Ezen az ábrán van négy szürkével jelölt erőforrás: nyers kő, nyers homok, titánérc, uránérc. Ezeknek van néhány speciális tulajdonsága, amik mind abból következnek, hogy ezek a kibányászatalan, még a földben lévő természeti erőforrások (és amik csak most lettek rendesen implementálva).
Először is, nem lehet őket szállítani, nem lehet velük kereskedni, és nem lehet ellenséges bolygókról fosztogatással ellopni. Hiszen előbb ki kell bányászni őket.
Másodszor, a rájuk épülő kitermelés nevű iparág nem csak kibányássza ezeket a nyersanyagokat, hanem fel is dolgozza őket. Ennek oka, hogy mivel úgyis csak egyféleképp használhatók fel, egyszerűbb összevonni a két termelési szintet.
Harmadszor, a kijelzett készlet a feltárt lelőhelyeket mutatja. Vagyis nem azt, hogy mennyi van a bolygón, hanem hogy mennyi ismert és elérhető közvetlenül bányászat céljából. Feltárást végezni kétféleképp lehet. Ha nem teszünk külön erőfeszítést ezügyben, akkor a körönként magától feltáródik egy kevés új anyag (kő, homok, titán 100 tonna, urán 1 tonna). Ha viszont a kutatóinkat ráállítjuk egy adott nyersanyagra (az uránérc jelenleg nem elérhető), akkor körönként kőből, homokból, titánból 2000, uránból 20 tonnát lehet feltárni. (A konkrét számok még változhatnak.) Több kutatóintézettel többet tárhatunk fel (persze ehhez kell képzett munkaerő, vagyis város).
Negyedszer, mindegyik nyersanyag valamelyik osztályú bolygókon különösen nagy mennyiségben fordul elő. Ez azt jelenti, hogy a kezdőkészlet, és a körönkénti feltárás is duplája az alapbeállításnak.
Utolsó kommentek