Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

A sötétség eljövetele

2010.09.10. 00:52 cu2

Romolus az Alapítvány bukásáról és a Sötétségről...


"...és Te nem akartál mást, csak mi szívednek kedves, szabadon élni és szeretni, testvért, gyermeket, asszonyt 's hazát. De nem hagyták. A Sötétség elvett mindent. A sok értelmetlen, hiábavaló halál üressé tett, és a szívedbe oltotta a bosszú angyalának dalát..."

A sötétség érkezésének napja is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Az IAA Romolus bolygó lakói reggel munkába indultak, és élvezték mind azt az áldást, ami az Alapítvány polgárainak kijár. Mikor elbúcsúztak a szeretteiktől, azt hitték nem eshet bajuk, hisz nem máshol, mint az Alapítvány központi bolygóján éltek. Az üde zöld tájakra ugyanúgy ragyogott a nap, mint máskor, a madarak csicseregtek, a gyerekek vidáman indultak iskolába. Akkor még senki sem sejtette, hogy a legtöbben közülük már nem látják meg újra a napfelkeltét.

Romolus Első Szóló, mint minden munkanapon, most is 8:00-kor kelt, és 8:30-kor kezdett bele a szövetség ügyeinek intézésébe. Most ért véget az egy hetes szabadsága, így gyorsan vissza akart rázódni a régi kerékvágásba. Az egyik szövetséggel, a Roninnal már egy ideje elmérgesedett a kapcsolat, az egyik alapítványista tisztviselő, Selan népének bolygóit minden magyarázat nélkül végigfosztották, lerombolták, vagy elfoglalták, mára az egykor oly dicső nép egy bolygóra szorult vissza. Ez a támadás komoly gondot okozott az Alapítványnak, mert a nép bolygóival együtt a szövetségi flotta komoly hányada pusztult el. Az újjáépítés már megkezdődött, de a Ronin vezetői nem voltak hajlandóak még tárgyalni sem az Alapítvánnyal, az esetleges visszatérítésről, holott hivatalosan béke volt a két szövetség között. Nem sokkal később az egyik alapítványista, bizonyos Csaby74 minden előzetes bejelentés nélkül, átállt a Roninhoz. Az Alapítvány egyik embere, Tzuiop a távozó hadúr bolygóin szabotázsok sorozatával válaszolt erre a megbocsájthatatlan tettre.

Romolus éppen belekezdett a heti gazdasági jelentések átolvasásába, amikor a kom felcsipogott:

- Uram, üzenete érkezett a Ronintól.

- Küldje át!

A Szóló terminálján meg is jelent az üzenet, de a várttól eltérően csak egy egyszerű szöveges üzenet volt. Ám ahogy Romolus végigfutotta a pár rövid sort, a gyomra görcsbe rándult, az arca elkomorult. A Ronin felbontotta a két szövetség közti békeszerződést!

Ekkor a kom ismét felcsipogott, Romolus a képernyő felé fordult, amin titkára arca jelent meg:

- Alfa prioritású hívás a flottaparancsnokságtól!

- Kapcsolja!

- Uram, a Ronin minden figyelmeztetés nélkül több bolygónkat lerohanta, tehetetlenek vagyunk, sokszoros túlerőben vannak. Küldöm a taktikai képet.

Egy másik monitoron megjelent az alapítványi szektor térképe. Több helyen vörös tűként fúródtak az ellenséges flottákat jelző szimbólumok a területükbe, sok bolygó már elesett, egy részüket elfoglalták, de a legtöbbel nem időztek ennyit, porig bombázták. Az ilyeneken egyetlen túlélő sem maradt. A halottak száma már milliárdokra rúgott.

- A területen lévő hajókat mind elpusztították. Mi a parancsa?

- Összpontosítsák az erőinket, a nagy flottáik ellen nincs esélyünk, de a kisebbeket talán el tudjuk intézni. Rendeljen el teljes harckészültséget minden bolygón. Kezdjék meg a potenciális célpontok kiürítését. Ne hagyjanak semmit, amit felhasználhatnak.

- Igenis!

- A harcosok szerencséje kísérjen minket! Romolus, vége.

Az Alapítvány katonái lehet, tudták, hogy nincs már remény... Mégis gondolkodás nélkül néztek szembe a halállal újra és újra, soha fel nem adva, arra kényszerítve az ellenséget, hogy az is ugyanezt tegye. Senki nem bírta megállni, aki látta hogyan harcolnak, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Tartották magukat, ameddig éltek, harcra kényszerítették a Ronint az űr minden darabjáért. Sosem fogyott el a bátorságuk...

Végül az időből fogytak ki!

A Ronin egy hatalmas flottát küldött a Romolus szektorba. El kellett hagyni a bolygót, de még csak néhány szállítóhajó szállt fel, mire a flotta odaért...

- Uram, ellenséges hajók léptek ki a hipertérből a rendszer peremén!

- Minden egység harcállásba!

- Utasítsa a szenátusi őrséget, hogy hozzák el az Első Szólót a bolygóról. Tudom, hogy maradni akar, ha kell, kábítsák el. Fontosabb annál, minthogy elveszítsük. Ha ő él, még van remény az újrakezdésre.


A Szóló az irodájában ült, épp a végeláthatatlan veszteséglistákat nézte. A folyamatosan sugárzott megadásukra eddig nem érkezett válasz. A legtöbb bolygójukat már elvesztették. A családját elküldte a szállítóhajókhoz, ő maga pedig döntött, marad, és ha kell, együtt pusztul a bolygóval. Az ajtó szisszenésére riadt fel. Mikor megfordult, a szenátusi őrséggel nézett szembe.

- Uraim, mit óhajtanak? – kérdezte.

- Szóló, velünk kell jönnie, a hajója már várja - szólt az egyik.

- Én itt maradok a néppel, az lesz a sorsom, ami az övék!

- Akkor sajnálom, uram, de ezt meg kell tennünk! - mondta, majd olyan sebességgel rántotta elő a fegyverét hogy a Szólónak még megmozdulni sem volt ideje. Mielőtt bármit tehetett volna, kábító lövések tucatjai csapódtak testébe, majd öntudatát elnyelte a feketeség. Odakint a nap éppen a horizont alá bukott, eljött a sötétség, a hosszú, időtlen éjszaka, melynek sosincs vége...


Shinzon admirális végignézett a híd tisztjein.

- Nyissanak egy csatornát a flotta minden hajójához!

- Csatorna él!

- Hölgyeim és Uraim! Ne áltassuk magunkat, ezt a csatát nem nyerhetjük meg. Azért vagyunk itt, hogy időt nyerjünk a menekültszállító hajóknak. Minden perccel, amit itt nyerünk, több ezer ember tud elmenekülni a bolygóról. Még ha mi mind itt is veszünk, az örökségünk tovább él majd bennük. Fel kell tartóztatnunk az ellenséget minden áron, most nem az életünkért, hanem a jövőért harcolunk. Remélem ez egy jó nap a halálra!

Shinzon minden tisztnek egyenként, mélyen a szemébe nézett, és nem látott mást, csak mindenre kész elszántságot.

- Megtiszteltetés volt önökkel szolgálni! Shinzon, vége.

A hajó előrelendült és belevetette magát az örvénylő ütközetbe. Néhány óra alatt minden bevégeztetett...


Romolus Első Szóló egy világos szobában tért magához. Az utolsó, amire emlékezett, azok az irodájába berontó őrök voltak, azután sötétség. Lassan felkelt. A szobában csak pár egyszerű bútor volt és néhány ajtó. Az egyiken át a szabadba ért. A ház, amiből kilépett, egyszerű, előre gyártott elemekből készült. Tucatnyi hasonló állt a környékén. Éjszaka volt, sötét éjszaka. Előtte egy domb magasodott a halovány fényben. Mintha egy alakot látott volna a dombtetőn állni.

- Ez nem a Romolus - gondolta.

Felkapaszkodott a dombra, tőle pár lépésnyire tényleg állt valaki, és mereven nézett a távolba. Egy nő volt, de inkább nem szólította meg. Látszólag messze járt, észre sem vette a jelenlétét, nem akarta megzavarni. Inkább ő is a távolba meredt.

- Majdnem olyan szép, mint a Romolus, nem? - kérdezte hirtelen a nő.

- Igen, de valahogy mégis más - mondta Romolus.

- Akárhogy is, most már ebben a helyben van minden reményünk.

- Igen, ez a hely és az itt lakók a mi utolsó reménységünk. De nagy áldozatokat hoztunk érte. Romolus Első Szóló vagyok - mutatkozott be késve.

- Az én nevem River Tem.

Egy pillanatig csak némán meredtek a távolba... vagy néhány óráig, egyikük se tudta. Az idő megállni látszott.

- "A Sötétség nagylelkű, türelmes. Mindig győz..." - idézte Romolus váratlanul a rég olvasott sorokat - Hát így ér véget az álom, 90 birodalom álma, egy jobb jövőről. Az Alapítvány és mindaz, amiért létrehozták, elpusztult, és a hírek szerint Zandagort is megérkezik nemsokára...

- "Ám erejének szívében ott lakozik a gyengeség: egyetlen magányos gyertya elegendő hogy elűzze őt..." - folytatta River az idézetet - Nekünk nem maradt más gyertyánk, csak a remény. Remény, hogy egyszer minden jóra fordul. Ha ezt nem felejtjük el, a sötétség nem fog tudni elnyelni minket, és idővel ez a kicsiny gyertya hatalmas máglyává válhat, ami elűzi a sötétséget, és melegséget önt a megfáradt szívekbe. - mondta és megfeledkezve magáról átölelte a Szólót...

Azután együtt nézték, ahogy a hajnal első, halovány sugarai előtűnnek a horizont mögül, és legyőzik a sötétséget, ami mint a patkány menekül vissza az odúba, ahonnan előbújt. Csendben figyelték a hajnalt, ami mint már annyiszor a történelem folyamán, most is új reményt hozott a megfáradt harcosok szívébe. A látvány annyira lekötötte őket, hogy észre sem vették, hogy a remény mellett egy másik parányi láng is gyúlik a szívükben. Nem is akármilyen a szeretet lángja, ami több magányos gyertyánál, a szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat...

10 komment

Címkék: fan fiction s2

A bejegyzés trackback címe:

https://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr52284885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norris74 2010.09.10. 08:12:01

Úgy látom a Ronin nem állt meg nálam.....:/

Daedalus 2010.09.10. 14:18:21

Még jó h paranoiás vagyokXD:P

Mindenre fel vagyok készülve:D

A véleményem pedig:Ezt a háborúsdit fejezzük be,mert 1hét van hátra pont z eljöveteléig!!!

Nemkéne ilyenkor már 1másellen harcolni,még a végén szívességet is tesztek z-nek ezzel:P

Daedalus.

Zoárd Arcas 2010.09.10. 14:30:08

Jó lett, de sajnos nem mondott újat a történet.Eddig is tudtuk, hogy a Ronin istennek képzeli magát.

Alvers 2010.09.10. 15:39:18

Ó, Istenem, Yaulk, ha az ember látja szomorú sorsodat, a szívnek meg kell szakadni.

Hajlanék rá, hogy meggyászoljalak, de én még emlékszem részvétlen soraidra:

"...egy vesztes blitzkrieg után lelépsz, ahelyett, hogy küzdenél...ez nem engem minősít..."

Igaz -e, Yaulk...?

A Roninnak gratulálunk. Így kell ezt csinálni Zandagort eljövetele előtt másfél-egy héttel. Tovább gyengíteni a Zandagort flottáihoz képest bizonytalan erejű emberiséget.

Jó író ez a Matthew Stover, Romolus! :-)

Norris74 2010.09.10. 21:21:38

@Alvers: Hozod a formád....

Az a helyzet Alvers, hogy ismét csak "equus phallust" (gyk: lófaszt) sem tudsz arról, hogy miért, hogyan, milyen előzmények és milyen előkészületek után, mondtam le a trónról, csak próbálod kelteni a hangulatot.

Ráadásul a megtámadtatásom már jócskán a lemondásom után történt, úgyhogy feleslegesen fröcsögsz..:)

Ha már szomorkodni akarsz, akkor a következő - búcsúzó - novellámon szomorkodj inkább.

Ricsi121 · http://tavimutymuty.blog.hu 2010.09.11. 10:38:58

A "nagyok" nem bírnak megmaradni a seggükön, és ennek mindig a többi kicsi látja a kárát...

Alvers 2010.09.11. 13:45:55

@Yaulk:

Nem hiszem (bármennyire is szeretnéd) hogy a galaktikus közvéleményt túlzottan érdekelné és/vagy foglalkoztatnák a "lemondásod" körülményei.

Amondó vagyok, hogy inkább csak örülnek, hogy megtörtént.

Intellektuális felsőbbrendűséged felett pedig, amellyel még a lovak nemi szervét is kecses latinsággal tudod definiálni, ismételten csak fejet hajtok tisztelettel, jóllehet, véleményem szerint az ilyen kifejezések nem egészen egy fórumra valók. Hacsak persze nem egy uralkodói személy felséges szájából hangzik el.

Akárhogy csűröd-csavarod, furcsa a párhuzam a te és mások sorsa között, akik miattad hagyták abba a játékot. Erre mondják: Isten nem ver bottal. Még a királyokat sem.

Annál is furcsább, mert azt hittem, legalábbis a Nagy Galaktikus Terv ismeretében, hogy te és a Ronin, ami téged lerohant (végre csináltak valami jót is? No nem, nem leszek cinikus) jó kapcsolatban vagytok.

Hát mindegy. Nem táplálok irántad haragot a szívemben. Inkább csak érdeklődéssel figyelem továbbra is létezésedet. Tanulok belőle! Hogy mit, és mennyit, nem osztom meg veled, azt találják ki mások...

Norris74 2010.09.12. 10:15:02

@Alvers: Igazából már rég rájöttem, hogy felesleges vitatkozni veled, mert fel sem fogod, amit neked mondanak. Egyébként azzal kezdeném, hogy egyáltalán mi a fenének szólaltál meg velem kapcsolatban???

Annyit írtam - ami tény - hogy a Ronin nem állt meg nálam, erre te belekezdesz itt a "mártírozásba", holott erről szó sem volt, és ezzel próbálsz olyasmit a számba adni, amit nem mondtam, csak a te szánalmas, zsigeri rosszindulatod mondat veled, ami abból táplálkozik, hogy nem kaptál az Exolonban nagyobb figyelmet és mozgásteret. Legalább is akkorát nem, amekkorát magadnak elgondoltál. Az nem fordult meg a fejedben, hogy feltehetőleg azért nem, mert időközben kiderült, hogy nem csak rosszindulatú vagy, hanem mellesleg szar diplomata is. Nem csoda, hogy nem bíztam rád fajsúlyos ügyeket. De szerintem ezt itt le is zárhatjuk, és örülnék, ha megkímélnél engem is, meg a másokat is a várható fröcsögéstől, még ha próbálod azt kulturált keretek közt is tartani.

Arra se tegyél nagyobb összeget, hogy nem érdekelte a lemondásom oka a "közvéleményt". Bár a kérdés az, mit nevezünk közvéleménynek? Nyilán a X szövetség Y kis játékosát nem érdekelte, mert nem is tudott róla, de nyugodtan elhiheted, hogy az Exolonból, és a szövetségi rendszerből igen szépszámú levelet kaptam, amely ezt a kérdést firtatja.

Az intellektuális felsőbbrendűségnek semmi köze ahhoz, hogy nem akartam belekáromkodni a képedbe egyből.

Az "Annál is furcsább" kezdetű mondatodból is látszik, hogy mennyire fingod sem volt a valódi eseményekről, a valódi erőviszonyokról és szándékokról.

Haragot én sem táplálok, csak azt nem értem, hogy ha "érdeklődéssel figyeled" a létezésem, akkor mi a fenének kell minden megszólalásomat kommentálnod??? Figyeld csendben a létezésem, ha kérhetem. Remélem ez volt az utolsó hozzá(m)szólásod....ha te nem szólítasz meg, én sem foglak.

2010.09.12. 14:42:40

mi történt pontosan az Alapítvánnyal? régen tag voltam, de aztán bizonyos okokból kiszálltam a játékból

Alvers 2010.09.13. 08:01:26

"Igazából már rég rájöttem, hogy felesleges vitatkozni veled, mert fel sem fogod, amit neked mondanak. Egyébként azzal kezdeném, hogy egyáltalán mi a fenének szólaltál meg velem kapcsolatban???"

Ha rájöttél, minek szólaltál meg most is? Nem logikus. :-)

"...szánalmas, zsigeri rosszindulatod mondat veled..."

Örülök, hogy ennyire megismertél engem az éteren és számítógépeken keresztül, kedves Gábor. :-) Nem gondolod, hogy középkorú, felnőtt emberként ilyen kijelentéseket tenni egy másik emberről meglehetősen komolytalan? Nem gond, elviselem ezt is, mint ahogyan azt is, hogy a mézesmázos ígéreteid ellenére a pofámba köptél és cserbenhagytál. :-)

"...rosszindulatú vagy, hanem mellesleg szar diplomata is. Nem csoda, hogy nem bíztam rád fajsúlyos ügyeket..."

Milyen kár, hogy nem tartottam meg a leveleidet, akkor pontosabban látná mindenki, milyen is az, amikor egy ember kedden A-t mond, szerdán pedig B-t. Mint Yaulk. Kedden a piros csak piros, szerdán már zöld, és ha valaki nem mondja utána, hogy zöld, az le van átkozva a föld színéről és ki van közösítve. Exolon Királyság. ...Tán csak nem voltam olyan szar diplomata, kedves Yaulk? Mondhatjuk, hogy olyan diplomata voltam, mint amilyen király te...? :-)

"...az Exolonból, és a szövetségi rendszerből igen szépszámú levelet kaptam, amely ezt a kérdést firtatja."

A temetésedre én is elmegyek nagyon szívesen. :-)
(Nem IRL, hanem a játékbelire természetesen, mert veled ellentétben én nem terelem ezt személyes síkra és nem vonok le a jellemedről messzemenő kijelentéseket, bár megtehetném)

"Figyeld csendben a létezésem, ha kérhetem. Remélem ez volt az utolsó hozzá(m)szólásod....ha te nem szólítasz meg, én sem foglak."

Szar dolog a csalódás. Szar lehet látni, hogy nem minden úgy sült ki és úgy történt, ahogy te megálmodtad. Ez van. Ha van valami, amit nem bírsz elviselni, akkor ez az. Nyilván a naivságodra fáztál rá, amire én, a szar diplomata, mindig figyelmeztettelek. A rosszindulatom, igen. :-)

Bár másképp alakult volna, de úgy gondolom, kedves Gábor, hogy nem rajtam múlott. :-) Csakis rajtad. Ez a hajó elúszott, minden értelemben.

Azért remélem, a következő szerveren is játszani fogsz, bár az biztos, hogy egy szövetségben nem leszünk. ;)
süti beállítások módosítása