Trockij, aki a neve ellenére makroelemző bankár, nekiállt meghatározni a technikai árakat, vagyis hogy mennyibe "kellene" kerülnie az egyes termékeknek a Zandagortban, ha nem a kereslet-kínálat döntene. Nem beszélve az olyan erőforrásokról, amikkel nem is lehet kereskedni, tehát nincs piaci áruk. Ebből született az alábbi elemzés.

A Zandagortban lévő tőzsdei rendszer lehetőséget kínál a fölösleges áruk eladására és a hiánycikkek megvételére. Ennek megfelelően hatalmas forgalom bonyolódik a tőzsdén, és éjszakánként aktívak az áringadozásokat kihasználó, a Galaktikus Központi Bankot "kifosztó" spekulánsok is. Gyakran felmerül azonban a probléma, hogy egyes termékek túlságosan drágának tűnnek, pedig nagy szükség lenne rájuk például az építkezéshez (az olcsóság általában kevesebb reakciót vált ki).

Hogyan lehetne egy igazságos árrendszert meghatározni, ahol mindennek annyi az ára, amennyi az értéke? Más oldalról megközelítve: adott árszerkezet mellett mit érdemes termelnem, és a piacon eladnom, hogy más dolgokat olcsóbban vegyek, mint ahogy magam termelném?

A "helyes" árakat könnyen meghatározhatnánk például az üveg esetében következő módon: 1 lap üveghez 1,6 tonna homok, 20 kWh energia és kb 34 egység munkaerő kell. De több probléma is felmerül. Egyrészt nem tudjuk az energia és munkaerő árát, hiszen nem lehet velük tőzsdén kereskedni, pedig mindenhez kellenek. Ez nem nagy gond, hiszen a jó bolygó tőzsde nélkül is üzemképes, kiszámolhatjuk a saját belső (autark) árainkat is. Másrészt gyorsan eljutunk oda, hogy minden mindennel összefügg: a homok kell az üveghez, az üveg kell például a fúziós reaktorhoz, ami az energiát adja, de kellhet a városhoz is, ami nélkül nem lehet homokot kutatni.

A gordiuszi csomót azzal vágjuk át, hogy leegyszerűsítjük a gazdaságunkat a legalapvetőbb üzemekre. Mi az, amire mindenképpen szükség van a termeléshez? Végső soron csak energiára, munkaerőre (lakóhelyre) és ez utóbbi eltartásához élelmiszerre. Ha ez a három tényező adott, akkor stabil, jó eséllyel energia és munkaerő-fölösleggel rendelkező bolygónk van, ahova gyárakat lehet építeni, és az egyszerűtől a bonyolultig fokról fokra ki lehet számolni, hogy a nyersanyagok ára mennyiben befolyásolja a feldolgozott termékek árát.

A gazdaság magjának többféle épületkombinciót is vehetünk, de az egyszerűség kedvéért legyen a legkedveltebb gomba alapú vegagyár, a könnyen építhető bioetanolerőmű, és lakóhelynek a falu. Azt tudjuk, hogy a lakóhely és az élelmiszer mindig egyszerre használódik fel, hiszen a népességhez – ennek függvénye a munkaerő – mindkettőre szükség van, de az arányuk változó. Legyen a munkaerő-kihasználtság most a bolygóépítőkre jellemző feszes 97 százalék. Ebből következik, hogy az optimális csomagban 40 faluhoz pontosan egy élelmiszerüzem tartozik.

A bioetanol erőmű főként munkaerőt használ fel és csak energiát termel, így megkapjuk a munkaerő és az energia egymáshoz viszonyított árát. Persze később kifogyhat az alapanyag is - tehát ennek is van ára - de addigra már fejlettebb erőművek lesznek, és a kukoricaigény (ill egyéb "fosszilis" növényigény) nélkül is meghatározhatóak az árak. Sajnos ez még nem minden, hiszen az építési költségeket eddig nem vettük figyelembe. Ezért csak egy speciális módon tudjuk az építés költségeit kiszámolni: egy fiktív "beruházásigény" nevű erőforrásnak is árat adunk. Ez egyébként pénzügyileg olyan, mintha kölcsön vettünk volna kb egy tonna követ és másfél köbméter fát, és a kamatokat törlesztenénk. Megvannak a nélkülözhetetlen árarányok: egy egység munkaerő kb hatszor annyit ér, mint egy egység energia, míg egy falu felépítésének költsége több, mint hatszázezer kilowattóra energiáéval egyezik meg. (Az arányok nagyon érzékenyek arra, hogy melyik erőművel termeljük az energiát.)

Innentől szépen egyesével kiszámoljuk, hogy mennyibe kerül a fa, a kő, a homok, stb. egészen a képzett munkaerőig. Majd folyamatosan iteráljuk a modellt egészen addig, míg a kezdeti feltételezéseket teljesen elhagyhatjuk.

Hogy a modell teljes legyen, figyelembe kell vennünk az építési időt is, hiszen nem mindegy, hogy több, mint 3 napot kell várnunk az energiára (fúziós erőmű), vagy azonnal hasznot hajt a beruházásunk szélerőművek formájában. A játékbeli tapasztalatok (pl toplista növekedése), és az itt számoltak alapján is körülbelül ötnaponként lehet megduplázni a termelést, vagyis mire egy fúziós erőmű munkába áll, az "elvesztett" építési idő 60%-kal emeli a költségeket. Ezt akár úgy is értelmezhetnénk, hogy akinek SHY-ban és nem épületekben van a vagyona, az folyamatosan hátrányba kerül (a méltányos körönkénti kamat 0,14% lenne).

Miután a Zandagortban, eltérően sok egyszerű játéktól, nem lehet aranyat bányászni, vagy pénzt bármilyen módon előállítani, minden ár relatívan értelmezhető. Szükségünk van egy ármércére. Az egyszerűség kedvéért legyen ez a gazdaság és kereskedelem egyik központi eleme, a fa. A január 11-i állapotok alapján legyen egy köbméter fa ára 500 SHY.

Ekkor például a kő, homok, szén, üveg és műanyag irányára kerekítve 3300, 3100, 4100, 11500 és 44500 SHY. Egyetlen kutatási pont költsége több, mint egymillió SHY. A játékban tapasztalható árarányok alapján nagy haszonnal kecsegtet például a szénlepárlás, ugyanis míg a fenti árak nagyjából hasonlók a játékban is, piaci eladási áron (3000 SHY) vett szénből kb 1300 SHY-ért lehet előállítani egy hordó olajat, de az elmúlt napok kötései a 2500 - 4000 SHY tartományban mozogtak (folyamatos közeledés mellett).

A teleportkapacitások szűkössége és kiépítésének költsége lényegében nem befolyásolja a tőzsdei árat (1 TT költsége 30000 SHY).

Más tanulságot is levonhatunk a számításokból: a messze leghatékonyabb fúziós erőműnél minden költséget figyelembe véve hat-hétszer drágábban termel az alap szélerőmű, de még így is jobb, mint az árapály vagy ozmotikus erőmű. A második helyezett vizierőművet pedig holtversenyben követi a nap- és bioetanol erőmű, valamint az SPS.

A fentiek persze csak normál helyzetben értelmezhető irányárak. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szükség nagy úr, néha felárral is szükség van a műanyagra, mert nem tudunk tovább lépni. Ugyanígy a fegyverkezési verseny hevében célszerű sokat adni a titánért, hiszen egy-egy időben legyártott, jó helyen lévő barátságos flotta kincset ér. Bár az egyes hajók költségeit is ki lehetne számolni, de a valós értéküket nem, hiszen az csak utólag derül ki.