Rég volt már novella, most Solon elővett egy ősi történetet a GF 42-ről...

Galaktikus idő: 5425

Az Új Tejút galaxis maradványának egy északi pontján...

Az anyahajó lassan repült a bolygó mellett. Oldalán kissé kopottas volt a szövetség címere, amin a bolygó melletti hold sugarai tükröződtek. A négyágú csillag közepén a 42 szám ezüstösen fénylett, ami után a hajó neve volt látható: GF42 KELVIN. Nem messze tőle egy nehézcirkáló követte, és skorpió típusú gépek járőröztek körülötte. Ez kissé furcsa volt, hiszen a hajó küldetése miatt ez nem volt megszokott eljárás. A bolygó felől egy komp érkezett meg az anyahajóhoz, és felkészült a dokkolásra. A vezérlőben nagy volt a nyüzsgés. Az egyik kezelő monitorán, a dokkoló felé tartó szállító körvonalai rajzolódtak ki.

- Itt a K 12004-es komp, kérek engedélyt a dokkolásra. Zöld kód: T 3426...

A kezelő ellenőrizte a kódot, majd a dokkoló zsilipjének nyitóadatait táplálta be az irányító konzolon.

- K 12004-es. Az engedélyt megadom. Készüljön fel a dokkolásra. Pozíció 11-12 hangár, 1108-as állás...

- Itt a K 12004-es komp. Értettem, 11-12-es hangár, 1108-as állás. A dokkolást megkezdem.

A dokkban az érces kürt ismétlődő hangja és sárgán villogó jelzőfény figyelmeztetett a hajó érkezésére. A komp landolótalpai finoman csattantak az állás titánötvözetből készült alján. Süvítő ikerhajtóművei lassan elhalkultak, és oldal ajtó nagyot szisszenve nyitott. Lassan lenyílt a padlóhoz. Halk zúgás hallatszott a komp belsejéből. A két pilóta és személyzet négy további tagja beszélgetve szálltak ki a kompból.

- Úgy tudom mi vagyunk az utolsó előttiek!

- Igen! Még egy kutató lent van, ha kész lesz, felhozzák, azután végeztünk.

- Végre lazulhatok egy kicsit!

- Nekem is már hiányoznak a csajok otthon...

- Ha-ha-ha ilyen fáradtan? Előbb pihenj, mert nem lesz erőd semmire!

Széles szállítójármű gurult a komp rakodórámpájához, majd felkapaszkodott rajta. A raktérben egy kutatórobot várta, hogy elszállítsák a technikusok a javítóműhelybe. Rá is fért. Külső burkolatának mélyedéseit szinte eltömítette a bolygó apró szemcséjű homokja. Az ásókarok egyikének karmos fogója letört. Hiába, a homokba fúródott hajómaradványok még úgy is hatalmasak voltak, hogy a lézervágó feldarabolta őket.

A vezérlő monitorai előtt, kezelők figyelték az adatok áramlását. Tiros hajókapitány az egyik kezelő mögött állt. Tiros magas és acélos ember volt, 30 körülinek nézett ki. Bár ezt megállapítani nem igen lehet, nem tudni mennyi

hibernáláson esett túl. A hibernálásra meg mindenkinek máshogy reagál a szervezete. Arca kemény vonalú volt, de nyugalmat árasztó. Weldar tiszt lépett mellé.

- Kapitány úr! Kérek engedélyt jelenteni.

- Jelentsen elsőtiszt.

- Az s-27 keresőszonda fémre utaló jeleket küldött a ÉK 20354 szektorból. Ez lesz az utolsó uram.

A kapitány ránézett Weldarra, majd a vezérlőterem hátsó részében lévő parancsnoki terem felé tekintett, ahol "vendégük" tartózkodott. A helyiségben félhomály volt. Egy alak körvonalai látszottak, ahogy egy karosszékben figyelte az asztalból kiemelkedő képernyőt.

- Küldje oda, Weldar a kutatórobotot!

- Igen, uram!

Weldar utasította az egyik kezelőt, hogy hozzon szinkronkapcsolatot az s-27, és a közelben lévő Re-0128-as kutatórobot között. Egy negyed óra is eltelhetett, mire megérkezett a felvétel a fémszerkezetről. A képernyőn egy hajó roncsa volt, ahogy több része kiállt a homokból. A kiálló részeken ionfegyverek találati nyomai voltak láthatóak. A titánburkolatban hatalmas lyuk árulkodott az ellenséges hajó támadásáról. A titán szerkezet néhol szétolvadt. Ezek a részek krómosan csillogtak. A roncs több részét homok borította. A lelőtt hajókból csak a burkolat maradt, és egy-két fémkábel. Minden más hamuvá égett,és beleveszett a forró homoktengerbe.

A kapitány a parancsnoki terem felé tartott, majd belépett a helységbe, és a fotel mögé lépett.

- Uram! - hangjában tisztelet volt hallható a személy iránt.

- Tiros?

Az alak fekete köpönyege a földig ért. Kényelmesen ült a fotelben, és a képernyőt figyelte. Kezét a karfán tartotta, amin egy gömb alakú kezelő volt. Lassan felállt a karosszékből, és megfordult. Alacsonyabb volt Tirosnál, arca öregebbnek nézett ki. Apró sebhely volt az állán, ami egy lézerfegyver nyomai is lehettek. Fekete hajú, kreol bőrű, barna szemű volt. A köpeny alatt acélkék főtiszti egyenruhát viselt, aminek bal mellkasi részén a jellegzetes négyágú csillagos címer fénylett. A másik oldalon a kancellári jelzés volt látható. Solon, a Galactic Federation 42 főkancellárja látogatóban volt az új fejlesztésű anyahajón, ami a bolygókon lévő hajóroncsok felkutatására, és elszállítására volt átépítve.

- Uram, most szedjük fel az utolsó roncsot. Ez is könnyűcirkáló volt, összesen 134 darabjait találtuk a bolygón. Fregattból 3 darab roncsait találtuk.

- Köszönöm, Tiros. Meg vagyok elégedve a hajóval, és a személyzettel is. Jól vizsgázott a KELVIN. Ha készen vannak, indulhatnak haza.

- Igen, uram.

Solon az ablak elé állt. Hosszasan figyelte az aranysárga bolygót. Lassan előtűnt horizontján az ezüstszürke holdja. Ismerős volt neki ez a pillanat. A Tatooin... Emlékek villantak elő...

Galaktikus idő: 3910

A Tejút galaxisban...

A galaxis Északkeleti részén, egy kis szövetség mindennapjai békében és nyugalomban teltek. Jamon Serrano, a "42" szövetség vezetője épp nyaralóvillájában töltötte szabadságát. Tholyash belügyminiszter körútján volt. A gazdasági fejlődés menetét kellett felügyelni,és koordinálni a szövetség birodalmaiban. A közeli G86 bolygón Gabo86 birodalmi kormányzóval egyeztetett az űrhajógyártásról. A szövetség új tagja, Manada bolygóján folyamatos volt az építkezés. Elkezdődött a félvezetőgyártás, ami alapanyagot fog biztosítani a kutatásokhoz és a hajógyártáshoz. Solon külügyminiszter nemrég egy kölcsönös Megnemtámadási Egyezményt írt alá a HEROES szövetség diplomatájával. Ezt megelőzően a Yodafon Hatalmas Szövetségével írtak alá egyezményt. Ezután a Tatooin-ra igyekezett, ahol az új kikötőt és indítóbázist fogja ellenőrizni. Solon második bolygóján, a Tatooin-on, a homokbányák teljes kapacitással működtek. Egyre több félvezetőgyár és üveggyár épült. Folyamatos volt a szállítás az anyabolygóra, Coruscant-ra.

Ez a délután sem volt különösebben másnak ígérkező, mint az eddigiek. Forróság. A Tatooin klímája szinte elviselhetetlen volt. A sivatagos részeken akár 45 fok is lehetett árnyákban. A város központi klímatelepe teljes kapacitással működött. Enyhülés csak esténként volt, de akkor 10 fokra is visszacsökkent a hőmérséklet. A lakosság zöme a homokbányákban, üveggyárakban és a félvezetőgyárakban dolgozott. A nemrég elkészült űrkikötőben állomásoztak a Solon birodalom hajói. A legénység egy része kimenőt kapott. A technikusok az űrhajókat töltötték fel, és ellenőrizték a műszaki állapotukat. Az ellenőrök adatokat rögzítettek, figyelték a kikötőben dolgozók munkáját, és a technikai felszerelés működését.

Az irányítóteremben épp kávészünet volt, amikor hirtelen megszólalt a légvédelmi sziréna. Többen egymásra néztek. Egy tiszt odafordult a mellette lévő kezelőhöz.

- Biztos gyakorlat. Új ez az állomás, még most tesztelik.

- Nem is jelentették be.

- Akkor meg mi a...

A kezelő odasietett az egyik monitorhoz. A látványtól megdermedve elcsukló hangon kiáltotta:

- Rengeteg hajó! Gyorsan közelednek!

A teremben nagy lett a zűrzavar. Az irányítótisztek utasításokat kiabáltak a kezelőknek. A kezelők folyamatosan forgalmaztak a rádiókban.

- Riadó az összes legénységnek!

- Vörös raj! Felszállást azonnal kezdjék meg, R 1-es kód.

A hangosbemondóban ismétlődő üzenet hallatszott:

- Az összes pilótának és személyzetnek! Idegen flotta közeledik a Tatooin felé. Riadókészültség!

A tábornok a bolygó harcálláspontján a főtiszteknek adott utasításokat.

Solon jelent meg az ajtóban. A tábornok tisztelgett, majd tájékoztatta a birodalom vezetőjét.

- Uram, 800 raptor tart a bolygó felé. Támadókötelékbe álltak, és gyorsan közelednek.

- Kérem a kivetítőt.

A több száz raptor kékesen fénylő pontjai, szinte eltakarták a háttérben lévő csillagok fényeit.

- Próbálták felvenni velük a kapcsolatot?

- Igen, uram. Nem válaszoltak.

- Riadóztassák a szövetséget.

- Teljes harckészültség.

- Igen, uram.

- A könnyűcirkálók?

- Még 2 raj nem szállt fel.

- Skorpiók?

- 1 rajra való van csak, uram.

- Fregattok?

- 10 fregatt, uram. A tábornok hangja reménytelen volt.

- Uram, nincs kapcsolat a szövetséggel...

Solon arcán látszott a feszültség, majd meghozta a döntést.

- Evakuálást megkezdeni. Kérek egy skorpiót. Én vezetem a rajt.

- Uram, csak nem akar ön is harcolni?

- De igen. Tudja, nemrég még pilóta voltam. Meg kell védelmeznünk az evakuáló hajókat.

A kivetítőn zavaros lett a kép. A raptorok zavarták a radarjeleket.

- Uram. A raptorok Space-Ground bombákat lőttek ki.

- Mindenki kifelé! Hajóra mindenki!

A kilövőállás teteje lassan kétfelé nyílt. A skorpiók egymást követve szálltak fel. Hajtóműveik után remegett a levegő. Az utolsó evakuáló fregatt kékesen izzó pontként látszott az égbolton. A bolygó aranysárga homokja fölött vibrált a láthatár. Egy bomba csapódott be a közeli radarállomásba. A detonáció nagy lökéshullámot okozott, és a radarállomás lángtengerré vált. A skorpiók begyújtották a rásegítőket, majd hangos süvítéssel kiszáguldottak az űrbe. Hirtelen lett a vakító fényből sötétség. Még így is, hogy a skorpióba ultra fényvédővel felszerelt üvegek vannak.

Szörnyű látvány fogadta őket. A távolban egy fregattot láttak, kisebb találat érte. Hajtóművei nem működtek, lassan zuhant. Mentőkapszulákon próbáltak katapultálni az utasai, de hiába... Hirtelen 2 raptor jelent meg. Tüzet nyitottak. A torpedók darabokra szaggatták a védtelen hajót. A könnyűcirkálók egymás után robbantak fel, és darabjaik üstökösként repültek szét minden irányban. A torpedótalálattól szétszakadt cirkálók hatalmas szilánkjai felszakították a közelben lévő lomhább fregattok oldalát. Egy izzó roncsdarab az egyik fregatt hajtóművét találta el, és valami sűrű, kékesen irizáló folyadék ömlött lassan belőle. Hirtelen felrobbant a hajtómű. A hajó lassan oldalra dőlt. Ebben a pillanatban három torpedó találta el. Felrobbant. A mérhetetlen túlerő ellen nem volt menekvés.

Solon utasítást adott:

- Tereljük magunkra a figyelmet. 012-35-nél 3 raptor a fregattok irányában. Szedjük le őket.

- Túl gyorsak, uram.

Az egyik skorpió lőtávolba került.

- Vörös 4-es, tűz!

A hőkövető space-eagle rakéták elérték a raptort, és becsapódtak. A raptor hatalmas lángtengerré vált. Vörösen izzó darabjai szétrepültek. A másik két raptor hirtelen irányt váltott. Solon célba vette az egyiket. Ekkor meglátta a felségjelzést: GB F007. A lézerágyúból folyamatosan tüzelt, de a raptor jól manőverezett, és a lövedékek nem találtak. Solon kilőtte az egyik eagle-t. A raptor nem bírta lerázni a hőkövető rakétát, ami becsapódott. A harmadik raptor sem úszta meg. Két skorpió is támadta. Végeztek vele, majd csatlakoztak a fregattokat kísérő skorpiókhoz. Solon még hátranézett, és látta, ahogy a többi raptor a bolygó felé tart.

Tudta, hogy a raptorok utánuk fognak jönni. Még az indulás előtt szólt a Coruscantra, hogy készítsék fel ott is az evakuáló hajókat.

Még nem értek az anyabolygóra, amikor üzenetet kaptak. A raptorok újra feléjük tartanak. Nem sok mindent találhattak a Tatooinon, hiszen a teleportok átküldték a nyersanyagok nagy részét a szövetséges bolygókra. Az anyabolygóról több tucat evakuáló hajó szállt fel. A Coruscant hajói is csatlakoztak a menekülők flottájához.

- Itt Solon beszél. Minden hajónak. Irány a szövetség központja, Jamon Serrano bolygója.

(folytatás várható...)