Szerintem az űrhajók adatlapját különféle leírásokkal is színesíteni lehetne. Példaként megcsináltam az első három hajóét, hogy lássátok, mire is gondolok. Ha tetszik, akkor persze vállalom a többi leírás elkészítését is.

Könnyűcirkáló

Az első exobolygók benépesítését és az EBSZ megalapítását követően nem kellett soká várni, hogy kiütközzék az ember harcias természete, s megépüljenek az első hadihajók. Hogy a kolóniák urai közötti őrült fegyverkezési versenynek valamelyest gátat szabjanak, az EBSZ vezetői egy sor megállapodást kötöttek, melyek pontosan szabályozták az akkori és a jövőben kifejleszthető űrhajók méretét, fegyverzetét és védelmi rendszereit. A kompromisszumok eredményeképp egy, a kor technológiai szintjének megfelelő harcászati űrhajótípus került kifejlesztésre. Az első generációs harci eszközök leggyakoribb képviselője az egyszerű felépítésű, titán páncélzattal és lézerágyúval felszerelt Könnyűcirkáló. Egyszerű és olcsó előállíthatósága folytán az újonnan benépesített planéták vezetői mind a mai napig előszeretettel használják a jó öreg könnyűcirkálókat, hogy határaikat megvédjék, de az ugyanezen határokat fenyegető kalózvezérek szedett-vedett flottáiban is gyakran megfordul a típus, mivel a csúcstechnika teljes hiánya miatt adás-vétele ma már nem esik szigorú szabályozás alá.
A könnyűcirkáló hossza 74, szélessége 36, magassága 34 méter. Legénységét 9 flottatiszt, 6 gépész és 22 katona alkotja.

Skorpió

A kolóniák vezetői hamar felismerték, hogy a cirkálók egymás elleni harca egy bizonyos flottaméret felett értelmetlen vérfürdőbe torkollik csupán. Természetesen nem az ellenség hajóit és katonáit sajnálta egyikük sem, hanem a saját népét. Ezért hát újra összeült az EBSZ, s megszavazták egy kifejezetten a cirkálók megsemmisítésére kifejlesztett űrhajó kifejlesztését. Az új típus a Skorpió fedőnevet kapta, s leginkább a régi idők vadászgépeire emlékeztetett. A mögöttes elgondolás lényege az volt, hogy a Skorpió, kihasználva apró méretét, közel repül a cirkálóhoz és rakétáival megtorpedózza azt. Ez az alapterv azután kiegészült dr. Lukas Wyczinski részecskefizikus új találmányával, a refraktorral. Ez a töltött részecskékből álló háló képes polarizálni és szétszórni a lézernyalábot alkotó fotonokat, szinte tökéletes védelmez biztosítva a Skorpiónak a cirkálók fegyverei ellen. További előnye a Skorpiónak, hogy a régi idők vadászkötelékeihez hasonlóan a formációs tréningen átesett pilóták az űrben is hatékonyan képesek segíteni egymást. A vadászgépek előállítása kis méretük ellenére meghaladja a cirkálókét, mivel kompakt szerkezetük és a refraktoros védelem igen tiszta alapanyagokat és kifinomult gyártástechnológiát követel meg.
A Skorpió hossza 9, szélessége 5, magassága 3 méter. Legénységét egy pilóta és egy lövész alkotja.

Fregatt

Alig néhány év telt el a Skorpió kifejlesztése óta, az EBSZ vezetői újabb problémával szembesültek: a fejlettebb kolóniák vadászflottái egyszerűen elsöpörték a kevésbé fejlett cirkálóflottákat, már-már a galaktikus egyensúly megbomlása fenyegetett. Sürgősen ellensúlyozni kellett hát a Skorpiók nyomasztó fölényét. A plamzatorpedók elleni védelem kérdését hamar sikerült elrendezniük, az akkorra már galaxisszerte elismert Wyczinski professzor megtervezte a refraktor egy módosított változatát, az ionpajzsot. Ez már képes volt arra, hogy destabilizálja a plazmatorpedókat egyben tartó mágneses mezőket, így a hidrogénfúzió még jóval a hajótest előtt, a pajzs síkjában lejátszódott, szinte sértetlenül hagyva magát a burkolatot. Sajnos a lézerágyúkkal szemben szinte semmiféle védelmet nem nyújtott a professzor találmánya, ám az EBSZ urai ezt elfogadható hátránynak tartották. A vadászelhárító űrhajó fegyverzetét a "kutyaharapást szőrivel" elv szem előtt tartásával alkották meg, magyarán ismét a plazmatechnológiához nyúltak. Ez esetben azonban nem torpedót készítettek, hanem az ősidők kartácságyúihoz hasonló plazmavetőt. Ez szinte hatástalan a masszív titánpáncélzat ellen, a refraktor rései között ellenben átszivároghatnak az apró plazmaívek és elérhetik a Skorpió gyengébb felépítésű hajótestét, a kilőtt plazma nagy terülése pedig biztosítja, hogy a vadász még egy elkerülő manőverrel se legyen képes kitérni az útjából. Ezen elgondolások mentén született meg a Fregatt, mely könnyű célpontot nyújt ugyan mindenféle cirkálónak, ám elsődleges feladatát, a vadászok elpusztítását hatékonyan el tudja látni.
A fregatt hossza 92, szélessége 44, magassága 30 méter. Legénységét 11 flottatiszt, 8 gépész és 23 katona alkotja.

A könnyűcirka leírásánál leggyakoribb helyett első képviselője, elnézést.

Nem rossz még egy kis regény is összejöhet ebből! :D

Leírásokra szükség van, ez egyértelmű. És nagyon jókat írtál! Szóval akkor, ha megengeded, be fogom rakni ezeket a játékba. És persze, ha van még energiát, írhatsz a többiről is. :-)

Itt van a leírás az összes jelenlegi hajóról. És remélem kell még költenem néhány további leírást is, lásd a másik topicot.:P

Könnyűcirkáló

Az első exobolygók benépesítését és az EBSZ megalapítását követően nem kellett sokáig várni, hogy kiütközzék az ember harcias természete, s megépüljenek az első hadihajók. Hogy a kolóniák urai közötti őrült fegyverkezési versenynek valamelyest gátat szabjanak, az EBSZ vezetői egy sor megállapodást kötöttek, melyek pontosan szabályozták az akkori és a jövőben kifejleszthető űreszközök méretét, fegyverzetét és védelmi rendszereit. A kompromisszumok eredményeképp egy, a kor technológiai szintjének megfelelő harcászati űrhajótípus került kifejlesztésre. Az első generációs harci eszközök első képviselője az egyszerű felépítésű, titán páncélzattal és lézerágyúval felszerelt Könnyűcirkáló. Egyszerű és olcsó előállíthatósága folytán az újonnan benépesített planéták vezetői mind a mai napig előszeretettel használják a jó öreg Könnyűcirkálókat, hogy határaikat megvédjék, de az ugyanezen határokat fenyegető kalózvezérek szedett-vedett flottáiban is gyakran megfordul a típus, mivel a csúcstechnika teljes hiánya miatt adás-vétele ma már nem esik szigorú szabályozás alá.
A Könnyűcirkáló hossza 74, szélessége 36, magassága 34 méter. Legénységét 9 flottatiszt, 6 gépész és 22 katona alkotja.

Skorpió

A kolóniák vezetői hamar felismerték, hogy a cirkálók egymás elleni harca egy bizonyos flottaméret felett értelmetlen vérfürdőbe torkollik csupán. Természetesen nem az ellenség hajóit és katonáit sajnálta egyikük sem, hanem a saját népét. Ezért hát újra összeült az EBSZ, s megszavazták egy kifejezetten a cirkálók megsemmisítésére szánt űrhajó kifejlesztését. Az új típus a Skorpió fedőnevet kapta, s leginkább a régi idők vadászgépeire emlékeztetett. A mögöttes elgondolás lényege az volt, hogy a Skorpió, kihasználva apró méretét, közel repül a cirkálóhoz és rakétáival megtorpedózza azt. A fenti alapterv azután kiegészült dr. Lukas Wyczinski részecskefizikus új találmányával, a refraktorral. Ez a töltött részecskékből álló háló képes polarizálni és szétszórni a lézernyalábot alkotó fotonokat, szinte tökéletes védelmet biztosítva a Skorpiónak a cirkálók fegyverei ellen. További előnye a Skorpiónak, hogy a régi idők vadászkötelékeihez hasonlóan a formációs tréningen átesett pilóták az űrben is hatékonyan képesek segíteni egymást. A vadászgépek előállítási költsége kis méretük ellenére meghaladja a cirkálókét, mivel kompakt szerkezetük és a refraktoros védelem igen tiszta alapanyagokat és kifinomult gyártástechnológiát követel meg.
A Skorpió hossza 9, szélessége 5, magassága 3 méter. Legénységét egy pilóta és egy lövész alkotja.

Fregatt

Alig néhány év telt el a Skorpió kifejlesztése óta, az EBSZ vezetői újabb problémával szembesültek: a fejlettebb kolóniák vadászflottái egyszerűen elsöpörték a kevésbé fejlett cirkálórajokat, már-már a galaktikus egyensúly megbomlása fenyegetett. Sürgősen ellensúlyozni kellett hát a Skorpiók nyomasztó fölényét. A plazmatorpedók elleni védelem kérdését hamar sikerült megnyugtatóan rendezniük, az akkorra már galaxisszerte ismert és elismert Wyczinski professzor megtervezte a refraktor egy módosított változatát, az ionpajzsot. Ez már képes volt arra, hogy destabilizálja a plazmatorpedókat egyben tartó mágneses mezőket, így a hidrogénfúzió még jóval a hajótest előtt, a pajzs síkjában lejátszódott, szinte sértetlenül hagyva magát a burkolatot. Sajnos a lézerágyúkkal szemben gyakorlatilag semmiféle védelmet nem nyújtott a professzor találmánya, ám az EBSZ urai ezt elfogadható mértékű hátránynak ítélték azon előnyhöz képest, melyet a Skorpióktól való védelem jelent. A vadászelhárító űrhajó fegyverzetét a "kutyaharapást szőrivel" elv szem előtt tartásával alkották meg, magyarán ismét a jól bevált plazmatechnológiához nyúltak. Ez esetben azonban nem torpedót készítettek, hanem az ősidők kartácságyúihoz hasonló plazmavetőt. Ez szinte teljesen hatástalannak bizonyult a masszív titánpáncélzattal szemben, a tesztek során bebizonyosodott azonban, hogy a refraktor rései között az apró plazmaívek nagy része átszivárog és elérheti a Skorpió gyengébb felépítésű hajótestét, a kilőtt plazma széles terülése pedig biztosítja, hogy a vadász még egy elkerülő manőverrel se legyen képes kitérni a lövedék útjából. Ezen elgondolások mentén született meg a Fregatt, mely könnyű célpontot nyújt ugyan mindenféle cirkálónak, ám elsődleges feladatát, a vadászok elpusztítását hatékonyan el tudja látni.
A Fregatt hossza 92, szélessége 44, magassága 30 méter. Legénységét 11 flottatiszt, 8 gépész és 23 katona alkotja.

Cirkáló

Az EBSZ fegyverkezési korlátozásainak felülvizsgálatát voltaképpen azok tömeges megszegése indukálta. Tizennégy évvel a Fregatt prototípusának elkészülte után ugyanis a hat legfejlettebb kolónia vezetői titkos tanácskozást tartottak, melynek során megállapodtak egy, a Skorpiók ellen is eséllyel harcba szálló cirkálótípus kifejlesztéséről, az elavult Könnyűcirkálók helyett. Noha a vadászok ellen - változatlan lézer/titán alapkoncepciójának köszönhetően - az új hadihajó sem tudott maximális teljesítményt nyújtani, a Cirkáló nehézlézere és kétrétegű páncélzata elődje fegyverzeténél jóval hatékonyabbnak bizonyult. Midőn az EBSZ tudomást szerzett az egyezmény megszegéséről, súlyos döntési helyzetbe került: a cirkáló akkoriban szinte csodafegyvernek számított, mely kártyavárként söpri el az összes Fregattot és Könnyűcirkálót, nyílt háborút tehát nem kockáztathattak a hatok ellen, ám a többi, az egyezményt betartó kolóniát sem hozhatták hátrányba azzal, hogy nem engedélyezik számukra a felzárkózást. Végül újratárgyalták az egyezményt, s lefektették egy dinamikus rendszer alapjait, mely adott korlátok között bár, de lehetővé tette újabb és újabb hadihajók kifejlesztését, s amely megállapodás a mai napig is érvényben van.
A Cirkáló hossza 119, szélessége 45, magassága 38 méter. Legénységét 11 flottatiszt, 10 gépész és 29 katona alkotja.

Vadász

Az újratárgyalt szerződés egyebek mellett a másik két hajóosztály továbbfejlesztését, illetve további második generációs hadihajók megépítését is engedélyezte, amely lehetőséggel a többségében militarista beállítottságú vezetők rövid időn belül éltek. A Skorpiót vették alapul a tervezés során melynek számos szerkezeti és műszaki problémáját felülvizsgálva egy új, tökéletesebb hajótesthez, a Vadászhoz jutottak. Védelem gyanánt megtartották a jól bevált Wyczinski-refraktort, a plazmatorpedókat pedig a nagyobb plazmahőmérsékletet, így a megnövekedett romboló kapacitás mellett jelentősen nagyobb fényintenzitást is produkáló fotontorpedókra cserélték. Természetesen a flották formációs tréningje rövid időn belül idomult az új, gyorsabb és erősebb vadászgép sajátosságaihoz, így a rajok megnövekedett támadó kapacitása erre a típusra is jellemző.
A Vadász hossza 12, szélessége 7, magassága 3 méter. Legénységét egy pilóta, egy navigátor és egy lövész alkotja.

Romboló

A Romboló az egyetlen második generációs hadihajó, mely nem csupán első generációs elődjének áttervezett és továbbfejlesztett változata, hanem valóban új terv. A Fregatt számos hibáját látva a mérnökök úgy döntöttek, elölről kezdik az egész tervezési munkát. Ennek meg is lett az eredménye: a Romboló prototípusa alig fél évvel az első harmadik generációs űrhajóé előtt készült el, így a típus szinte már a kifejlesztésekor elavult, mindazonáltal vadászelhárító űrhajóként a mai napig sok helyen használják - tekintve, hogy nem áll rendelkezésükre jobb. A Romboló testét a Fregattéhoz hasonló ionpajzs védi, a vadászok pusztításáért pedig a plazmavető továbbfejlesztett változata, a plazmatikus reticulumnak elkeresztelt fegyver felel, mely a plazmaíveket olyan elrendezésben lövi ki, hogy azok egy hálót alkossanak, így csökkentve még tovább a megtámadott vadász menekülési és túlélési esélyeit.
A Romboló hossza 123, szélessége 47, magassága 39 méter. Legénységét 11 flottatiszt, 11 gépész és 30 katona alkotja.

Interceptor

A hatok laboratóriumaiban Rombolóval szinte egyidőben láttak neki egy új cirkálótípus kifejlesztésének, hogy az elavulófélben lévő Cirkálókat lecseréljék flottáikban. A konkrét tervezési munkálatokat az EBSZ szabályzat tüzetes tanulmányozása és hosszas viták előzték meg. Abban mind megegyeztek, hogy az új hadihajó védelmi kapacitását leghatékonyabban a kazettás szerkezetű reaktív titánpáncélzattal tudják feljavítani elődjééhez képest, ám a fegyverzet tekintetében már korántsem mutatkozott ekkora egység: a tudósok egyik tábora a nehézlézer-technológia továbbfejlesztése mellett tört lándzsát, ám ez óriási energiaigénye folytán a korábbinál jóval nagyobb generátorokat kívánt volna meg. A másik oldal ezért alternatív technológiában, így kisebb, kompaktabb hajókban gondolkodott. Végül a hatok vezetői úgy döntöttek, mindkét elképzelésnek teret adnak, hátha hasznosnak bizonyulnak. A kompakt tervezés eredménye lett az Interceptor, ez a korszerű vonalvezetésű, elődjénél alig nagyobb méretű cirkáló. Fegyverzetének kialakításakor a kevéssé hatékony, ám csekély energiaigényű könnyűlézerekhez nyúltak vissza. Ebből készítettek 4x4-es elrendezésű ütegeket, valamelyest javítottak az eredeti fegyverek pocsék lőtávolságán, s a fegyverrendszert elnevezték falanx lézernek. Folytak kísérletek az irányban is, hogy a Könnyűcirkálókat ellássák falanx lézerekkel, ám gyönge szerkezetük a tesztek szerint nem bírta volna el az új lézerágyú-rendszert, így azokat csupán az Interceptoron sikerült rendszeresíteni. A nagyszámú, apró fegyver azután nem várt eredményeket mutatott fel a csatatéren. Az apró, gyors falanxok segítségével ugyanis hatékonyan el lehetett téríteni az Interceptorok felé tartó lövedékeket, s az ellenséges hajók zárótűz alá vonása is jóval egyszerűbbnek bizonyult, mint a nagyobb, ám éppen ezért kisebb számú és lassabb fegyverekkel. A taktikusok hamar kidolgozták azt a formációt, amelyben a leghatékonyabban ki tudják használni ezen adottságaikat az Interceptorok, így ez lett az első típus, amely kötelékben offenzív és defenzív téren is hatékonyságnövekedést tud felmutatni.
Az Interceptor hossza 126, szélessége 50, magassága 40 méter. Legénységét 12 flottatiszt, 13 gépész és 32 katona alkotja.

Csatacirkáló

A harmadik generációs űrhajópark második tagja a Csatacirkáló, mely a hatok berkeiben megszületett alternatív elgondolás eredménye. A tudósok a reaktív titánpáncél mellett itt a nehézlézer-technológia továbbfejlesztését szorgalmazták, amely végül az impulzuslézer megalkotásában realizálódott. A minden korábbinál hatalmasabb generátorok ellenére a folyamatos üzemű szupernehéz lézer kivitelezhetetlennek tűnt, mivel a hatalmas energia kiégette volna a fókuszáló kristályokat és a LEDeket, ezért a lövéseket összesen öt, ezredmásodperc hosszúságú impulzusra és közöttük tizedmásodpercnyi szünetekre osztották. Így sikerült megakadályozni a fegyverrendszer gyors túlterhelődését, s hatékony, bár nagy energiaigényű lézerágyút létrehozni. Kombinálva a továbbfejlesztett fegyverirányító rendszerekkel, a pulzuslézer a falanxhoz hasonló eredményeket tudott elérni a zárótüzek kivitelezésében. Fedezőtűzre sajnos nem bizonyult alkalmasnak, ám a megrendelőket ezért bőven kárpótolta a nagyobb tűzerő és a Csatacirkáló puszta méreteiből fakadó addig példátlan ellenálló képessége.
A Csatacirkáló hossza 209, szélessége 91, magassága 58 méter. Legénységét 18 flottatiszt, 23 gépész és 49 katona alkotja.

Csatahajó

A harmadik generáció csúcstechnológiáját tisztelhetjük ebben a monstrumban. Kifejlesztése meglepő módon nem a hatok nevéhez fűződik, hanem egy feltörekvő kolónia tehetséges uralkodójához, akinek tudósai egy szerencsés véletlen folytán fölfedezték, hogy a planétájukon előforduló ciszteit nevű ásvány kristályai lenyűgöző hatékonysággal fókuszálják az elektromágneses spektrum magasabb frekvenciájú tartományát, azaz a röntgen-, gamma- és kozmikus sugarakat. Innen már egyenes út vezetett az elgondoláshoz, hogy nagy mennyiségű gamma-aktív izotóp sugárzását fókuszálva a lézerhez hasonló (foton alapú), ám annál jóval erősebb fegyverhez juthatnak. Sajnos a tervezési munkálatok során kiderült, hogy a rekord erejű ágyú rekord méretű hordozót fog megkövetelni, a radioaktív anyagok biztonságos tárolása és utánpótlásuk biztosítása ugyanis rengeteg helyet és energiát igényel, nem beszélve a fegyver már önmagában is impozáns méreteiről. Eme szükséghelyzetből született meg az addigi legnagyobb űreszköz, a Csatahajó terve, melynek védelmét az akkor elérhető legfejlettebb páncélzat, a reaktív titán biztosította. A gammaágyút később átépítették, hogy folyamatos és impulzus-üzemmódban is képes legyen tüzelni, így nyervén még hatékonyabb ostrom- és tömegpusztító fegyvert. A Csatahajók megjelenése aztán drámai hatással volt a Galaxis erőegyensúlyára. Kiemelkedett a tömegből egy fejlett világ, akit azonban nem kötöttek a hatok belső paktumai, melyek a békét őrizték, csupán az EBSZ jóval enyhébb szabályai. Rövid mérlegelés után meglépték hát az adott helyzetben leginkább logikusnak tűnő lépést: felvették maguk közé az új nagyhatalmat, így kényszerítvén rá a korlátozásokat, a hatok pedig immár hetekként folytatták titokzatos terveik kivitelezését.
A Csatahajó hossza 432, szélessége 155, magassága 94 méter. Legénységét 32 flottatiszt, 60 gépész és 118 katona alkotja.

Szonda

A hetek több, mint két évtizeden keresztül sikeresen megtartották maguknak a Csatahajó terveit, Wyczinski professzor 97 éves korában bekövetkezett halála pedig szinte befagyasztott mindennemű vadászokkal és rombolókkal kapcsolatos kutatást. A tűzerőfölény és a professzor elvesztése alapvető paradigmaváltást eredményezett. Immár nem a minél nagyobb tűzerő elérése volt a céljuk, hanem hatékony felderítő és támogató eszközök kifejlesztése, amelyek kifinomultabbá tehetik a hadviselést. A sokasodó kalóztámadások miatt a legsürgősebb fejlesztés vitán felül a felderítő szonda kifejlesztése volt. A felderítő láthatatlanságát az elméletben már évtizedek óta létező Kirchoff-pajzs biztosította, mely a kozmikus háttérsugárzáséval megegyező spektrumú sugárzást bocsátott ki, ezáltal beleolvadva a téridő finom szövetébe. Sajnos a szondával valamiféle kommunikációt fenn kell tartani, s ezt a bolygók nagy teljesítményű radarállomásai képesek bemérni, ám az űrhajók korlátozott hatótávú szenzorai nem, így mélyűri felderítésre kiválóan alkalmas az eszköz. A Kirchoff-pajzs másik nagy hátránya, hogy érzékeny felépítése miatt nem teszi lehetővé erős sugárzások és anyagi testek kibocsátását, így hadihajókra nem lehetséges felszerelni.
A Szonda hossza 5, magassága és szélessége 2 méter, legénysége nincs.

Koordinátor

Az új szemléletmód második terméke a flottákat támogató űrhajó volt, a Koordinátor. Voltaképpen egy Cirkáló hajótestet építettek át a speciális célra. Védelmét vékony titánpáncélzat látja el, fegyverzetét pedig könnyű lézerágyúk alkotják. Tervezői igyekeztek minimálisra csökkenteni a felszerelések energiafogyasztását és tömegét, a Koordinátor ugyanis nem első vonalbeli hadihajó. Igazi jelentőségét a fedélzeten tartózkodó admirális és taktikusi csapata, illetve a gépházban szolgálatot teljesítő, jól képzett mérnökök adják. Ez a kreatív csapat képes a flotta bármely űrhajóját hatékonyabbá tenni azáltal, hogy magas szintű műszaki és taktikai iránymutatással látják el őket. Ez a látszólag különös elgondolás aztán drasztikus hatékonyságnövekedéssel járt: néhány Koordinátor a flotta bármely hadihajóját képes a fizikailag és műszakilag lehetséges maximumra, az alap támadási potenciál duplájára erősíteni, így akár egy generációval fejlettebb űrhajókat felvonultató ellenféllel is eséllyel szállhatnak szembe. A Koordinátorok egyetlen hátrányának sebezhetőségük bizonyult, amelyet sajnos azóta sem sikerült kiiktatni.
A Koordinátor hossza 123, szélessége 52, magassága 40 méter. Legénységét 24 flottatiszt, 24 gépész és 10 katona alkotja.

OHS-1

A Szonda és a Koordinátor sikerei nyomán fölmerült az igény egy olyan űrhajó iránt, amely egész flottákat képes hatékonyan megóvni. A megvalósítás végül akkor vált lehetővé, mikor az egyik kísérleti részecskegyorsítóban sikerült nullás spinű Higgs-bozonokat előállítani. Ezen részecskék már eléggé erős és kiterjedt pajzsot generáltak ahhoz, hogy az egész flotta védhetővé váljék. A pajzsot egy fegyvertelen, Csatacirkálóból átalakított hajótestre szerelték fel. Sajnos elég hamar kiütközött az OH-pajzs hátránya: a lövések energiáját elnyelő bozonok visszacsatolást idéznek elő a generátorban, mely létrehozta őket, így az OH-generátorok egy idő után túlterhelődnek, az egész hajó pusztulását okozva. Ennek fényében a mérnökök javarészt automatizálták az OHS-1 rendszereit, hogy a típus minél kevesebb emberélet kockáztatásával óvhassa meg a flottát.
Az OHS-1 hossza 207, szélessége 90, magassága 75 méter. Legénységét 4 flottatiszt és 11 gépész alkotja.

Nehézcirkáló

A negyedik generáció egyetlen valódi hadihajója voltaképpen nem egyéb, mint az OHS-1 fejlesztésének mellékterméke. Miközben a mérnökök az OH-pajzsrendszer finomhangolásán dolgoztak, felfedezték a Higgs-bozonok amplitúdómoduláló hatását, amelyet aztán megpróbáltak beépíteni a létező fegyverrendszerekbe. Akkoriban csak az impulzuslézert sikerült módosítani, a moduláció jelentősen megnövelte a tűzgyorsaságot és a pontosságot. Az így kapott turbólézereket egy új, a Csatahajó tervei alapján készült, de cirkáló osztályú űrhajóra szerelték föl, a kissé már idejétmúlt, de egyelőre hatékonyabb utód nélküli reaktív titánpáncélzattal együtt. A Nehézcirkáló már a kezdetektől fogva komoly műszaki problémákkal küzdött, s alig néhány évvel később teljesen föl is váltotta a fejlettebb, megbízhatóbb Fulgur.
A Nehézcirkáló hossza 498, szélessége 176, magassága 103 méter. Legénységét 34 flottatiszt, 67 gépész és 133 katona alkotja.

Fulgur

Az ötödik generáció számos újítást hozott a haditechnikában. Az elmúlt évtizedekben kiforrott számos ifjú lángelme, s immár készen álltak arra, hogy betöltsék a Wyczinski professzor halálával keletkezett űrt. Ezt a korszakot három kiváló mérnök és három kiváló űrhajó neve fémjelezte. A cirkáló osztály továbbfejlesztése Orosházi Kálmán professzor nevéhez fűződik, aki elsőként épített hiperhajtóművet. Ez az új rendszer szakított a térgörbítés hagyományaival, s a görbült tér létrehozása helyett rácsatlakozik az egész Univerzumot behálózó féregjárat, rendszerre, s energiáját csupán arra használja, hogy alkalmas helyen be-, illetve kijáratot nyisson a hajó számára. Mivel meghajtórendszere speciális avionikát követel meg, ezért a Nemesist leszámítva mind a mai napig egyetlen hajótípuson, a Fulgur osztályú nehézcirkálón található térhajtómű, kiválóan alkalmassá téve ezzel a hajót távolsági csapásmérésre. A Fulgur fegyverzetét a Nehézcirkáló turbólézerei adják, védelmét pedig speciális, gerjesztett állapotú titánból, tritanitból készült páncélzat. A tritanitot ugyanaz a sötét energia tartja gerjesztett állapotban, amely stabilizálja a Fulgur hajtóműrendszerét - és egyebek mellett a fekete lyukakat. Ez az energia állandó vibrálásban tartja a Fulgur alakját, melyet így nehezebb észrevenni és eltalálni, ráadásul több, egymáshoz közeli Fulgur páncélzatának rezgései összehangolhatóak. Ebben a rezonanciaállapotban a gerjesztések egymást erősítik, így az Interceptor önfedező képességéhez hasonló, ám annál jóval nehezebben megmagyarázható effektus lép fel. A katonákat természetesen nem érdeklik a bonyolult részecskefizikai okfejtések és levezetések, nekik csak egy számít: sok Fulgur egy helyen = plusz védelmi potenciál az összes érintett egységnek.
A Fulgur hossza 703, szélessége 188, magassága 104 méter. Legénységét 62 flottatiszt, 111 gépész és 247 katona alkotja.

Raptor

Dr. Norman Wayne tervei alapján készült el az immár évtizedek óta várt új generációs vadászgép, melynek kifejlesztését a hetek kezdettől fogva támogatták. A Raptor fedőnevet kapott űrhajó egyesítette magában az elmúlt korok számos, jól bevált technológiáját: a refraktor és az ionpajzs finomhangolt kombinációjával létrehozták a lézerek mellett a rombolók plazmaíveit is hatékonyan távol tartó refraktoros ionpajzsot, a meghajtórendszerbe pedig beépítették a térhajtómű egy gyengébb teljesítményű verzióját. Bár tényleges féregjárat-ugrást nem sikerült elérni, sem önfedező hatást, a gerjesztett spinállapotú hajótest jelentősen csökkentette a Raptor érzékelhetőségét, sebességét pedig megnövelte. Fegyverzet gyanánt pozitrontorpedót szereltek föl a vadászra, melynek elkészítését egy új felfedezés, a hipermágnes tette lehetővé - egyedül ez képes ugyanis olyan erejű és szimmetriájú mágneses mezőt generálni, amely akár évekig stabilan elkülöníti egymástól az anyagot és az antianyagot. A Raptor azóta is a vadásztechnológia csúcsának számít, máig sem sikerült jobbat építeni nála.
A Raptor hossza 14, szélessége 6, magassága 3 méter. Legénységét egy pilóta, egy navigátor és egy lövész alkotja.

Anyahajó

Isoroku Kyamoto a régi idők repülőgép-hordozóinak nyomán alkotta meg terveit, melyek az addig felépített legnagyobb hadihajóról szóltak. Az Anyahajó mögötti elgondolás lényege az volt, hogy egy bármilyen típusú hadihajó ellen bevethető és semmilyen fegyver által nem sebezhető harcászati eszközt nyerjenek. Ennek megfelelően a tekintélyes fegyverzetben helyet kaptak a gammaágyúk és pozitrontorpedók ugyanúgy, mint néhány plazmatikus reticulum. A védelem kérdése már bonyolultabb volt: az addig ismert védelmi rendszerek mind specifikusan egy adott osztály ellen készültek, Kyamoto professzornak pedig egy általánosan használható eszközre volt szüksége. Végül hosszas kísérletezés után a reaktív titánpáncélzat továbbfejlesztésével kapott ablatív titánréteg és a refraktor kombinációja mellett döntött. Bár így mindkét rendszer elveszítette specifikus előnyeit, egyúttal hátrányaik is megszűntek. Az Anyahajót óriási mérete és borsos ára miatt kezdetben még a hetek sem mind gyártották, ám idővel mind rájöttek, hogy az apró termetű japán mérnök találmánya a legkiválóbb hadihajók egyike.
Az Anyahajó hossza 1119, szélessége 335, magassága 201 méter. Legénységét 155 flottatiszt, 387 gépész és 900 katona alkotja.

Dreadnought

A militarista heteknek a Fulgur minden előnye dacára sem felelt meg, kevesellték a tűzerejét. Megkörnyékezték hát mindhárom híres mérnököt, hogy tervezzenek meg egy még nagyobb és még erősebb csatahajót, ám ők megsértődtek, hogy addigi életük főműve nem elég jó a vezéreknek, s nem vállalták a munkát. Végül egy közepesen ismert tudósokból álló, több ezres létszámú kutatócsoportra bízták az új hadihajó megtervezését. Amint az várható volt, a sok jó iparos jó munkát végzett, kiváló harcászati eszköz került ki a kezeik alól, ám nélkülözte az ötödik generációs hajók specialitásait, nem viselte magán egy lángelme keze nyomát sem. Ugyanolyan volt, mint a legtöbb cirkáló és csatahajó - természetesen nagyobb, erősebb volt mindnyájuknál, de ennyiben ki is merült a különlegessége. Mindezek ellenére botorság lenne lebecsülni vagy nem rendszerbe állítani a rettegett Dreadnoughtot, ezt hamar megtanulta az egész Galaxis. Az ablatív titánpáncélzat és a tucatnyi refókuszált gammaágyú félelmetes tűzerőt képvisel akkor is, ha egyesek túl közönségesnek találják a hajó felépítését.
A Dreadnought hossza 1536, szélessége 678, magassága 502 méter. Legénységét 295 flottatiszt, 777 gépész és 1984 katona alkotja.

Nemesis

Évtizedek teltek el a Dreadnought kifejlesztése óta, s úgy tűnt, ennél erősebb hadihajóra már a heteknek sem lesz szüksége. A Galaxis, bár állandóan forrongott, végre egyensúlyba jutott, s úgy tűnt, az emberiségre többé-kevésbé békés évszázadok várnak. Ebbe a kvázi-idillbe rondított bele rútul Zandagort hadüzenete. Hatvan esztendeje először a teljes EBSZ összeült, hogy megbeszéljék a továbbiakat. Tudták jól, hogy ez a hadüzenet nem tréfadolog, felkészülten kell várniuk az inváziós seregeket. Bár nem tudták, milyen technikai színvonalon áll az ellenség, mindenképpen ki kellett fejlesszenek egy csodafegyvert, egy végső megoldást, ami eséllyel szállhat szembe gyakorlatilag bármilyen fenyegetéssel. Visszahívták hát a három legendás, jól megérdemelt nyugdíjas éveiket töltő mérnököt, hogy a vezetésükkel megtervezzék az emberiség zászlóshajóját. Tizenöt esztendeig tartó lázas munka vette kezdetét, melynek során tervek százait készítették és vetették el. Végül egyetlen elképzelés maradt talpon, mely a Nemesis fedőnevet kapta. A gigászi csillaghajó meghajtásáért az Orosházi-féle térhajtómű felel - kisebb hajtómű meg sem bírná mozdítani a Nemesist, még így is alig képes a Fulgur sebességének negyedével haladni. Védelmét az eddigi technológiák teljeskörű ötvözésével megalkotott energia-nanoháló látja el, fegyverzetét pedig számos refókuszált gammaágyú és túltöltött plazmatikus reticulum mellett a három lángelme közös találmánya, a müonkatapult alkotja. Ez a toronyháznyi méretű eszköz kvarkszintű részecskereakciók során több tonnányi különösen instabil müont generál, majd az egészet az ellenséges hajóra zúdítja. Ez a részecsketömeg késként hatol át az OH-pajzson és minden ismert védelmen, a rendelkezésre álló űreszközök közül egyedül egy másik Nemesist nem hasít ketté egyetlen lövéssel. Sajnálatos módon horribilis előállítási költségei okán igen kevés készült el belőle mostanáig, Zandagort inváziós flottája pedig egyre közeleg. Ki tudja, vajon elég erős lesz-e az emberiség, hogy megállítsa őket?
A Nemesis hossza 4119, szélessége 1037, magassága 1012 méter. Legénységét 1083 flottatiszt, 3902 gépész és 17015 katona alkotja.

Jók lettek a leírások gratulálok hozzá!

A csatacirkáló meg a csatahajó képét összecseréltétek a súgóban.

Nem szoktál te véletlenül sci-fi novellákat írkálni? :-) Esetleg érdemes lenne... :-)

Köszi.:)

Amúgy szoktam írogatni, de inkább fantasy műfajban. Ha nagyon tetszik, pár helyre még esetleg írhatok színesítő szövegeket, csak majd mondd meg, hová. (K+F, épületek, bolygótípusok, portál, stb.)

Amúgy a nemesis felturbózása ha már szóba került: melyik verzió tetszik jobban? A csapatjátékos, vagy a brutális?

Apropó, leírások. Az anyahajó és a raptor leírását össze tetszett cserélni!:P

Gondolom, az lehetett a probléma, hogy én növekvől gyártási egyenérték szerint rangsoroltam a hajókat (exceles kalkulátor készülőfélben, ha érdekel, mondd meg hová emailezhetem a bétát), ott pedig a Raptor-anyahajó felcserélődik.

Hát AZÉRT az árért szerintem mindkettő. De ha választani kell inkább az önerősítés legyen.

Most olvastam végig a leírásokat. Tök jók lettek! Egy helyen kaptam föl a fejem, a Rombolóknál a "Plazmatikus Retikulum", kicsit furcsa. Sejtbioszból volt endoplazmatikus retikulum ezért az endo lecsípés ellenére erre asszociálok folyton. (Mondjuk hogy pontosan mi volt, arra nem emlékszem. Sejtmagban valami mütyűr talán)
A retikulumot javaslom átgondolásra, egyébként teljesen érzékletesek leírások lettek!

Igazad van, az ER-ből ered (volt is benne egy ilyen szóvicc-szerűség célzat), de azért lett ez a neve, mert a reticulum hálót jelent. És a fegyver leírásából rá lehet jönni, hogy ez tényleg egy háló.

Az endoplazmatikus retikulum (ER) a sejtmagon kívül van, ahhoz csatlakozó járatrendszer, ahol a fehérjeszintézis megy. :-) Amúgy a retikulum hálót jelent, ha jól tudom, úgyhogy szerintem passzol a név.

Cu2! Nézd meg a leveleidet :)

Ehhe megelőztelek 17 másodperccel, Cu2.:P
Amúgy küldtem levelet én is.:)

19

Na, lekéstem a választ...

Anyahajót és raptort visszacseréltem. Sorban copy-paste-eltem őket, és az adatbázisban ez az egy más sorrendben volt. :-)

Nemesis: a csodafegyver mivolthoz szerintem a brutális verzió passzol jobban. Tömegesen nem szoktak ilyet építeni. (Vagy igen?)

Leírások: köszönöm a felajánlást! Végiggondolom, hogy hova lenne a legsürgetőbb. De amúgy terv szerint mindenhol lesz leírás (erőforrások, bolygóosztályok).

Pfff :D

Amúgy leírások jól jönnének... amíg vársz hogy épüljön valami addig olvasgatsz... :D

@Vulpion: @cu2:
Oké, megvettem a retikulumot! :DDD

nandoo: most válaszoltam.
Vulpion: most fogok. :-)

Én tömegesen vetem be őket. :D
Ha már a hajóknak is van storyja esetleg nem lenne rossz ötlet, hogy ha egy hajót csak azután tudnál gyártani hogy a szerveren felfedezték. Konkrétan úgy gondolom hogy lenne kezdetben pár alap hajó amihez hozzá lehetne férni (könnyücirka stb.), a nagyobbakat nem lehet gyártani. Aztán pl. a 2. héten bejönne mindenkinek egy üzenet, hogy "Egy távoli rendszerben új hajótípust alkottak meg: skorpió" és ettől kezdve el lehetne kezdeni integrálni az új technológiát (kifejleszteni a hajót). És ha ez is megvan akkor kezdhetnéd el gyártani. Így a játék folyamán folyamatosan jelennének meg az új típusok egészen amíg a játék vége felé be nem jönne a nemesis. Ezzel tovább színesítenénk a játékot, és a játékosoknak is folyamatos kihívást jelentene alkalmazkodni az új hejzethez.

Ja, és akkor új verziónál / új szerveren újabb hajók jönnének :) Csak ebben az a baj, hogy ha valaki később jön a szerverre akkor ő már ki tudja fejleszteni az új hajókat is... Talán be kéne vezetni egy pontrendszert, és attól függene az új hajó

Most nézem hogy a súgóban a hajóosztályok miatt teljesen szétesik a történet. Rakni kellene egy "előre-hátra" nyilacskát a leírásba, hogy követhető legyen.

@cu2: ennyit mondok:

B.I.V.
Tulajdonos Vulpion
Pozíció D 165, K 1 358
Bázis Vulpian, királyi fv. (Visszavonulás!)
Tevékenység Vulpian, királyi fv. felett állomásozik
Morál 100%
Összerő 23502164 HP
Tapasztalat 1 összecsapás
Kezdeményezés 47%
Sebesség 5 pc/m
Látótávolság 500 pc
Rejtőzés 0 pc
Összetétel
sok szép dolog, és a lényeg:

Nemesis 127 492 HP 1 275 (max)

Szal...XD

Amúgy igen, én is a brutál verziót támogatom.

Gondolkoztam egy kicsit:
Ha majd egyszer elindul a szerver és nekem több száz bolygóm lesz (-szép álmok-) akkor azt én (meg senki más se) tudja és nem is akarja irányítani. Ezért kitaláltam hogy azt csinálom velük, hogy kiszemelek egy-két gyorsan fejlődő egyént és odaadom nekik kezelésre a haszon egy részéért cserébe. Így én is megszabadulok a végtelen adminisztráció terhétől és ő is gyorsabban fejlődik. Ehhez lehetne kérni valamilyen szoftveres támogatást vagy ez már nem fér bele a keretbe?

Ez a génbank hogy működik? Ha teszem azt, veszek 1 millió gombát a 2 millió mellé, akkor "véglegesen" megnő az ökoszférám, vagy pár kör alatt visszaáll 2 millió környékére?

Hogyan számítódnak a következő mennyiségek?
A flotta
-sebessége
-kezdeményezése
-rejtőzése
-látótávolsága?

Sebessség: leglassabb egységé.
Kezdemény: súlyozott átlag.
Rejtőzés: a legkisebb a flottában (általában 0).
Látótáv: a legnagyobb a flottában.

Ilyen hajóim vannak, és 3pc/m-et ír sebességre
Könnyűcirkáló
Skorpió
Fregatt
Interceptor
Csatahajó
Szerintem hatnak kellene lenni, vagy a súgó hazudik?
A többi stimmel.

A könnyűcirka asszem csak 3-al megy, az lassítja be ennyire a többit is.

Bétában sokkal kisebb a galaxis, mint a véglegesben lesz, ezért le vannak felezve a sebességek.

"Csak ebben az a baj, hogy ha valaki később jön a szerverre akkor ő már ki tudja fejleszteni az új hajókat is..."

Mi ebben a baj? Előbb úgysem tudja kifejleszteni, mint a korábban érkezők, és úgyis hátrányban lesz pénzben, gazdaságban, mindenben. Szerintem jó ötlet!

"Ez a génbank hogy működik?"

A bolygó eltartóképessége nem nő meg, az egy végleges korlát. A génbank célja az, hogy ha kihalt egy faj, akkor azt pótolni tudd. Mert nulláról magától soha nem fog felszaporodni, ezért muszáj külső forrásból szerezni.

Bolygóbérbeadás: Hát... azért egyelőre ne erre pályázz. :-)

Sebesség: csak hibásan van a csataszimulátorban, mindjárt javítom.

Nem baj. Majd megoldjuk kéz alatt :D

A Mapon jól jönne egy távolságmérő. Vagy akár egy léptékvonal is sokat segítene. Az aktív kijelölt flottánánál a térképen jó lenne látni a rejtőzés sugarát, a látótávolságot, és azt hogy hová tart. (Két karika a flotta körül, meg egy csík)

A rejtőzés relatív, nincs értelme így kijelezni, ahogy a látótávot sincs.

@akos 999:
És ha szondát szeretnék küldeni valahová nézelődni? Akkor jól jöhet, nem?

Igen csak a látótáv nem csak tőled hanem az ellenségtől is függ ezért nem lehet fehéren-feketén kijelenteni, hogy te most eddig látsz el.

Amúgy egy időmérő szerkezet tényleg jól jönne, hogy percre pontosan tudjuk hogy mikor ér oda a flotta ...

@akos 999:
Lehet nem jól tudom, de nem úgy van, hogy látom azt az objektumot, ami a látótávolságomon belül van, a rejtőzködőket meg akkor, ha a rejtőzésén belül vagyok? Vagy a rejtőzés levonódik a látótávolságból? Vagy van más befolyásoló tényező is?
Nem tudom nagyon zavar, h baromira nem érzem a távolságokat a játékban, nekem jó mankó lenne akár távolság becslésre is. Vagy te tudod biztosan, hogy a szonda hatókörébe beleesik-e 500 pc-nyire egy bolygó, vagy már éppen nem?
Másik: Hogy navigáltok egy flottát, ha a cél kívül esik a térkép hatókörén? A saroktól sarokig kiadott parancsokon kívül létezik kulturált módja ennek?:)

@nEjmEd: a rejtőzködés levonódik a látótávból, ezért mondta Ákos, hogy relatív mindkettő. Ezért is nincs igazán értelme "látókört" adni a flottáknak és a bolygóknak (bár ezt még meg lehetne tenni, max. a radarkör belsejében bukkannának fel a lopakodó hajók). A távolságok megbecslésére több mód is van. Az egyik a vonalzó: leméred két térképkoordináta távolságát (250 pc), aztán egyenes arányosság. A másik lehetőség, hogy rámész a saját flottára és a célobjektumra, mindkettőnek kiírja a koordinátáit, a többit pedig rábízhatod Pitagorasz bácsira.;) A harmadik pedig a becslés. Ha eleget mozgattad már a flottáidat, egy idő után szemre is egész jól meg tudod majd mondani (a térképvonalak segítségével), mennyi az annyi. A flották távolsági mozgatására jelenleg egy kulturált mód van. Kijelölöd a flottát bal gombbal, a távoli bolygó fölé mész, jobb klikk, kijelölt flottát ide. Sajna ezzel támadni nem tudsz, csak mozogni. És egyébként se feltétlenül jó ötlet, mert volt már olyan, hogy valaki a flottáját a kijelöltet ide gombbal egyszerűen át akarta húzni a birodalmamon, csak pechjére a pályája keresztezte a főbolygómat, a már akkor is több tízezres flottám pedig automatikusan csillagporrá aprította. Élesben elvileg lesznek jobb mozgatási lehetőségek.

@Vulpion:
Köszi a választ, a mozgásra már használom is a módszert. Ha meg van egy térkép annak minimum, hogy legyen léptéke, de ez az infó is hasznos hogy a szálkeresztek jelölése pc-et jelöl, ez nem volt egyértelmű.

@cu2:
Szerintem magassabbra kellene rakni a fejlesztési követelményeket. 20 könnyűcirkáló jött ki a gyárból, mire az interceptorokat kifejlesztettem. Vagy csak a ß miatt megy minden ilyen gyorsan?

cucu szerint a csak a speedszerver miatt ilyen gyors, de szerintem is emelni lehetne a szinteket.

Nem csak amiatt. Egyetlen laborral is 330 kör alatt ott van valakinek a Nemesis! Két hét alatt pedig ki ne fejlessze már senki a legkeményebb hajót, az teljesen elbagatellizálná az egészet. Arról már nem is beszélve, hogy mire odajut az ember, nem 1 labora lesz, hanem legalább 5-6. Úgy meg 3 nap.:D
Szerintem a hajófejlesztéseket is 10-12 ezer KP-ig kéne arányosan széthúzni, mint az erőműveket.

Exponencionális növekedés miatt nemesist inkább 100000-nél tudnám elképzelni. Akkor már kerülne is valamibe kifejleszteni.

Az se rossz, főleg ha cu2 a javaslatomat követve bedurvítja 220/170 körülire, vagy mi a fityfenét mondtam.:D

@cucu:
Ha lehet még javasolnom valamit:
A gazdaságnál ugye a nettó nyereséget írja ki a rendszer. De mivel a termelésnél az inputnak már az előző körben rendelkezésre kell állnia mindig számolgatni kell, hogy mennyit hagyjunk meg az adott nyersanyagból ha építkezéshez használunk föl belőle. Javasolnám, hogy lehessen látni az aktuális termelés és fogyasztást is valahol. Ezt ha be lehet szuszakolni a nyersanyagok oszlopba, az nagyon jó lenne. Ha nem fér oda akkor, ha az egeret a nettó termelésen tartva megjelenne az ennyi fogy ennyi terem érték. Ezt fundáltam ki.:P