Onyx újabb történetet írt, ezúttal a Galaktikus Köztársaság bukásáról és feltámadásáról...

Az ostrom negyedik napja volt, amikor biztossá lett, hogy a Galaktikus Köztársaság elbukott. Bármennyire fejlett és virágzó társadalom hozta is létre ezt a szövevényes birodalmat, nem állhatott ellen az egyesült barbár hordáknak, melyek a galaxis teljes szélességében támadták és égették földig az egykor virágzó bolygókat. Coruscant bolygóvárosba özönlöttek az adatok, a gépek alig bírták feldolgozni a fejletlen, ám jelentős túlerőben lévő ellenséges csapatok mozgásait és a beérkező veszteség-statisztikákat.

- Hogyan is kezdődött ez az egész? – tette fel hangosan, immár sokadjára a kérdést Bohima főkancellár.

A semmibe révedt, majd hirtelen észbe kapott, és megérintette az elé kivetített monitor képernyőjét. Az archívum azonnal be is töltődött, várva az újabb adatokat, melyekkel pontosítani lehetett a keresést. Begépelte a diplomácia, első kapcsolatfelvétel és Yaulk szavakat. A képernyőn egyből megjelentek az Exolon Királyságnak küldött első üzenetek, melyeket a Főkancellár intézett az uralkodóhoz, baráti hangnemben a jószomszédi viszony kialakítása végett.

Történt mindez azért, mert a Köztársaság fejlett technikája és társadalmi berendezkedése gyors terjeszkedést tett lehetővé, és így lett a királyság az északi szomszéd. Eddig a pillanatig a Köztársaságnak nem akadt komolyabb gondja szomszédaival, néhány apró konfliktustól eltekintve, melyeket a diplomaták könnyen elhárítottak. Kivéve a magot uralma alá hajtó agresszív szövetséggel. De ezekben a napokban velük is békében éltek, egy igen komoly feltételekhez kötött békében.

Azonban a Szenátus nem kis meglepetésére a gyengébb teljesítménnyel rendelkező Királyság védőszárnyai alá vette a tőle igen messze elhelyezkedő, egykori harcos birodalom megmaradt kormányzóit. Bárki, aki ránézett ekkor a galaxis térképére, jól látta, hogy az Exolon Királyság területileg bekerítette a Köztársaságot északról és délkeletről. Az admirálisok magukon kívül voltak a dühtől, hogy ez felér egy ultimátummal, és azonnali ellenlépéseket kell tenni. A Szenátus azonban maradt volna az eddig jól bevált diplomáciai út mellett, ezért felhatalmazták a főkancellárt, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen, és kölcsönös megnemtámadási egyezményt kössön a Királysággal. Válasz nem érkezett az első pár megkeresésre, egészen pontosan egyikre sem, ami az uralkodónak lett címezve. Némi nyomozás és okfejtés után végülis sikerült kideríteni, hogy ki felel a diplomáciáért a Köztársaság északi szomszédjánál. Ő legalább válaszra méltatta az üzeneteket, de sajátos személyiségéből kifolyólag, a jól képzett köztársasági diplomaták idegeit is erősen próbára tette a vele való kommunikáció.

Több heti terméketlen levelezés után és a katonai vezetők nyomására végül a Szenátus és a főkancellár is beleegyezett egy katonai csapásmérésbe a Királyság ellen. Nem akarták meghódítani vagy porrá zúzni a minden téren fejletlenebb szomszédot, csupán figyelmeztetésnek szánták, hogy a Köztársaságot nem lehet fenyegetni és semmibe venni. A csapásmérés a várt ütemben történt, gyors Köztársasági sikerek és előrenyomulás jellemezte a háborút. Ezekben a napokban már sok levél érkezett Yaulk királytól, melyben a támadások beszüntetését és a teljes kivonulást követelte. De leveleiben nyoma sem volt békének vagy barátságnak, sőt a másik két nagyhatalommal fenyegetőzött. A Köztársasági diplomaták azonban nem szenteltek nagy figyelmet ezeknek a fenyegetéseknek, ugyanis az említett birodalmakkal, mind érvényes békeszerződések voltak életben. Nem érkeztek tőlük figyelmeztetések, hogy valóban be kívánnának avatkozni a konfliktusba. Aztán az egyik reggelen a Szenátusnak érkezett egy üzenete a Vasmag vezetőjétől, melyben azonnali béketárgyalásokra utasították őket. A "béketárgyalás" nem hozott eredményt, köszönhetően az Exolon uralkodójának és legfőbb bizalmasának beképzelt modora miatt. Valamint a Vasmag vezetőségének agresszivitása miatt.

Néhány órával a kudarc után, a Köztársaság határmenti érzékelői iszonyatos mennyiségű flottát jeleztek minden irányból, sokan közülük még érvényben lévő megnemtámadási szerződés hatálya alatt foglalták el pozícióikat fontos bolygók felett... a többi már történelem, tért gondolataiból vissza a valóságba Bohima főkancellár.

- Na igen, ahol nem segít a szép szó, ott valószínűleg nincs is akarat a békére. – jegyezte meg ismét hangosan – Bárcsak megpróbáltuk volna igénybe venni a többi nagyhatalom közvetítését.

A diplomáciára fenntartott számítógép pittyegéssel jelezte, hogy élő hívás érkezik. Az azonosító alapján Onyx admirális volt az, a Főkancellár fogadta a hívást.

A képernyőn éppen csak megjelent az admirális képe, mikor is az érkező adás képe remegni kezdett, hol elhomályosult, hol visszaerősödött. Fél perc elteltével sikerült az admirálisnak felülnie a székébe, hogy folytassa a beszélgetést.

- Jól van, Admirális? – aggódott a Főkancellár.

Onyx leporolta magáról koszt és megigazította a ruháját.

- Igen, Főkancellár, jól vagyok, köszönöm a kérdését.

- Mi volt ez az előbbi?

- Csak a fosztogató csapatok a bolygóm felett. De nem kell aggódni, még időben aktiváltuk a védelmi rácsot, megszállni már nem tudnak minket. Azonban a teleportok megzavarták az érzékeny technológiát, így még egy darabig anyagot tudnak felsugározni a hajókra és tüzelni is tudnak a felszínre. – adott rövid tájékoztatást az Admirális.

- Ha a támadás miatt keresett meg, sajnálattal kell közölnöm, hogy nincsenek már hadihajóim, amikkel támogatni tudnám önt.

- Szó sincs róla, Főkancellár. Elemeztem a Királyság terjeszkedését, politikáját és a kevéske információt, amit a galaxis többi birodalmáról sikerült összeszedni a pusztulás előtt. Az sejlik ki az adatokból, hogy már régóta tervezték Köztársaságunk lerohanását és kifosztását is. Pusztán hatalomvágyból az egész galaxist uralni akarják, és a háttérben sunyi praktikákkal manipulálják a szövetségeket egymás ellen. Hogy aztán az oszd meg és uralkodj elv alapján övék legyen a hatalom. A szövetségek maradékának kormányzóit pedig védelmet ajánlva beolvasztják magukba. Értéktelen csecsebecsékkel kápráztatják el a romokban heverő bolygókat, hogy megvásárolják a hűségüket. Ezek alapján gondolom úgy, hogy a Királyságra mért csapásunk tökéletes casus belli volt a hármaknak, az ellenünk intézett háborújukhoz.

- A bizonyítékok? – érdeklődött a Főkancellár.

- Bizonyítékok nincsenek uram, ez csak teória, ahhoz túl óvatosak voltak minden bizonnyal. Azonban elméletemet a későbbiekben alátámaszthatják, ha minket is megkeresnek békét ajánlva, cserébe a szerződésük aláírásáért.

- Miféle szerződést? – háborodott fel Bohima.

- Nem tudom pontosan, nem kaptam még kézhez egyetlen példányt sem, de külpolitikai kapcsolataim a kémjeikre hivatkozva azt állítják, mindenkivel aláíratnak egyféle hűbéresi szerződést.

- Ez megengedhetetlen, nem leszünk egy alacsonyabb fejlettségű társadalom szolgái, akkor inkább a teljes pusztulás.

- Magam is így gondolom uram, ezért javaslok egy virtuális Szenátusi konferenciát, ahol megbeszélhetjük a Köztársaság további sorsát.

- Egyetértek, máris intézkedek, az idő sürget, Bohima kilép!

Ezzel bontották a kapcsolatot, és az Admirális végre az éppen zajló ostromnak szentelhette figyelmét.

A holografikus távolsági kommunikátor vadonatúj technológia volt még a galaxisban. Csak a legfejlettebb társadalmak tudták megépíteni és fenntartani, nemcsak a technológia bonyolultsága, de hatalmas energiaigénye miatt is. Bár hasonló technológia már rendelkezésre állt az emberiség számára sok éve, azonban azoknál könnyen hamisítható volt a kép, és a beszélgető felek szellem alakban látták csak a másikat. Ez az új technológia azonban maximálisan hamisítás biztos volt, sőt a kommunikációban részt vevő felek úgy látták és érezték egymást, mintha szemtől szemben állnának egymással, még meg is tudták érinteni egymást beszélgetés közben.

Iridónia bolygó fővárosában, a Nagyúr palotájában óriási volt a felhajtás. Mindenki, aki csak élt és még mozgott is, igyekezett minél kisebb feltűnést kelteni. Darth Maul Sith Lord tróntermében teljesen új képességet igyekezett elsajátítani. Közönséges vasból akart titánt készíteni az elméje segítségével. Ilyenkor általában rettenetesen feszült és ingerlékeny volt, ezért aki tehette elkerülte őt ezekben a pillanatokban. A koncentrációnak olyan magas fokára ért el, amikor a vastömb lebegni kezdett a levegőben, és néha már megváltozni látszott a lényege. Ám ekkor hangos sípolással jelezte a számítógép, hogy üzenet érkezett. A Nagyúr hirtelen a gép felé kapta tekintetét, de nem volt rá ideje, hogy csökkentse az elméje erejét, így az célpontot keresett magának, amit a látómezőbe tévedt testőr képében talált meg. Néhány másodperces rázkódás és üvöltés után a katona egész teste szétrobbant, vérrel és apró húscafatokkal borítva be majdnem a trónterem egészét. A többi testőr megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, hogy ezúttal is szerencséjük volt.

A Sith Lord lassú léptekkel sétált a gép elé és nézte meg az üzenetét, amiben Bohima főkancellár hívta meg a Szenátusi ülésre.

Szótlanul kapcsolta be a készenléti üzemmódot, majd hívatta a főkomornyikot.

- Szóljon három szolgalánynak, hogy várom őket a fürdőmben, most azonnal. Utána fontos tárgyalásom lesz.

E szavak kíséretében elhagyta a tróntermet.

Eközben Vidámmolyok bolygón éppen beköszöntött a tavasz, a fák már virágba borultak, élőlények milliói élvezték az újabb termékeny, ám de igen rövid időszak kezdetét. Moly Úrnő, aki a történelemben eddig egyedüli nőként érte el a Sith Lord rangot, szokásos heti szépészeti programjával volt elfoglalva.

- Ez a hideg tél teljesen tönkretette a bőrömet. Nincs mese, muszáj lesz heti kétszeri alkalomra növelni az ilyen szépítő kúrák számát. – dohogott hangosan az Úrnő.

- Asszonyom! – szólította meg az egyik szolgálólány – A fodrászánál kellene lennie öt perc múlva.

- Majd ott leszek, amikor éppen ráérek, addig várjon türelemmel, és nehogy másba bele merjen kezdeni. – csattant fel Moly ingerülten – Ha mégis megtenné, akkor a véres húscafatait az egyetlen rombolómra fogom feltűzdelni, és azzal szánkázom végig a GK területét, elrettentő példaként.

A kigyúrt, két ajtós szekrénynyi férfi tovább masszírozta a hátát, ügyet sem vetve a párbeszédre. Egészen addig, míg az úrnő egyetlen kézmozdulatával jelezte, hogy mára végeztek. A férfi engedelmesen meghajolt és szó nélkül távozott, Moly pedig felült az ágyon és kinyújtóztatta felfrissült végtagjait. Mezítláb indult el az öltözőszekrénye felé, mivel idomait néhány törülköző fedte csak. Nedves haját szokás szerint törülközővel tekerte körbe, ahhoz hasonlatosan, mint sok évszázaddal ezelőtt, egykor a Földön a maharadzsák tették. Megállt az első útjába eső tükör előtt és megcsodálta magát benne. Annyira belefeledkezett az öregedés első jeleinek keresésébe, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Ezért is ijedt meg kissé, mikor a kommunikátorban megszólalt az ügyeletes tiszt hangja.

- Asszonyom, üzenete érkezett a Főkancellártól. Virtuális Szenátusi ülésre hívták össze az összes Szenátort.

- A fene egye meg, hogy ezeknek is ilyenkor kell ülésezőst játszaniuk.

Lassú léptekkel indult tovább a folyosón és eldöntötte, hogy előtte még csak azért is elmegy a fodrászhoz.

Renewest Tábornok éppen egy bírósági ülést vezetett Mosolygólya bolygó legnagyobb és legjobban kondicionált bíróságán. Az aktuális ügyben a felperes egy kereskedő volt, akit az alperes meglopott. Az ügy elég szövevényesre sikeredett, még a legtapasztaltabb bírók sem tudtak határozottan döntést hozni, ezért kérték fel a Tábornokot a végleges döntés meghozatalára.

- Vegyük újra a legelejétől az ügyet, de csak nagy vonalakban. – utasította a résztvevőket Renewest.

A kereskedő egyből lecsapott a lehetőségre, és nagy hévvel magyarázni kezdte, miért is érdemli a lehető legsúlyosabb büntetést az alperes. Aztán az alperes mély szegénységével védekezett és kifejtette, hogy önhibáján kívüli okok miatt kényszerült a jelentős összegű lopásra. Az ügy nem nagyon akart tisztázódni, ami igencsak megviselte a Tábornok idegeit. Látszott rajta, hogy még az ő türelme is fogytán van.

A helyzetet egy teremszolga oldotta meg, aki az ajtón belépve egyből a Tábornokhoz ment, és egy apró fehér borítékot adott át neki. Renewest kinyitotta és elolvasta az üzenetet, majd megkönnyebbülve sóhajtott egyet.

- Hölgyeim és Uraim, engem várnak fontosabb helyeken, mennem kell.

A kereskedő azonban volt annyira beképzelt, hogy el merje kapni a Tábornok kezét, miközben azt mondta neki:

- De uram, még nem végeztünk, igazságot kell tennie, különben csorbát szenved a törvény.

Nem tudta, hogy ez felettébb ostoba ötlet volt, mert Renewest nem szerette, ha csak úgy hozzá érnek idegenek. Összeszűkült szemekkel nézett a felperesre és gonosz vigyorra húzta száját.

- No, hát akkor ítélkezni fogok. Megtérítem a károdat, és minden el van rendezve. Nesze, itt van két csokis keksz, azt felejtsd el az egészet, és húzz a francba.

Ezekkel a szavakkal zárta le a bolygó lakott történetének leghosszabb tárgyalását, és indult el a magánlakosztályába, hogy részt vegyen a Szenátusi ülésen.

A virtuális tanácsteremben egyetlen Szenátor kivételével már mindenki jelen volt. A jelenlévőket lekötötte a veszteségek megbeszélése, és az esetleg kölcsönös segítségnyújtás feltételeink megbeszélése, így nem is tűnt fel az a jó fél óra, amíg Moly Sith Lord nem volt jelen. Végül a rendszer érzékelte a tőle érkező jeleket, és megjelenítette az ő holografikus képét is.

- Micsoda új hajszíne van kócoskának! – dobta be Renewest Tábornok, köszönésképpen.

- Nekem csobogsz, kicsi patak? – felelt rá Moly.

Onyx Admirális és Darth Maul Nagyúr felhúzott szemöldökkel nézett össze, mindketten egy-egy kényszeredett mosolyt engedtek meg maguknak. Majd a Sith Lord megszólalt:

- Kezdjük inkább az ülést! Ne kelljen a két galamb turbékolását hallgatnom.

A Szenátorok elfoglalták helyüket, és kezdetét vette a Köztársaság sorsának megbeszélése. Onyx javában magyarázta a tényeken alapuló feltételezéseit, megválaszolva a közben felmerülő kérdéseket, mikor egy szerződés érkezett az Exolon Királyság nevében. Ugyanaz a szerződés volt, amiről már oly sokat hallottak korábban, kivéve Molyt. Mindenki kifejtette álláspontját, csak az Úrnő vágott értetlen arcot, és megszólalt:

- A kékmamuszosgoblinba, itt mindenki tudja, miről beszél, csak én nem jövök rá!

Hamar megszületett az egyhangú döntés, a Köztársaság tagjai számára elfogadhatatlan, hogy egy ilyen szövetség zászlaja alatt vonuljanak Zandagort herceg ellen. Egyenlő felekként, vállat vállnak vetve hajlandóak lennének, még így is, hogy kegyetlenül eltaposták őket, de alárendeltként soha. Főleg annak fényében, amit az Admirális eléjük tárt.

Megegyeztek tehát, hogy a védelmi rácsok biztonságot adó ernyője alatt próbálják megtenni a tőlük telhető legtöbbet, hogy ne kelljen az emberiségnek ismét menekülnie a gonosz Herceg elől. De ellentmondva a kegyelmet és békét nem tisztelő ellenségnek, hogy a galaxist uralmuk alá hajtani vágyók csak azért se érjenek célt.

A sajnálatos események hatására Bohima Főkancellár az önkéntes száműzetés mellett döntött, bár a Szenátus nem támogatta ezt az elhatározást, ennek ellenére a Főkancellár ragaszkodott tervéhez. Utódjaként Sysco Kancellárt nevezte meg, majd feloszlatta a Szenátusi ülést, és utasítást adott a Köztársaság összes kormányzójának összehívásához.

A megszálló hordák látván, hogy a védelmi rácsokat nem tudják áttörni, nagyrészt elhagyták a Köztársaság egykori területét, néhány fosztogató csapatot hagyva csak hátra. Elkezdték a szokásos manipuláció propagandájukat, hogy a kormányzókat egyenként rábírják a Királysághoz való csatalakozásra. Azonban a fejlettebb technikának köszönhetően, a kommunikációs szakemberek sikeresen blokkoltak mindenféle külső adást. Így a Szenátus időt nyert, hogy meggyőzze a bolygók lakosságát, az ellenség csupán nyersanyagaikat és majdan legyártandó hajóikat akarja tőlük, nem egyebet. Az ellenállás végre megszilárdult, pont idejében, mert eközben a Királyság és szövetségeseinek sikerült olyan technológiát kifejlesztenie, amivel elérhette a még épségben fent álló bolygókat.

Meglepődve és csalódottan vették tudomásul, hogy manipulációs tervük nem működik a stagnáló Köztársasági tagokon.

De végülis megtalálták a módját, hogy a legsunyibb és legképmutatóbb vezetőjüket beengedjék a Köztársasági kommunikációs hálózatba. Ez a mód pedig, a béke ígéretéhez kötött nyersanyagforrás volt. Az egyetlen dolog, ami nem állt rendelkezésre a háború után.

Ez a gesztus, valamint a hármak tehetetlensége járult hozzá, hogy a korábbi agresszív és pusztító szövetségek a diktált feltételekkel békét kössenek a Köztársasággal. Mindezt elősegítette a soraik közé meghívott Kharon névre hallgató klón. Ez a klón Epimenidész klónja volt, azért hozták létre, mert az üzletkötőként ismert vezető senki másban sem bízott meg, csak saját magában. Az erőforrásokra volt igény bőven, több is, mint amit "támogatásként" visszaszolgáltattak volna. Ezt tetézte, hogy folyton változtak az átadás feltételei, és a mennyiségről is csak annyi derült ki, hogy fix, a valós értéke nem. A Szenátus sokat tárgyalt a folyton változó körülmények miatt, mire végülis megunták a sok csavart. Renewest Tábornok fogalmazta meg végül a többiek véleményét is Kharonról és eredetijéről:

- Igyon forró ice teát, csokis kekszet majszoljon közben, s az elpergett morzsát mossa fel maga előtt!

Hangos röhögés és éljenzés söpört végig a tagok között erre a megjegyzésre, mind tudván, mire is utalt a Tábornok burkoltan.

Hamarosan elérkezett az új Főkancellár beiktatásának ideje is, a közvetlen veszély elmúltával minden bolygó kormányzója személyesen utazott el a ceremóniára. Csalódottan vették tudomásul, hogy korábbi vezetőjük már hetekkel ezelőtt útnak indult egy kietlen vidékre. A Kormányzók Gyűlése a Szenátus meghallgatásával kezdődött, ahol is élő adásban minden addig titkos információt nyilvánosságra hoztak.

Ezután jött a Főkancellár-jelölt bemutatkozása és jövőbeli terveink ismertetése, mely órák hosszat tartott. A végén pedig a szavazás következett, mely során egyhangúlag választották meg Sysco Kancellárt kibővített jogkörrel rendelkező Főkancellárrá. Hatalmas tapsvihar köszöntötte az új vezért, aki néhány szó erejéig időt kért:

- Köszönöm a kormányzóknak és a Szenátusnak is a bizalmat. Ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a közelmúlt szégyenletes eseményei ne ismétlődhessenek meg újra. Most a legfontosabb dolgunk, hogy újra talpra álljunk és amennyire csak lehet, lemossuk a múlt hibáinak nyomát magunkról, miközben felkészülünk a gonosz Herceg érkezésére. Éppen ezért búcsút veszünk a bukott Köztársaságtól, és a nevünk mostantól... Első Galaktikus Birodalom!