Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

A vihar előtt

2010.08.12. 16:42 cu2

II. Zoárd Arcas következő története.


És mégis, te, aki      az óriási eget fürkészi
szemmel és géppel         azért, hogy megismerje
léte értelmét és célját,    magad is gép vagy csupán.
Ne repülj messzire,       maradj a felszínen!
Nézzél magadba,         és megleled a célodat!

Eképp hangzik egy vers. Egy költemény, amit évtizedekkel ezelőtt rótt egy öregember régies formában bambusznádból készült papírra. A betűk szögletes alakjai a lap bal oldala felől haladva sorakoztak katonásan a jobb oldal felé, amit sosem érhettek el. Jött egy újabb sor.

Az idő vasfoga már jócskán megrágta az irományt és hordozóját, a papírlapot. A betűket alkotó fekete festékanyag már számtalan helyen kifakult, itt-ott teljesen le is kopott. Az értékén és mondandóján azonban mit sem változtatott. És soha nem is fog.

- A lélek örök, elpusztíthatatlan - Idézte fel magában a réges-régi bölcseletet.

- Nem hagyom, hogy elpusztuljon a forrás. Kell valami, ahonnan erőt meríthetnek a szörnyű vész és megpróbáltatások hosszú sora után. Igen, ez is megy innen.

A papírlapot tartó keretből óvatosan kiszedte az ereklyét, majd egy masszív katonai irattömbbe tette.

- Ez tökéletesen megfelel a célra - nyugtázta elégedetten, amikor megpaskolta az írásos-dokumentum tartót. Ezt beletette egy nagyobb ládába, ami a szoba bejárati ajtaja mellett állt. Már volt benne néhány tárgy.

Olyanok, amiket a MAG-ra szánt. Könyvek, elmélkedések, bölcseletek. Minden olyan, ami a szellemi fejlődéshez kellhet. Ha ők el is buknak, a MAG tovább él. Meg kell adni minden lehetséges eszközt annak a majd' százezer embernek, akik új otthont találnak, és új kolóniákat létesítenek. Az admiralitás a hajókat adja, a kormányzat a mindennemű anyagi ellátmányt. A szellemit az egyház, kulturális központok és önkéntes adományozók, mint például saját maga.

Immár harmadszor nézett körbe a szobájában. Tekintete továbbra is azt fürkészte, mit kellene megmenteni. Már nem volt semmi sem, csak az egyszerű ágy, a mosdóhelyiség, két üres szekrény és a dolgozóasztal a panoráma ablak előtt. Odalépett a majdnem üres asztal mellé. Csupán az utolsó ruhadarabjai voltak rajta elhelyezve. Egy pár hófehér kesztyű, egy aranyszínű, félvastag díszöv, és a kitüntetések. Az asztalba épített számítógép egy tárolt üzenetet jelzett. A földre téve fekete csizmák várták a bevetést, csillogóra polírozva.

Felvette az ujjnyi szélességű csík alakú érdemérmet, amit aztán díszegyenruhája bal mellrészéhez csíptetett.

- Ez járt a tiszti akadémia elvégzéséért - aztán sorra vette fel a kölönböző méretű szögletes kitüntetéseket, amiket a sok évnyi szolgálat során gyűjtött össze.

Ezt követte egy szabályos, csúcsára fordított háromszög alakú érem.

- A húsz éves aktív szolgálatért... - gondolta. Ezt a négyszögletű kitüntetések alá függesztette fel. Két másik, az előzőnél kisebb, ezüst színű háromszög következett.

- A földesek ellen.

Agyában felrémlettek a régen történt összecsapások emlékképei.

Utolsónak vette fel a nevét és rangját jelző kitűzőt. Vezérkari tiszthez méltóan aranyozott szegélyű volt, a betűk szintén e nemes fémmel bevonva. Ezt a többi négyszögletű kitüntetés fölé helyezte.

- Tökéletes.

Felkapta a csizmáit, aztán az asztal mögötti székre ülve elkezdte felhúzni, de előtte bekapcsolta a számítógépet és elindította az üzenetfelolvasó programot. Katonai jelentés a szondahálóval kapcsolatban, igazából nem figyelt a részletekre, csak fél füllel hallgatta, mégis a végén lévő veszteséglista elvonta a teljes figyelmét.

- Negyvenhat szonda, egy reléállomás, egy fulgur, két raptor és az egységek teljes legénysége - ismételte gondolatban a hallottakat.

- Az első áldozatok. Tehát elkezdődött - nyugtázta végül magában.

Kikapcsolta a gépet, majd felhúzta a másik csizmát is, aztán a fehér, tiszti kesztyűk következtek. A végén a derekára kötötte a díszövet is, majd valamiért az ablak felé fordult. Nem tudta, miért tette ezt. Avval viszont egyetértett, mennyire megnyugtató a békés univerzumot szemlélni. El akart indulni az ajtó felé, de valami visszatartotta. A lábai nem voltak hajlandóak engedelmeskedni. Még nem. Az ablak oly csábítóan hívta egy utolsó kitekintésre, hogy nem bírt ellenállni. Hiába kevés az idő, csupán egy perc, gondolta, és még egyszer ránézett a Poprad nevű égitest acélszürke felszínére, ami valaha a Néra holdja volt, most viszont egy óriási aszteroidra emlékeztető kődarab. Hogy mi történt vele, nem tudni biztosan, csupán találgatnak a tudósok ezt illetően.

Aztán az űrdokkokra terelődött a figyelme, a nyüzsgő teherhajókra, az indulásra csaknem teljesen kész hadihajókra. Fejét erősen jobbra fordítva még a több, mint egymillió kilométerre lévő Nérát is megpilanthatta. Csupán aprócska narancssárga gömbnek tűnt innen, neki és családjának, népének viszont az otthona. Őt kell megvédeni.

- Bármi áron - zakatolt fejében a jelmondat.

Hatalmasat sóhajtott, aztán otthagyta a panoráma ablakot. A szállás üressége eszébe juttatta azt a napot, amikor először lépett be. Akkor is így nézett ki, a gyári berendezéseken kívül semmi sem volt benne. A hosszú évek során azonban otthonosan berendezte, tökéletes pihenőhely vált az egyszerű szobából. Ide mindig félrevonulhatott, ha nyugalomra volt szüksége.

Az ajtóhoz érve felkapta az összegyűjtött, elszállításra váró könyveket, írásokat és fontos dokumentumokat tartalmazó ládát. Még egyszer visszanézett a csaknem teljesen kiürített menedékre.

- Most már nem lesz szükségem erre, az idők végezetéig tartó béke vár rám.

Ezzel a gondolattal lépett ki a tiszti szálláshelyiségből, és indult el a híd felé a már oly sokszor megjárt útvonalon.

3 komment

Címkék: fan fiction s2

A bejegyzés trackback címe:

https://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr792217350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ricsi121 · http://tavimutymuty.blog.hu 2010.08.13. 09:23:32

Nagyon klassz :D És helytálló amit ír. A hold távolsága, a veszteséglista, mind reális. És nagyon remekül fogalmaz. Klassz :D

Wraith - Kronox 2010.08.13. 13:54:50

Grat! Nagyon tetszik! Remélem nem az utolsó volt!
süti beállítások módosítása