Igor Nemezin elgondolkozva nézi a világító stratégiai térképet. Igen, gondolja, valóban nem rózsás a Föld helyzete. Az amerikai Sky flotta egyre nagyobb veszteségeket szenved, és a kínai Kyu sem áll fényesebben. Egyedül csak a Balsoj, a nagy orosz föderáció űrserege sértetlen még. Mert ők még nem szálltak harcba. Nemezint pont ez aggasztja. Még nincs megegyezés az amerikaikkal és a kínaiakkal sem. A politikusok nem jutottak döntésre. Azon tanakodnak, ki legyen az egyesített flották főparancsnoka.
- Ökörség - mormogja maga elé, és ellép a térkép elől.
Negyvenhárom éves. Húsz éve hajóparancsnok, öt éve vezeti a Balsoj flottát. Harcolt. Nem is keveset. Azok ellen, akikkel most össze kellene fognia. Még a szolgálata elején, a műhold válság idején. Amikor a kínaiak lelőttek egy amerikai átjátszó műholdat arra hivatkozva, hogy az olyan műsorokat továbbít a Földre, amivel az imperialisták az ő rendszerüket próbálják aláásni. Az Egyesített Föld Szövetség nagygyűlésén vita vitát követett. Egyre jobban elmérgesedett a helyzet. Egyre több tagország lőtt fel flottákat. Az angol korona, a francia-spanyol szövetség. És sok más hatalom is. A nehezen összehozott közös földi kormány feloszlott, és kezdetét vette az első űrháború.
- Micsoda képmutatás! - mosolyodik el kesernyésen.
- Szó sem volt a műholdról. Csak indok kellett. A Föld túlnépesedett, nyersanyagkészlete nem tudta eltartani. Kellettek a közeli bolygók bányái. És azoknak a birtoklási joga. Mert aki azokat uralta, az irányíthatta a földi gazdaságot és tőzsdét. És az az igazi hatalom. Nem a flották, azok csak eszközök.
- Tábornok elvtárs! - Nemezin felriad gondolataiból. Vasza Kirinkov áll előtte, a helyettese. Egy újgenerációs flottatiszt. Igor utálja a fajtájukat. Törtetőek, túl modern gondolkodásúak. Csak a karrier számít nekik, az eszmék számukra csak ideák.
- Tábornok elvtárs! Üzenet érkezett a Kremlből. Kérem vegye át!
- Nos, Kirinkov, akkor lássuk! Tegye ki a monitorra!
- Nem tehetem, tábornok elvtárs. Csak az ön hozzáférési kódjával lehet megnyitni a fájlt. És csak ön hallhatja az üzenetet.
Nemezin tarkóján kezdenek felállni a pihék. Rosszat sejt. Valami nincs itt rendben. Egyébként is ellenszenvvel viseltetik a politikusokkal szemben. Mindent csak túlbonyolítanak. Mint ezt a mostani helyzetet is. Pedig most egyszerű a helyzet. Meg kell védeni a Földet. És csak ha a három még meglévő flotta összefog, lehet esély. A betolakodók, a "kicsi lilák" nagyon erősek.
- Kicsi lilák. Hülye elnevezés. - Egy riportban hangzott el először, még az invázió elején. Mert az idegenek akkor még csak kis flottákkal jöttek. A földi erők könnyedén leszedték őket. És az idegen hajók robbanásai a Földről nézve kicsi lila pamacsoknak tűntek. Az emberek ünnepeltek, és az utcákon, tereken állva nézték a tűzijátékot.
- Na ezek már korántsem kicsik - gondolja és csóválja a fejét. Három nap alatt legyőzték a földi haderők nagy részét. Még a koreai flotta is úgy tűnt el a semmiben, mint hópihe a gyertya lángjában. Pedig a negyedik legerősebb haderő volt. Csak hát a vezetés.
- Kérem, hagyjon magamra - fordul a helyetteséhez.
Nézi, ahogy Kirinkov eltűnik az ajtó mögött. A kommunikációs konzolhoz lép, és beüti a kódját. A monitor kivilágosodik, megjelenik rajta a Föderáció címere, majd a jelszó: "Az emberiség javáért harcolunk!"
- Erre nagy szükség lenne most - gondolja. Csak hát a frázisokkal tele van a padlás. Tettek kellenének inkább.
A monitoron megjelenik a főtitkár. Ünneplőben van, bár ez semmit nem jelent. Ő mindig kifogástalanul néz ki. A választók bizalma miatt ez elengedhetetlen.
- Tábornok, amit mondok, az a legszigorúbb parancs, ellene fellebbezésnek helye nincs! - kezdi mondanivalóját a főtitkár. Nemezin egyre idegesebben fészkelődik. Már megszokta, hogy mindennek nagy feneket kerítenek a politikusok, de ez már kicsit sok. Mit kell ezen ennyit titkolózni. Nekimegyünk a liláknak és ennyi. A három flottának még ők sem tudnak ellenállni.
- Tehát tábornok, a Balsojt azonnal mozgósítsa, haladéktalanul léptesse első harci fokozatba!
Nemezin elmosolyodik.
- Hülye aktakukac - gondolja. A Balsoj már jó ideje teljes harckészültségben van. Ellenséges támadásnál, háború közepette ez előírás.
- Na mindegy, hadd fontoskodjon.
A főtitkár következő mondata alig ér el a tudatáig. Nem érti. Vagyis érti, de nem hiszi el, hogy jól hall.
- Hogy mondja főtitkár elvtárs? Kit támadjak?
Nem hiszi el. Valamit nem jól hall.
- Tábornok, azt hiszem világos voltam. Támadja meg a Sky-t.
- De főtitkár elvtárs! Mi lesz a Földdel és a lakosa...
- Mi mindent végig gondoltunk! - vág a szavába a főtitkár - A kínai Kyu hamarosan menekülőre fogja!
- Főtitkár úr! De akkor mi lesz a...
- Maga katona! - ordítja a főtitkár magából kikelve - Teljesítse a parancsot, a gondolkozást bízza ránk! Mi mindent kiszámoltunk. Ez az egyetlen lehetőségünk.
- Lehetőség? Mire?
- A végső győzelemre, maga ólomkatona! Mi mindent számba vettünk... Teljesítse a parancsot!
Nemezin kissé szédül. Katonai pályafutása alatt még nem fordult elő vele, hogy egy parancsot akár csak értelmezni is merészeljen, nem hogy azt kétségbe vonni.
- És még valami, Nemezin! Küldjön értünk egy-két szállítóhajót kísérettel! A kormány ideiglenesen elhagyja a Földet... Sok sikert a hadművelethez.
A monitor elsötétül. Nemezin csak áll némán, zavarodottan. Ebben a pillanatban belép Kirinkov.
- Tábornok elvtárs, várom parancsait!
Nemezin áll. Háttal a helyettesének, kinézve az ablakon. A Földet nézi. És a bolygó egyre közelebb jön hozzá. Vagy az ő szeme egyre élesebb. Már látja is a Don folyót. És a vízparti dácsát, ahol Irinával szoktak megpihenni, ha a flotta éppen nem tart rá igényt.
- Irina - suttog maga elé.
- Tábornok elvtárs, mi a parancs?
A tábornok felocsúdik. Kihúzza a derekát. Ismét kadétnak érzi magát. Ismét tele van tetterővel.
- Támadunk! Cél a lila flotta!
Büszke. Jól és helyesen döntött. A Föld az első. Azt kell védeni mindenáron, a Föld Anyácskát.
Arcára lassan ül ki a döbbenet. Helyettese fenyegető arcát nézi. Onnan tekintete lesiklik annak a kezére. És az abban tartott oldalfegyverre.
- A főtitkár elvtárs számolt ezzel a lehetőséggel. - mosolyog Kirinkov - Épp ezért nekem is küldött egy utasítást. Tábornok, letartóztatom!
Nemezin érzi, elszorul a torka, mellkasa majd szét robban. Nem kap levegőt. Minden lilává válik, mint az ellenséges flották füstpamacsai...
Lassan ébred. Nem érti, hol van. Felnéz, előbb homályosan lát, aztán élesedik a kép. Már azt is tudja, mi ez a hely. A kórház részleg. Jobbra néz. Egyenruhát lát. Kirinkov.
- Á, látom magához tért tábornok. Ne mozogjon. Szívinfarktusa volt.
- Mi történt?
- Mondtam, rosszul lett.
- És a harc... ott mi történt?
- Ja, legyőztük a Sky-t. A Kyu is megsemmisült. Azt a lila flotta szedte le. Tehát győztünk. Csak a mi flottánk maradt meg. Bár voltak veszteségeink is, de elenyészőek.
- És az idegen flották?
- Elmentek.
- Elmentek? Miért?
- Mert már nem volt miért maradniuk. A Földet sikerült elpusztítaniuk. Már nem jelentünk számukra veszélyt.
Nemezin érzi, hogy ismét a rosszullét kerülgeti.
- Te nyomorult! Ott volt a családom! A barátaim!
Érzi, ismét levegőért küszködik.
- Minden ott volt, amit szerettem.
Tudja, itt a vég. Már nem lát tisztán. Érzi, ez az utolsó perce.
- A te családod is ott volt!
Félúton a túlvilág felé éri utol Kirinkov hangja:
- Tábornok, áldozat nélkül nincs győzelem!
Az s1 szerver áldozatainak emlékére.
A fenti novella Vihar írása. Egyszerűen hibátlan! Nem is tudok mit hozzáfűzni, max annyit, hogy Mr. President, we must not allow a mineshaft gap!
Utolsó kommentek