Ernobius tovább építi a Zandagort-univerzumot. Mit is érne egy világ időszámítás, vallás, nyelv és fűtéstechnika nélkül?

"Az ember természete mindenestől természet, omne animal! Semmi nincsen, amit ne tudnánk természetünkké tenni, nincsen semmi olyan természetes, amit ne tudnánk elveszíteni." - Blaise Pascal

Khalassum a "régiekről" csak másod-harmadkézből hallott. Nagyapja, aki lassan 250-ik életévét tapossa, sokat mesélt neki róla. Ezt a 250-et a földi, 365 napos évben kell érteni. A földi időszámítást a menekültek sokáig használták, hogy az Óhaza emléke ebben is kísérje őket, de végül a praktikusabb időszámítások mégis kiszorították a hivatalokból és irodákból. Az ünnepi és vallási kalendáriumokban viszont nagyon sokáig meg fog maradni. Sokan kétszer ünneplik születésnapjukat: földi és szülőbolygójuk időszámítása szerinti napon. Az is jellemző, hogy a félreértések elkerülése végett a birodalmak nem használják ugyanazokat a hónapneveket, még napneveket sem mindig, birodalmon belül, bolygók között pedig csak legfennebb hat órás eltérés esetén (amikor is feltüntetik az ilyen részleteket, ugyancsak a tévedések elkerülése végett).

Nemcsak az idő ilyen nehezen megfogható, a művészeti irányzatok is változatosak, bolygón belül is. A vallások is burjánzanak, messiások és nirvanák születnek a távolabbi bolygókon, vagy akár birodalmak vezetői kiáltják ki magukat istenekké.

Nagyapa több ezer órát mesélt már a Múltról, de magáról a Háborúról, a Végzet Napjáról legfennebb ötöt-hatot, összesen. Nem kedvelt téma, még pár generáció le kell élje kiszabott idejét, míg az emberiség eme nagy sebét piszkálni meri. Sok vallási csoport viszont gyorsan beépítette dogmatikájába, más szekták pedig egyenesen a Háború ideje alatt születtek. Zandagortot mint a modern özönvizet emlegetik egyesek, mások mint Égi Kovácsot, aki tűz által tisztítja meg az emberiséget, hogy istenekké váljon az arra érdemes maradék, a kiválasztottak. Van tudós is, aki azt mondja, hogy Zandagort mentette meg az emberiséget, azzal, hogy kirántotta a közömbösségből. A Háború előtt az emberiség exponenciális haladása sejtette, hogy a szingularitás közel van. Viszont gyorsan leálltunk a technikai fejlődéssel, a nemesis kifejlesztése után csak a hatalom, pénz és a bosszúállás vált fontossá. Mondhatni, mi magunk is hasonlítottunk Zandagorthoz, értelmetlen pusztításainkban (bár méretekben össze sem hasonlítható a két faj... még).

Khalassum apja ernobiai születésű. Mint említettem, katona volt. És nem mellékesen, ő jelölte a mostani Latte Caldo-t elfoglalásra, s ő maga vezette a műveletet. Mikor a név felől kérdezik, csak annyit mond, hogy az Ullass forró fehérsége ihlette, ami az űrből is jól látszik. Ennél többet viszont nem mond sose, csak egy kis huncut vigyort kap a kérdező. A kormány hivatalosabb nevet szeretett volna, de mivel gyorsan elterjedt a név, és jól "eladható" is (a gyarmatosítóknak úgy reklámozzák, mint "tejjel és mézzel folyó föld"; más tejre vagy tejtermékre is gyakran történik utalás, mint a luxus, jólét kifejezőjére), ezért inkább meghagyták. Ha jó a helyieknek, jó a rendszernek is.

Khalassum, mint mondtam, és mint igazából mindenki más, sokat hallott a Múltról. Otthon, iskolában, városban, ahol csak egy idősebb személy is akad, vagy értelmesebb a társaság, valahogy szóba kerül. De akármennyit is hallott róla, az ő "személyes múltja", a gyermekkora, az emlékei, a szülőföldje, az mind-mind az Ullass melletti Khalass-völgye... a zöld fügefák, a kristálytiszta Tevlass, az Ul és Zah fénye, a jóllakott zsiráfok, a jóllakott zsiráfok finom húsa... A Múlt valahogy annyira más, annyira távoli, mintha nem évszázadok, hanem évmilliók teltek volna el azóta... Még inkább így éreznek azok, akik nagyapjával ellentétben nem sztázisban aludták át az utat, hanem akiknek szüleik, nagyszüleik a menekülő hajókon élték le életüket – silányan, mondanom sem kell.

Sokat emlegettem a tájak, égitestek nevét. Jöjjön hát egy kis magyarázat: az ernobiai nyelv lusta nyelv. Sok különböző dologra ugyanazt a szót használják, a pontatlanságokat pedig a standard nyelvből vett szavakkal küszöbölik ki. Gyakran a vizeknek nincs külön nevük, a tájegység nevét alkalmazzák rájuk is, kiegészítve a folyó, tó, tenger stb. szavakkal. A tájegységek neve általában így hangzik: jelző + a "táj" szó (lass) + a Standard Galaxisnyelvből vett megnevezés (hegy, domb, medence stb). Ennek a nyelvnek a hétköznapi neve egyszerűen staga. Stagául mindenki tud, aki picikét is számít. Az "-um" Khalassum nevéből a magyar "-fi"-nak felel meg, szó szerinti fordításban tehát Zöldtájfi lehetne. A kha tehát a zöld, az ul a fehér, az al a fekete, a tev kék, a zah sárga.

Az emberiség jól halad a bepótolással: sok bolygón annyira kellett a munkaerő, és a galaxisban annyira elhanyagolható volt a népesség mozgása (hiszen amúgy sem volt sok ember), hogy rengetegen mesterségesen születtek (a lehető legjobb eszközöket felhasználva arra, hogy a népesség genetikailag minél változatosabb és egészségesebb legyen, és minél kevésbé hasson pszichikailag negatívan a mesterséges születés és nevelés). Ez a fejlett módszer ahhoz vezetett, hogy az emberi faj egyedei újra egyre többen lettek, a kihalás veszélyétől egyre távolabb, és persze a gazdaságok is fellendültek.

Nemcsak létszámban és pénzben kezd helyreállni az emberiség: a Háború pusztításának megrázkódtatásától is egyre távolabb kerülnek a generációk, a sebek nyalogatása helyett a talpraállás, túlélés, munka, a bolygó, nemzet és emberiség felvirágoztatása kerül előtérbe. Talán tanult is valamit fiatal fajunk a Háborúból, hiszen elvesztése főként saját hibánk. Ki tudja, talán majd sikerül ténylegesen összefogni, és még Zandagort vak gyűlöletével szemben is Embernek maradni, minden erénnyel felfegyverkezve...

Miközben Khalassum agya mindezeken átsiklott, a bolygó már nem látható. A csónak pályára állt, friss fügét majd két hét múlva eszik újoncunk, amikor, ha minden rendben megy, műszakja végeztével leszáll pihenni.

- Egye fene, ha minden ilyen békés marad, nem fogok itt repdesni életem végéig... háború se legyen, volt elég, azt sem kívánom... - dünnyögi Khalassum, kissé bosszankodva, egy fügemag miatt, amely nem akar kijönni a fogai közül. Aztán enged a kis rosszaság. Khalassum ráérősen elővesz egy brosúrát, és hátradől. Elsőre tipikus szórólapnak néz ki, amelyeknek csak egy része intelligens anyag, s amelyek néhány másopdercenként ismételgetik az üzenet vetítését. De ahogy Khalassum szeme jelez a fedőlapnak, hogy menjen tovább, a lapon két oszlop jelenik meg. Az egyiken egy terjedelmes, a másikon egy rövid tartalomjegyzék jelenik meg. Az elsőhöz görgő van, a másik, nyilván az első összefoglalása, kifér egy oldalon.

- Vééégre – dünnyögi boldogan a csónakos. Nem a magra érti, hanem arra, hogy végre van ideje elolvasni a részleteket is. A műszerek figyelnek helyette is, a végtelen űrben az ember szeme alig használ - minden fejlesztés és kibővített látásmódok ellenére is.

1. Természeti jellemzők:
A kiszemelt bolygó E típusú. Jelenleg a mérsékeltnek megfelelő szélességű égövig relatív olcsón élhetővé tehető az ember számára. A bolygó teljes száraz felületének 86%-át élhetővé lehet tenni jelenlegi terraformálási eszközeinkkel, a közeljövőben pedig az arány akár 97%-ig is javítható, a Környezetkutatási intézet munkája által, nem beszélve a vízfelületek lehetséges felhasználásáról, ami további lehetőségeket teremt. Az élővilág jelenleg egyszerű anaerob baktériumokból...

Tehát egy kormányzói ismertető a lehetséges következő gyarmatról. Khalassum tudja, hogy nem számíthat arra, hogy a katonaság kötelékén belül bármi gyarmathoz kapcsolódó feladatot kapjon tíz éven belül. De magánemberként állami támogatással utazhatna oda, kapna lakást, munkát, és – ami neki legfőképp imponál – indíthat vállalkozást is, amihez ugyancsak kapna segítséget a kormánytól.

- Talán ideje továbblépni – mosolyog magának Khalassum, elképzelve apja kissé csalódott arcát, ha meghallaná a hírt. Idővel úgyis elfogadná. Biztosan elfogadná, mivel egy bolygó felvirágoztatásának részese lenni... Nagy dolog, hősként, alapító atyaként tisztelik az ilyent. Apját, mint felfedezőt és gyarmatosítót sem tisztelik annyira, mint azt, aki lakhelyet épít és munkát ad a letelepedőnek, nem is említve a terraformálást végző csapatot. Hiszen a katonák csak egy kis önfenntartó részleget alakítanak ki, néhány szélfarmmal, faluval, és kevéske élelmiszertermelővel. Igaz, elméletileg ők adják a bolygó alapját, de mint katonák, továbbállnak, ahogy lehet.

- E-bolygó... van néhány kellemesebb éghajlatú fajtája is, meg jópár olyan, amelyiknek az egyenlítője felett is befagy télen a víz. Amúgy is, honnan tudják, hogy mikor van ősz, tavasz... Elvégre az örökös tél hazája, legfennebb kicsit enged a tél, hogy aztán még jobban kiszívja a hőt minden élőből... – motyogja Khalassum. Vállalkozás, gyarmatosítás ide vagy oda, B-bolygón felnőni és E-re költözni nem kicsi dolog... A pokol lángjaiból a mélyhűtőbe...

Két hónappal később

A Khalassum Fűtéstechnikai Vállalat a friss bolygó legnagyobb magáncége. Mint E-bolygón szokás (mert muszáj), minden lehetséges hőforrást ki is használnak, amennyire csak lehet: a geotermikus erőművek vizét, napenergiát, a kohók hőjét... Mindent. A vállalat újítása viszont abból áll, hogy az atomerőművék hűtővizét veszélytelenné teszik, így civilek is használhatják. A többi hűtőanyag (olvadt fémek, sók) felhasználása nem az ő szabadalmuk, de már mindegyikért fizettek, hogy alkalmazhassák.

Pillanatkép a vállalat egyik hirdetéséről a helyi maglev állomáson. Intelligens anyagon van, a képek és szlogenek folyton változnak, minden lehetséges kombinációt felhasználva.

A cég hamarosan bekerülhet a tankönyvekbe: két hónap alatt teljesen visszafizette az állam megtérítendő kölcsönét és nagyvállalattá nőtte ki magát egy frissen foglalt, energiaéhes bolygón.

Vezetője boldogan néz ki hetvenkettedik emeleti, nagyon ízlésesen berendezett lakosztályának teraszáról. Jegyesével van. Régen volt ilyen elégedett. Kihívóan néz fel a holdra. A hold incselkedve néz vissza rá, a bolygót ölelő törmelékgyűrű, valaha egy másik hold, rejtélyes, fényes fátyol rajta.

És valahogy mi sem természetesebb, hogy ez a Homo sapiens sapiens nem magokat és bogyókat gyűjt nemzetségének ősi bolygóján, nem egy vadállat vacsorája - és nem pusztult ki fajtája... még a Pusztító keze alatt sem... Valahogy nem is lehet másképp, minthogy ő és fajtársai éljenek és teremtsenek. Valahogy nem tud idegen lenni ez a galaxis. Mintha ebben a galaxisban lenne természetes élni, s mintha erről a bolygóról származna az Ember. Nemcsak túléltünk, hanem élünk is. Itthon vagyunk.