A folytatást követelők örömére itt van II. Zoárd Arcas következő fordulóvégi írása. Még három várható.

- Uram? - kérdezett értetlenül a tizedes, amikor a főhadnagy a tányérja mellé tette a leheletvékony, szürke színű elektronikus noteszt.

- A parancs, hogy menjen le a Nérára Vata Gézits parancsnokért, és hozza fel.

- De ez önnek szól, uram.

- Tudom - válaszolta Oguz kissé fellengzősen - Ha valaki rákérdezne, hivatkozzon rám. A többivel ne törődjön, tizedes.

- Igenis.

- Folytassák! - fejezte be a főhadnagy, majd a társával együtt elindultak a kantin kijárata felé.

- De nagyon beképzelt lett ez az Oguz, amióta kinevezték főhadnagynak - mondta az egyik tizedes.

- Ne is törődj vele - válaszolta a másik - Majd lemegyek a parancsnokért. Én csak teljesítem egy felettesem parancsát. Az pedig a főhadnagy baja lesz, ha emiatt a mulasztásért ismét őrmesterként szolgálhatja a haditengerészetet.

- Igaz, minek aggódunk miatta, inkább együnk, mert kihűl ez a páratlanul moslékszínű valami.

* * *

A főhadnagy és társa, belépve a kettes hangárba, először azt hitte, eltévedt. Ez persze nehezen történt volna meg, mivel mindketten jó pár éve szolgáltak a Megbocsájtón. És mi volt a bizonytalanságuk tárgya? Nem más, mint egy furcsa hajó és az aköré összegyűlt számtalan technikus, pilóta, katona és altiszt. A jármű formája volt inkább a szokatlan. Nagyon törékenynek látszott, négy tartólábon állt. Az orrésze hosszú volt, ami a vége felé elkeskenyedett. Valaha biztosan hegyes lehetett, legalábbis erre lehetett következtetni a vonalvezetéséből, de az orrcsúcs hiányzott. Négy tömzsi szárnyszerűsége végein fegyvernek látszó eszközök voltak installálva. Az apró gép színe tűzpiros volt.

- Megnézzük? - kérdezte Oguz a társát.

- Naná!

Sietve lecaplattak a rámpán, és megpróbáltak közelebb kerülni érdeklődésük tárgyához. Nem igazán sikerült, mivel mindenki meg akarta nézni. Már csak pár sort kellett volna átvágni, amikor mindkettőjük vállát megfogta valaki, és finoman megfeszítette, jelezve, tegyenek le a tervükről.

- Uram? - szólalt meg Oguz, miután szinte egyszerre fordultak meg, amikor előbukkantak a tömegből.

- Ne bámészkodjanak, inkább ezt nézzék át gyorsan, aztán indulás - mondta a tiszt, akinek bal mellkasán századosi rangot jelző névtábla virított.

Oguz elvette a noteszt, és gyorsan átfutott rajta.

Oguz Sadar főhadnagynak:
A lehető leghamarabb induljanak el a külső területek felé. Sürgősen meg kell javítani a meghibásodott szondákat. Nem hagyhatjuk, hogy rés legyen a hálón, ez most a legfontosabb. Minden egyéb feladat és szempont másodlagos. A technikai személyzet az Emu nevű fulguron várja. Ön és Rohai Lél hadnagy biztosítják a hajó és a javító személyzet védelmét. Két raptort visznek a Megbocsájtóról. Az Emu a Néra feletti hatvenhetes dokknál várja Önöket.
Eligazítás vége.
Kelt.: 21. november, az Úr 4952. esztendeje
II. Zoárd Arcas Enszi

- Megértette? - kérdezte a százados.

- Igen, uram! - válaszolta Oguz.

- Azok az önök hajói - mondta a tiszt, miközben a két, technikusoktól nyüzsgő raptor osztályú vadászra mutatott. Oguz elvette a századostól a parancsot tartalmazó adathordozót.

Léllel együtt elindult a két vadász felé. Már távolról látszott, hogy mindkét gépben bent ül a lövész és a navigátor. A kis hajók oldala még itt-ott pőre volt, mivel még nem fejezték be a rutinellenőrzéseket a szervizesek.

Ahogy elérték a gépeiket, Oguz kezet nyújtott a társának.

- Akkor az Emun találkozunk! Jó repülést!

Lél viszonozta a kézfogást, majd elindult a gépéhez. Oguz, miközben felkapaszkodott a raptor oldalán, bedobott az ülésre egy másik noteszt is a paranccsal együtt.

- Mi az? - kérdezte a navigátora.

- A parancsunk és egy könyv. Lesz időnk olvasni, miközben kísérjük az Emut.

- Megtudhatnám, mi a címe?

- Üzenetek Zandagort flottájából, a szerzője Ernobius.

- Hm, érdekes lehet. Bár erről az Ernobiusról még nem hallottam.

- Nem is nagyon hallhatott róla, ő egy exoloni gróf. A könyvet is csak a Wyrmgrádi Birodalmi Könyvtárból tudtam beszerezni. Bár nem volt könnyű rábírni az ügyeletest, hogy adja el.

- Mivel az összes, Exolonból érkező terméket alaposan átnéznek és cenzúráznak... - mondta a navigátor.

- No mindegy, induljunk! - adta ki az utasítást Oguz, majd felhúzta a sisakját.