Trockij gazdasági elemzés helyett most egy furcsa, függöny mögüli színdarabot írt...

A őr befordult egy hosszú folyosón, lépteit cseppet sem siettetve jutott ideje kihallgatni a királyok vitáját:

- Végül mégis belátod, hogy érdemesebb lett volna a természet leigázása helyett egy-két űrjárművet építeni szerény bolygónk érdekében?
- Nem tetszik a kioktató hangnem. Főként, hogy nekem van igazam. – Horkant fel az Építőmester.
- Ugyan miben? Hisz vesztettünk.
- Még élünk, nem?
- Hát, ha neked ez élet, akkor valóban...
- Lassan a testtel. Te is egyetértettél a célokkal.
- A célokkal? Persze, de mi lett belőle?
- A számításba hiba csúszott, még négy nap kellett volna.
- Ugyan mire elég négy nap.
- Mondtam már, és te is nagyon jól tudod. A négy nap az univerzális állandó.
- Te már mindennek neveket adsz? Úgy látszik, hallucinálsz, barátom.
- Négy nap az univerzális állandó: ennyi idő kell ahhoz, hogy megduplázd a termelésed...
- Azért ez így nem igaz.
- A friss húsokra gondolsz, akik egy hét alatt több naprendszerben is bolygókat vonnak uralmuk alá?
- Ha már itt tartunk, akár róluk is, de másra szerettem volna utalni.
- Tehát a Ronin titkára gondolsz? Nekik alig három és fél nap elég ehhez.
- Ne ködösíts, magunk vagyunk.
- Nono - egészen közelről jött a hang - én is itt vagyok.
- Persze. De te, Hadvezérem, inkább fordulj magadba. Olyan balga voltál, hogy nemeziseket küldtél a raptorokra.
- Nem raptorok. – szólt a hang, de együttes erővel letorkolták. - TE, ne szólj ebbe bele, most az iparról beszélünk. – Úgy látszik, a hadvezetésnek nincs nagy tekintélye a társaságban.
- Ez egy véresszájú ifjonc. Űrhajókkal repdes, pedig mi jobban értünk a gazdasághoz. Ő meg tálcán kínál minket az ellenségnek. – vetette oda az Építőmester a Diplomatának.
- Ő legalább csinálna valamit, te meg állandóan ezzel az agyrém négy napoddal jössz.
- Ugyan mit? Yaulk-nak már régen mindene megvolt, mikor Hadvezérem még azt se tudta mi a csataszimulátor. Te komolyan azt hiszed, hogy a milliós titántermelés elérése előtt van keresnivalónk odakinn?
- Neked jobb itt az anyaméhben. Az egybolygós elszigeteltségben, magányos farkasként tengeted napjaid, míg végleg el nem hülyülsz, mert a külvilágról, a szövetségesekről és a csillagászatról semmit se tudsz.
- Nézd, én jól tudtam már a kezdeteknél, hogy kevéssel több mint 6000 lakható bolygó építi fel az emberiség harmadik és eddig legszebb...
- Ennyit tudsz te. De akkor miért nem építettél hajógyárat is?
- Mondom: a négy nap elv...
- Várj, kitalálom: A négy nap elv kimondja, hogy az emberiségnek bármely négy nap elegendő ahhoz, hogy termelését megkettőzze.
- Eddig stimmel.
- Továbbá a négy nap alapelvből következik, hogy azé lesz a világegyetem legerősebb bolygója, aki mindenét feláldozza a termelés magasztos oltárán. A lakosság morálja, a szakszervezetek lázadása, a sorozatos tőzsdei veszteségek és az állatvilág pusztulása mind csak eszköz a magasabb cél elérésében. Mert szentül hiszed, hogy egy olyan világot építesz, mely egy nap Univerzumunk legragyogóbb, ámde szinte lakhatatlan bolygójává teszi azt, amit egyszer Anyaföldnek hívtál.
- Magam sem mondhattam volna szebben. És hozzáteszem, szükségszerűen pusztulni kell a növényeknek is.
- Csakhogy ez hülyeség.
- Már miért lenne? Ákos próféta is eszerint járt el. A hagyatékában fellelt levelek szerint az emberiség feladata, hogy megpróbálja megvalósítani a központosított államot, amely lényegesen kevesebb felső beavatkozást kíván, mint a korai stádiumban jellemző decentralizált birodalomszerkezet.
- Elfelejted, hogy ez csak addig működik, amíg az emberek általánosan elfogadták, hogy főbolygót csak blokád alá vonni szabad. Amióta az eredeti urát megfosztják kincsétől és szabadon annihilálnak bármit, az ősi elv szörnyen kiszolgáltatottá tesz.
- Mégis, nagyjából ezt az utat követte a Synch–E projekt.
- Ebben vitatkozom. Annyi biztos, hogy ez az elv vallott kudarcot Isen Mothernél.
- Persze-persze. A galaktikus helyzet úgy alakult, ebben mondjuk az építőket nem terheli felelősség.
- Maga az elv bukott meg.
- Az elv él: mindenkinél sikeresebben követi a Ronin.
- A japánokat most hagyjuk. Ők minden tekintetben kilógnak a sorból, már-már univerzumfeletti erejük van az automatizálás tudományában. De ha már itt tartunk, nem pont az ő flottájuk vert szét minket?
- Jogos a felvetés, de mindez messze más körülmények közt történt.
- Maradjuk az elején: jogos a kritika.
- A négy nap elvet csak az írja felül, hogy egy szűz bolygón a nagymennyiségű fölös erőforrások miatt gyorsabb az építkezés. Itt valóban hibáztam, rosszul áraztam be a bioetanol-erőművet.
- Vészesen elhúztak a rivális birodalmak. Na de van itt más is: mi lesz, ha elfogy a szabad föld minden, de minden lakható helyen és nem lesz már több elszenesíthető fa, kipuszítottad már a mohát is...
- Mindezidáig erre nem volt példa. Ha mégis, ott a Dyson–gömb.
- No, hát arra sem volt még példa.
- Tévedsz. 2514-ben Ákos mesternek...
- Jó, erről ennyit. Azt mondd meg, miért vagyunk itt?
- Mert szükségük van rám, az Építőmesterre.
- Na ne nevettess.
- Minden bizonnyal fogságba ejtőnk, a Magánuniverzum...

Az őr nem várt tovább. Valósággal feltépte a rozsdás titánajtót, a cellába pedig betódult a mesterséges fény.

- Várnak rád, Építőmester. – A ledlámpák hullámhosszának köszönhetően a rabok mégsem vakultak el. Látták, az őr nem lehet a Magánuniverzum embere.

(folytatás várható...)