Ernobius tovább építi a Zandagort-univerzumot. Mit is érne egy világ időszámítás, vallás, nyelv és fűtéstechnika nélkül?

"Az ember természete mindenestől természet, omne animal! Semmi nincsen, amit ne tudnánk természetünkké tenni, nincsen semmi olyan természetes, amit ne tudnánk elveszíteni." - Blaise Pascal

Khalassum a "régiekről" csak másod-harmadkézből hallott. Nagyapja, aki lassan 250-ik életévét tapossa, sokat mesélt neki róla. Ezt a 250-et a földi, 365 napos évben kell érteni. A földi időszámítást a menekültek sokáig használták, hogy az Óhaza emléke ebben is kísérje őket, de végül a praktikusabb időszámítások mégis kiszorították a hivatalokból és irodákból. Az ünnepi és vallási kalendáriumokban viszont nagyon sokáig meg fog maradni. Sokan kétszer ünneplik születésnapjukat: földi és szülőbolygójuk időszámítása szerinti napon. Az is jellemző, hogy a félreértések elkerülése végett a birodalmak nem használják ugyanazokat a hónapneveket, még napneveket sem mindig, birodalmon belül, bolygók között pedig csak legfennebb hat órás eltérés esetén (amikor is feltüntetik az ilyen részleteket, ugyancsak a tévedések elkerülése végett).

Nemcsak az idő ilyen nehezen megfogható, a művészeti irányzatok is változatosak, bolygón belül is. A vallások is burjánzanak, messiások és nirvanák születnek a távolabbi bolygókon, vagy akár birodalmak vezetői kiáltják ki magukat istenekké.

Nagyapa több ezer órát mesélt már a Múltról, de magáról a Háborúról, a Végzet Napjáról legfennebb ötöt-hatot, összesen. Nem kedvelt téma, még pár generáció le kell élje kiszabott idejét, míg az emberiség eme nagy sebét piszkálni meri. Sok vallási csoport viszont gyorsan beépítette dogmatikájába, más szekták pedig egyenesen a Háború ideje alatt születtek. Zandagortot mint a modern özönvizet emlegetik egyesek, mások mint Égi Kovácsot, aki tűz által tisztítja meg az emberiséget, hogy istenekké váljon az arra érdemes maradék, a kiválasztottak. Van tudós is, aki azt mondja, hogy Zandagort mentette meg az emberiséget, azzal, hogy kirántotta a közömbösségből. A Háború előtt az emberiség exponenciális haladása sejtette, hogy a szingularitás közel van. Viszont gyorsan leálltunk a technikai fejlődéssel, a nemesis kifejlesztése után csak a hatalom, pénz és a bosszúállás vált fontossá. Mondhatni, mi magunk is hasonlítottunk Zandagorthoz, értelmetlen pusztításainkban (bár méretekben össze sem hasonlítható a két faj... még).

Khalassum apja ernobiai születésű. Mint említettem, katona volt. És nem mellékesen, ő jelölte a mostani Latte Caldo-t elfoglalásra, s ő maga vezette a műveletet. Mikor a név felől kérdezik, csak annyit mond, hogy az Ullass forró fehérsége ihlette, ami az űrből is jól látszik. Ennél többet viszont nem mond sose, csak egy kis huncut vigyort kap a kérdező. A kormány hivatalosabb nevet szeretett volna, de mivel gyorsan elterjedt a név, és jól "eladható" is (a gyarmatosítóknak úgy reklámozzák, mint "tejjel és mézzel folyó föld"; más tejre vagy tejtermékre is gyakran történik utalás, mint a luxus, jólét kifejezőjére), ezért inkább meghagyták. Ha jó a helyieknek, jó a rendszernek is.

Khalassum, mint mondtam, és mint igazából mindenki más, sokat hallott a Múltról. Otthon, iskolában, városban, ahol csak egy idősebb személy is akad, vagy értelmesebb a társaság, valahogy szóba kerül. De akármennyit is hallott róla, az ő "személyes múltja", a gyermekkora, az emlékei, a szülőföldje, az mind-mind az Ullass melletti Khalass-völgye... a zöld fügefák, a kristálytiszta Tevlass, az Ul és Zah fénye, a jóllakott zsiráfok, a jóllakott zsiráfok finom húsa... A Múlt valahogy annyira más, annyira távoli, mintha nem évszázadok, hanem évmilliók teltek volna el azóta... Még inkább így éreznek azok, akik nagyapjával ellentétben nem sztázisban aludták át az utat, hanem akiknek szüleik, nagyszüleik a menekülő hajókon élték le életüket – silányan, mondanom sem kell.

Sokat emlegettem a tájak, égitestek nevét. Jöjjön hát egy kis magyarázat: az ernobiai nyelv lusta nyelv. Sok különböző dologra ugyanazt a szót használják, a pontatlanságokat pedig a standard nyelvből vett szavakkal küszöbölik ki. Gyakran a vizeknek nincs külön nevük, a tájegység nevét alkalmazzák rájuk is, kiegészítve a folyó, tó, tenger stb. szavakkal. A tájegységek neve általában így hangzik: jelző + a "táj" szó (lass) + a Standard Galaxisnyelvből vett megnevezés (hegy, domb, medence stb). Ennek a nyelvnek a hétköznapi neve egyszerűen staga. Stagául mindenki tud, aki picikét is számít. Az "-um" Khalassum nevéből a magyar "-fi"-nak felel meg, szó szerinti fordításban tehát Zöldtájfi lehetne. A kha tehát a zöld, az ul a fehér, az al a fekete, a tev kék, a zah sárga.

Az emberiség jól halad a bepótolással: sok bolygón annyira kellett a munkaerő, és a galaxisban annyira elhanyagolható volt a népesség mozgása (hiszen amúgy sem volt sok ember), hogy rengetegen mesterségesen születtek (a lehető legjobb eszközöket felhasználva arra, hogy a népesség genetikailag minél változatosabb és egészségesebb legyen, és minél kevésbé hasson pszichikailag negatívan a mesterséges születés és nevelés). Ez a fejlett módszer ahhoz vezetett, hogy az emberi faj egyedei újra egyre többen lettek, a kihalás veszélyétől egyre távolabb, és persze a gazdaságok is fellendültek.

Nemcsak létszámban és pénzben kezd helyreállni az emberiség: a Háború pusztításának megrázkódtatásától is egyre távolabb kerülnek a generációk, a sebek nyalogatása helyett a talpraállás, túlélés, munka, a bolygó, nemzet és emberiség felvirágoztatása kerül előtérbe. Talán tanult is valamit fiatal fajunk a Háborúból, hiszen elvesztése főként saját hibánk. Ki tudja, talán majd sikerül ténylegesen összefogni, és még Zandagort vak gyűlöletével szemben is Embernek maradni, minden erénnyel felfegyverkezve...

Miközben Khalassum agya mindezeken átsiklott, a bolygó már nem látható. A csónak pályára állt, friss fügét majd két hét múlva eszik újoncunk, amikor, ha minden rendben megy, műszakja végeztével leszáll pihenni.

- Egye fene, ha minden ilyen békés marad, nem fogok itt repdesni életem végéig... háború se legyen, volt elég, azt sem kívánom... - dünnyögi Khalassum, kissé bosszankodva, egy fügemag miatt, amely nem akar kijönni a fogai közül. Aztán enged a kis rosszaság. Khalassum ráérősen elővesz egy brosúrát, és hátradől. Elsőre tipikus szórólapnak néz ki, amelyeknek csak egy része intelligens anyag, s amelyek néhány másopdercenként ismételgetik az üzenet vetítését. De ahogy Khalassum szeme jelez a fedőlapnak, hogy menjen tovább, a lapon két oszlop jelenik meg. Az egyiken egy terjedelmes, a másikon egy rövid tartalomjegyzék jelenik meg. Az elsőhöz görgő van, a másik, nyilván az első összefoglalása, kifér egy oldalon.

- Vééégre – dünnyögi boldogan a csónakos. Nem a magra érti, hanem arra, hogy végre van ideje elolvasni a részleteket is. A műszerek figyelnek helyette is, a végtelen űrben az ember szeme alig használ - minden fejlesztés és kibővített látásmódok ellenére is.

1. Természeti jellemzők:
A kiszemelt bolygó E típusú. Jelenleg a mérsékeltnek megfelelő szélességű égövig relatív olcsón élhetővé tehető az ember számára. A bolygó teljes száraz felületének 86%-át élhetővé lehet tenni jelenlegi terraformálási eszközeinkkel, a közeljövőben pedig az arány akár 97%-ig is javítható, a Környezetkutatási intézet munkája által, nem beszélve a vízfelületek lehetséges felhasználásáról, ami további lehetőségeket teremt. Az élővilág jelenleg egyszerű anaerob baktériumokból...

Tehát egy kormányzói ismertető a lehetséges következő gyarmatról. Khalassum tudja, hogy nem számíthat arra, hogy a katonaság kötelékén belül bármi gyarmathoz kapcsolódó feladatot kapjon tíz éven belül. De magánemberként állami támogatással utazhatna oda, kapna lakást, munkát, és – ami neki legfőképp imponál – indíthat vállalkozást is, amihez ugyancsak kapna segítséget a kormánytól.

- Talán ideje továbblépni – mosolyog magának Khalassum, elképzelve apja kissé csalódott arcát, ha meghallaná a hírt. Idővel úgyis elfogadná. Biztosan elfogadná, mivel egy bolygó felvirágoztatásának részese lenni... Nagy dolog, hősként, alapító atyaként tisztelik az ilyent. Apját, mint felfedezőt és gyarmatosítót sem tisztelik annyira, mint azt, aki lakhelyet épít és munkát ad a letelepedőnek, nem is említve a terraformálást végző csapatot. Hiszen a katonák csak egy kis önfenntartó részleget alakítanak ki, néhány szélfarmmal, faluval, és kevéske élelmiszertermelővel. Igaz, elméletileg ők adják a bolygó alapját, de mint katonák, továbbállnak, ahogy lehet.

- E-bolygó... van néhány kellemesebb éghajlatú fajtája is, meg jópár olyan, amelyiknek az egyenlítője felett is befagy télen a víz. Amúgy is, honnan tudják, hogy mikor van ősz, tavasz... Elvégre az örökös tél hazája, legfennebb kicsit enged a tél, hogy aztán még jobban kiszívja a hőt minden élőből... – motyogja Khalassum. Vállalkozás, gyarmatosítás ide vagy oda, B-bolygón felnőni és E-re költözni nem kicsi dolog... A pokol lángjaiból a mélyhűtőbe...

Két hónappal később

A Khalassum Fűtéstechnikai Vállalat a friss bolygó legnagyobb magáncége. Mint E-bolygón szokás (mert muszáj), minden lehetséges hőforrást ki is használnak, amennyire csak lehet: a geotermikus erőművek vizét, napenergiát, a kohók hőjét... Mindent. A vállalat újítása viszont abból áll, hogy az atomerőművék hűtővizét veszélytelenné teszik, így civilek is használhatják. A többi hűtőanyag (olvadt fémek, sók) felhasználása nem az ő szabadalmuk, de már mindegyikért fizettek, hogy alkalmazhassák.

Pillanatkép a vállalat egyik hirdetéséről a helyi maglev állomáson. Intelligens anyagon van, a képek és szlogenek folyton változnak, minden lehetséges kombinációt felhasználva.

A cég hamarosan bekerülhet a tankönyvekbe: két hónap alatt teljesen visszafizette az állam megtérítendő kölcsönét és nagyvállalattá nőtte ki magát egy frissen foglalt, energiaéhes bolygón.

Vezetője boldogan néz ki hetvenkettedik emeleti, nagyon ízlésesen berendezett lakosztályának teraszáról. Jegyesével van. Régen volt ilyen elégedett. Kihívóan néz fel a holdra. A hold incselkedve néz vissza rá, a bolygót ölelő törmelékgyűrű, valaha egy másik hold, rejtélyes, fényes fátyol rajta.

És valahogy mi sem természetesebb, hogy ez a Homo sapiens sapiens nem magokat és bogyókat gyűjt nemzetségének ősi bolygóján, nem egy vadállat vacsorája - és nem pusztult ki fajtája... még a Pusztító keze alatt sem... Valahogy nem is lehet másképp, minthogy ő és fajtársai éljenek és teremtsenek. Valahogy nem tud idegen lenni ez a galaxis. Mintha ebben a galaxisban lenne természetes élni, s mintha erről a bolygóról származna az Ember. Nemcsak túléltünk, hanem élünk is. Itthon vagyunk.

Freelancer19 elkészítette a Vasmag bemutatkozó videóját, amit némi késéssel közzé adunk:

Lesz majd változatosabb tartalom is, van egy novella meg egy videó elfekvőben, csak így jött ki az elmúlt pár hét. Sorry...

Némi késéssel...

Egy nappal a szokásos időpont előtt, mert a hétvégén nem leszek gépközelben. A hét legnagyobb átalakulásai: az Exolon és a Dél Csillaga egyesülése, a Galaktikus Köztársaság bukása. Aki szeretne ezekről ódát zengeni, ne tartsa vissza magát! :-)

Július 16-17-18-án Szíriusz Sci Fi Napok lesznek Budapesten, az óbudai Márton Áron Szakkollégiumban. Előadások, beszélgetések, versenyek, díjátadók, játékbemutatók, könyv és társasjáték vásár, tábortűz. És egy Zandagort-előadás is, amit én tartok péntek este, a Star Trek Online és EVE Online után.

A konkrét téma még nincs rögzítve (tudtommal), úgyhogy szívesen várom a javaslatokat. Miről lenne jó beszélni/hallani a Zandagort kapcsán? UPDATE: a téma általában a játékok és konkrétan a Zandagort kiegyensúlyozása lesz.

És az előadás után, ha már ott vagyunk páran, tarthatnánk egy Zandagort-találkozót is.

További információk, szállásfoglalás és jegyrendelés a Szíriusz Kulturális Egyesület honlapján.

Ernobius első Zandagortos írása, illusztrációval, és a szokásosnál több tudományos háttérrel...

Az Ernobi rendszer legifjabb önkéntesei békeidőben egyetlen feladatot látnak el: járőröznek a lakott bolygók szomszédságában, mindig a rendszer űrterén belül. Egyszerű, veszélytelen rutinfeladatról van szó; az első héten még látványos az űr, utána majdnem olyan, mintha otthon járkálna az űr-őr. Kiváltképp mivel mindegyik őr saját kis hajóval rendelkezik, melyek berendezését kevés rendszabály korlátozza, s ezek is mind a biztonságosságra és ésszerűségre vonatkoznak. A katonai zsargonban nem is hajónak nevezik ezeket, hanem csónaknak. Kis méretük, tömegük és könnyűfegyverzetük se harcra, se nagyobb távolságok megtételére nem alkalmas. Civil hajónak tartják, magánvállalkozások gyártják őket, és nem a Kormányzói Hajógyártó Társaság. A bolygók birodalomtól függetlenül intézkednek felőlük, ilyen kicsiségekkel nem zavarják a Kormányzót.

Khalassum körülbelül három hónapja lépett be a Seregbe. Apja, nagyapja és előtte számtalan elődje is katona volt, így majdnem természetes, hogy ő is az lett. És újoncként, magától értetődően, még csónakos. Ez a mi csónakosunk nemrég szállt fel a bolygóról. A jobb hátsó ablakból még látszik anyabolygója, bár nem nagyobb, mint az a füge, amit a B-bolygóról származó katonák rágcsálnak, miután kiléptek bolygójuk "magánszférájából" (még egy szó a helyi katonai szlengből). Szerencsét hozónak tartják, és őrzik is ezt a hagyományt. Ha nem is veszik igazából komolyan, de jól esik az a friss füge, kivált ha kedvese látja el vele az embert.

Innen még jól látszik a sós-homokos, sárgásfehér Ullass-fennsík, amely egy igazi országnyi Death Valley. Rozzant H alakban a Tevlass-vízrendszer, itt lakik a bolygó lakosságának döntő többsége. Éjjel olyan, mint egy gyöngyfüzér a sötét homoktenger mélyén. Kivéve, ha a jobboldali, sötétebb sziklás-homokos tájon, az Allason nincs homokvihar vagy vulkáni hamu. Olyankor éjjel is, megfelelő viszonyok közt, jól látszik, vörösen, mint a vér. Ha erősebb a szél, a városok fölé hordja a szennyeződést, eltakarván azt. Szerencsére az Allas forró levegője nagy magasságokba szállítja ezeket a gyilkos anyagokat, így általában nem veszélyesek a városokra.

A bolygót halványkéken öleli körbe a vékony atmoszférája. Innen azt az érzetet kelti, hogy kellemesen hűvös. Valójában nagy magasságokig nem hűl 15°C alá. Bal oldalt, a Khalass kristályvize és a Tevlass fő ágának összefolyásától arrébb, éppen éltető esőnek örülnek a lakók. Nyolc éve vártak rá, és a következő biztosan nem érkezik meg haton belül. Az összefolyástól jobbra pedig épp azért vegyszerezik a felhőket, hogy tartalmuk ne essen le: mérgező az egész, az Allasról jön. Van az Allas-medencéje fölött is, az már osztja is a mérget, de nem tud halálos lenni. Semmi ölhető nincs ott. És soha nem is volt.

A távolban a két nap látszik, a fehér Ul és a sárga Zah. A háromtest-probléma miatt nem lehet túl hosszú időre megjósolni a napfelkeltéket és –lementéket. Ez rövid távon nem gond, de hosszú távon bezavar az emberek biológiai órájába, amikor ezer év múlva a munkaidő épp éjjelre esik, úgyhogy csillagászok egy csoportja mindig igyekszik hosszabb és hosszabb távra kiszámolni a napokat, és ennek függvényében, amikor szükséges, a bolygó önkormányzata is a két huncut után igazodik. Az időszámításban is kellemetlen, így hivatalosan az Ernobia időszámítását használják, a közéletben pedig egy használhatóbb, de kevésbé állandó helyi időt.

Bármilyen halálos is sok vidék, a kormány már kiírta a pályázatot a bolygó teljes felületének felmérésére és jövőbeli kiépítésére. Nem engedheti meg magának a bolygó, hogy értékes termőföldre építsen. Még a kellemesebb éghajlatú bolygók is ezzel a problémával küzdenek. Mi több, minden bolygó, előbb-utóbb, ezzel a problémával fog találkozni. A régi Tejútban minden lehetséges helyre ellátogattak a terraformáló Neumann-szondák, s nem sokkal később az emberiség, az új lehetőség által hajtva, kirajzott a galaxisba. Az Új Tejútba menekülőknek jóval nehezebb dolguk volt: eleve lakható, vagy igen kevés terraformálást igénylő bolygókat kellett keresniük, hiszen a megtépázott, szétszórt flottáknak kevés energiája és még kevesebb megfelelő technológiája volt a célra. Egy ideig ez nem is volt probléma, kevesebb bolygóval bár, de beindult a második rajzás, és az emberiség meghonosodott ebben a galaxisban is.

De az itteni világok jóval törékenyebbnek bizonyultak. Ebben a galaxisban az élet még sehol sem lépett túl az egysejtűek szintjén (és semmiféle sci-fi ízű szuperorganizmusokat vagy intelligens életformát sem alkottak ezek az egysejtűek). Az Óhazában csak kényelmi szempontokból tartottak számon egy-két tucatnyi állatot-növényt. Itt viszont valóban csak ennyi faj van, épp amennyit a menekülők magukkal tudtak vinni, valószínűleg élelmiszergyárakból, otthonról, mint háziállatok, és persze mindig maradnak potyautasok. Az így kialakuló ökoszisztéma nagyon törékenynek bizonyult az ember terjeszkedésével szemben. Nem is beszélve arról, hogy a Tejút bolygóin nem igazán lehetett ilyen kegyetlen halálzónákat találni, mint az Ullas vagy az Allas, hiszen jóval erősebb gépek, fejlettebb technológia volt elérhető. S ha volt is ennyire halott táj, sosem ért el ekkora méreteket. Ebben a galaxisban minden bolygón van ilyen és ekkora. Itt az embernek is hatalmas erőfeszítés és rengeteg felszerelés megélni, nem beszélve az állatokról. Ezért született döntés arról, hogy geológusokat, biológusokat, meteorológusokat és más szakembereket össszegyűjtenek, és a szerény hangzású Környezet fedőnév alatt azon fognak dolgozni, hogy orvosolják a helyzetet. Ez azonban nem olyan könnyű, mint régen volt, mivel a tudomány is sokat veszített. Ezért van az is, hogy a túlélőknek a fejlettebb hajókért is többet kell dolgozniuk. Sokat kell bepótolnunk.

Egy egészen friss, bugos történet Yaulk tolmácsolásában...

Frikk Gjunnarhesson alig 158 centi magas volt, és leírhatatlanul gyűlölte ezt! Haragudott emiatt apjára, anyjára, a genetikára, a sorsra, és úgy általában az egész világra. Folyamatosan gúnyolták iskolatársai, a Pöttöm csúfnevet akasztották rá, és csak Pöttöm Frikk-ként beszéltek róla mindenütt. Már ha beszéltek, már ha felfigyelt rá egyáltalán valaki. Ifjú évei ebben a megkeseredett hangulatban teltek, és evégett lett malíciózus fiatal felnőtt. Legnagyobb bánatára az Észak Bástyái hadserege sem tudott vele mit kezdeni, mivel a legalacsonyabb még besorozható magasság a 160 centiméter volt a férfiaknál. Frikk megpróbálta lefizetni az orvosokat, de azok északi vére hajthatatlanná tette őket. Így lett kénytelen politikai pályára tévedni, s így futotta be azt a karriert, amely végett az Észak Bástyái bolygószövetség egy tagjának kormányzóságáig vitte. Itt már persze csak a háta mögött merték Pöttöm Frikknek nevezni. A kormányzói székben minden kicsisége ellenére nagynak tudta magát érezni, és ezért ragaszkodott is hozzá. Magában megfogadta, hogy az életét ennek a munkának és az Észak Bástyáinak szenteli.

Frikk éppen a reggeli kocogásból tért vissza, mikor az első plazmabombák hullani kezdtek. Mindenütt felüvöltöttek a légvédelmi szirénák, és a közeli hangárokból sivítva emelkedtek fel a bolygót védő vadászrajok. A kormányzó azonnal, ahogyan volt, tréningruhában és törölközővel a nyakán, a flottaparancsokság irányítótermébe sietett, hogy megtudakolja a helyzetet. Odabent nagy volt nyüzsgés. Minden tiszt parancsokat ordítozott egymásnak, vagy a rádióba. A taktikai hologram előtt Frode Nielsen altábornagy állt, és mereven bámulta a megjelenő hajók képeit, amelyet a műholdháló közvetített. Amint meglátta Frikket, így szólt:

- Uram! Amint látja, támadás alatt állunk. A Fehér Sárkány Lovagrend csatahajói blokád alá vonták a rendszert, elvágtak minden menekülési útvonalat. Felküldtük a vadászokat, de kétséges, hogy képesek lesznek megállítani őket. Uram, ebben a csatában csak vesztesek lehetünk. Vagy halottak.

Frikk elgondolkodott, ránézett a kivetítőre, amelyen egy Dreadnought osztályú csatahajó flaklövegjei éppen apró cafatokra téptek egy egész vadász századot, s gyorsan döntött.

- Nielsen altábornagy. Hívja a Fehér Sárkányok vezérét. Feltétel nélkül megadjuk magunkat.

Frikk mindig kifejezéstelen és szomorkás arcán egyetlen érzelem sem tükröződött, bár odabent forrt a düh. Tudta, az idő neki dolgozik.

* * *

Nem kellett még tíz nap sem ahhoz, hogy az egész Észak Bástyái bolygószövetség minden zegét-zugát megszállják a kimeríthetetlen hajó- és nyersanyagkészletekkel megáldott Fehér Sárkányok. Természetesen Frikk kormányzót elfogták, és előzetes letartóztatásba helyezték. Napokon keresztül folyt a kihallgatás, a lelki terror, de Frikk erős volt, és nem tört meg. Néhány nap múlva együttműködőnek bizonyult, s mivel a Fehér Sárkányok, bár hajónak bőviben voltak, a helyi bürokrácia átszervezéséhez már nem volt apparátusuk, ezért meg kellett elégedniük azokkal, akik adottak voltak. Fenyegetésük hatására a bolygók kormányzóinak hűségesküt kellett aláírniuk, s cserében megtarthatták korábbi bolygóikat. Akik ezt nem tették, már másnap a kivégőosztag plazmavetői előtt találták magukat, mint reménybeli hősi halottak.

De nem Frikk. Őt nem ilyen aprófából faragták! Az első két hónap alatt olyan meggyőző teljesítményt mutatott fel a Fehér Sárkány Lovagrenden belül, hogy megszüntették a bolygó blokádját. Fél év múlva már Frikk és hadvezetése parancsolt egy kisebb helyi flottának, s nem kellett hozzá három röpke év, Pöttöm Frikk kormányzó már regionális, sőt Pán-Lovagrendi belépőkódokkal rendelkezett, s parancsolhatott a neki felesketett flottáknak. Az embereinek mindent megadott, amit csak lehetett, a katonák imádták, és köztük egy kis időre elfelejthette azt, amiért csúfolták világ életében. Sőt, egyes katonák még "Hatalmas Frikknek" is kezdték nevezni.

Öt év eltetével a bosszú késznek látszott a tálalásra.

A vacsora végén Frikk a tiszti szolgától még egy kávét rendelt, és a legfrissebb galaktikus információkat. A gőzölgő fekete, és a dossziéba rendezett jelentések hamarosan a kis dohányzó sarkának asztalkájára kerültek. A kormányzó az olvasólámpa fényénél cigarettára gyújtott, és a kávé kortyolgatása közben a jelentéseket böngészte. Keresett valamit, ami közelebb viheti céljához, amely még ennyi idő után is izzó parázsként égett szívében. Amikor megpillantotta a harmadik oldalt, majdnem félrenyelte a forró italt. Megtalálta, amit oly régóta keresett!

A jelentésben az állt, hogy az Exolon Királyság vezetője, a titokzatosan sok száz évet megélt, mégis ifjúnak kinéző (egyesek szerint szűzlányok vérén élő vámpír) király és Cornerius nagyúr, a Fehér Sárkányok egyik vezetője nem tudott megállapodni egy vitás kérdésben a Galaxis nyugati részén, így a viszony elhidegült a két csillagszövetség között. Olyannyira, hogy igaz csak korlátozottan, de fegyveres konfliktusra is sor került. Frikk már korábban is hallott az Exolonról, bár ilyen északra nem terjeszkedtek soha. Úgy érezte ők lehetnek számára a megfelelő partner, főleg úgy, hogy már az indíték is adott volt. Azonnal beleszólt a belső kommunikációs rendszerbe.

- Olafsdottir kisasszony! Azonnal küldesse be hozzán Heyerdal őrnagyot a titkosszolgálattól!

A kémhálózat rangidős tisztje hamarosan megérkezett, és csendes tanácskozásba mélyedt a kormányzóval. Kisvártatva felállt, szalutált, és sietősen távozott. A hajója egy órán belül belépett a hipertérbe, amely egyenesen az Exolon birodalom szívébe repítette.

Frikk pedig kiadta a végső utasítást. A környező szektorok minden, az irányítása alá tartozó flottája azonnal kapituláljon az Exolon Királyságnak, és várják be a flottákra érkező királysági tiszteket. A többi utasítást tőlük kapják majd. Ezek után már csak az volt hátra, hogy a Primas-on (amelynek kormányzója volt) szintén felhúzzák az Exolon bolygós-csillagos lobogóját. Ő maga pedig személyes kihallgatást, és menedékjogot kért a királytól.

* * *

Néhány hét múlva Frikk, egy vadonatúj, a hősiességért kapott, Háromszoros Kék Félhold medállal nyakában Exolon City egyik felhőkarcolójának teraszán üldögélt, és a naplementében gyönyörködött. A titkára egy hordozható holoprojektort hozott, amelyen a kémműholdak legújabb felvételei voltak láthatóak a Fehér Sárkány Lovagrend területéről. A felvételeken pedig FSL bolygók lángoltak az intenzív bombázás alatt, és Sárkányos felségjelzéső hadihajó estek darabokra az intenzív tűzben. Frikk mosolygott a látványtól. A bosszú hidegen tálalva a legjobb.

És itt, a királyságban többé már senki nem merészelheti Pöttöm Frikknek szólítani!