Előzmények

Az Imperium Romanum, mint szövetség kezdetektől fogva létezett, a béta 1-en még GZMDT (Galaxist Zandagorttól Megmető Diktátorok Társulata) néven. Ezt a nevet, mint ki lehet találni, 5 perc alatt alkottam akkor, amikor cucu leprogramozta a szövetségeket. Így is csak másodiknak sikerült megalakulni. :D Mivel eddigre a bétában már kialakult egy baráti kör, rögtön 8-10 játékossal kezdünk, ami a 40 fős bétában rögtön top 1 szövivé tett minket. Később végig ez a kis csapat alkotta a szövi kemény magját (Vulpion, Daedalus, Ricsi, hogy csak néhányat említsek közülük). A majdani IR-ben is ők kapják majd a főbb tisztségeket. Ekkor alakul meg a Heroes is, egyelőre még szerényebb méretekben. A béta 2-n már mint Római Birodalom futott a szövetség. Újabb tagok csatlakoznak az immár nyílt bétán. Ezek még boldog békeidők voltak, a hangsuly a tesztelésen volt, a háborúk is csak mutatóban voltak, hogy a harcredszert is bugmentesítsük.

Ekkor még előfordultak olyan apróbb (de annál szórakóztatóbb) bakik mint pl. amikor két saját flotta esett egymásnak, mert nem tetszett egymásnak a kapitányok képe. :D Még a játék motorja sem volt tökéletes. Például (csak hogy fényezzem magamat :D) én jöttem rá, hogy lehet átvenni az npc bolygók felett az irányítást (ne is próbáljátok, cucu már régen kijavította :P), illetve a tőzsdét is nekem sikerült először meghackelnem. (Így egy óra alatt az 50ezres kezdőtőkémből hirtelen billiók lettek, de a gonosz cucu, miután szóltam neki chaten, 200ezerre bannolt vissza, így kénytelen voltam beérni azzal a pár trillió tonna nyersivel, amit vettem közben. :D A mai napig nem tudom, ki volt az, aki még rajtam kívül észrevette ezt a bugot, és megpróbált túllicitálni. Mentségemre legyen mondva, minden bugot azonnal jelentettem cucunak, és ezek az apró előnyök abban a családias hangulatú bétában a legkevésbé sem számítottak. A bétán egy idő után (miután felhúztam az első bolygóm) már csak megfigyelőként voltam jelen (mint sokan mások), építettük a közösséget, fejlesztettük a játékot. Már ekkor írtam cucunak arról, hogy a flotta kezelést és magánosítást szét kellene szedni, mert nem lesz jó vége, de ez ekkor még elsíkkadt a fontosabb fejlesztésekkel szemben. Mint kiderült ebben (is) igazam volt...

Elmélet

Mint kitalálhattátok, nem tartom túl hatékonynak az anarchiát vagy a demokráciát egy olyan játékban, ahol csinálni is kell valamit (megállítani Zandagortot). Ezért már a kezdetekben egy diktatórikusabb szövetségben gondolkodtam, amit azok a bétások vezetnek, akik értenek is játékhoz. Ezt később sikerült is megvalósítani. A két béta végjátékából már egyértelműen látszott, hogy Zandagort ellen egységesen kell fellépni, méghozzá szövetségi szinten! Ebből több dolog is következett, először is központosítani kell, annak nincs semmi értelme, ha mindenki megy a feje után össze-vissza, aztán a végén semerre sem jutunk. A másik a méret. Egy kis szövinek, legyen az bárhogy is megszervezve, nincs semmi esélye Zanda ellen, aki az egész szerverhez mért flottával fog érkezni. Ez szükségszerűvé tette a tömegszövi létrehozását. Egy másik probléma a közös tulajdon. Zanda fő seregeit csak nagy szöviflották tudják megállítani, amiket nem akkor kell elkezdeni szervezni, amikor Zanda már a nyakunkon van. Ezen kívül az sem utolsó szempont, hogy a vezetésnek van saját hadereje, ne akkor kelljen könyörögni az egyes játékosokak, hogy ugyan küldjél már pár hajót, ha egyszer már megtámadtak minket. Lehet mondani, hogy adnak azok maguktól is, de akkor is napokig tart így összeszedi egy ütősebb haderőt, ami eldönthet egy háborút. Ha nincsenek jól szervezett központosított flották, egy precíz támadás még egy jóval nagyobb szövit is térdre tud kényszeríteni. (Hála cucu zseniális harcrendszerének.) Ezen kívül a védhetőség miatt a hadipotenciált is közpotosítani akartam, hogy ez ne sérüljön a háborúkban és a Zanda elleni harcban. Ezt a Fény Ligája meg is valósította a végén, csak sokkal kisebb méretekben, ami sajnos nem bizonyult elégségesnek. Ez nagyábol már ki is rajzolta a szövetség végleges formáját...

Kezdet

Elkezdődött az első szerver. Az elsők között regisztráltam és jegyeztem be a szövetséget, ekkor már a jól ismert Imperium Romanum néven. Kb húsz bétás jött, amit igen jó kezdetnek tartottam. A terveknek megfelelően megkezdtük a toborzást, jött is vagy 80 ember. Kezdett formálódni a szövetség. A nagy létszám miatt folyamatosan emberhiánnyal küszködtünk, kevés volt a tapasztalt bétás, aki ismeri a játékot, az öngyilkosjelölt manualt olvasni nemtudó kezdőből annál több. De akkor még tartott a lelkesedés, segítettünk ott, ahol tudtunk, először jó tanácsal, később, amikor már megvolt a teleport, nyersivel is. Közben magunkról is gondoskodni kellett, sikerült egyénenként is tarolni a toplistán, a top10-ből 6-7 rendszeresen IR-es volt. Tartottuk magunkat ahhoz, hogy bárki jöhet, aki csak akar, segítünk, akinek csak tudunk. Látva az előretörésünket a Heroes is toborzásba fogott, a hátrányt a kötetlenségükkel kompezálták, azonban így is sikerült tartani a tisztes előnyünket velük szemben. Egyetlen téren viszont felül múltak minket, innentől fogva végig ez okozta a legtöbb fejtörést, mégpedig hogy a popularista berendezkedésüknél fogva több bétást sikerült beszervezniük. Ennek meg is lett az eredménye, több bétás jutott kevesebb kezdőre -> lehagytak az egy főre jutó pontszámban. És ráadásul az akkor még tetemes előnyünkből is sikerült apránként lefaragniuk...

Az első hónap^*

Ekkor szilárdult meg az IR, és alakultak ki az erőviszonyok. Az már látszott, hogy taglátszámban verhetetlenek vagyunk, és a Heroes előretörése is csak mulandó apróságnak tűnt. Elképesztő energiát emésztett fel a bétások részéről a kezdők útjának egyengetése, de ekkor a morál még töretlen volt. Jelentkeztek az első próblémák, mégpedig néhány inaktív játékos formájában, de úgy gondoltuk ez a méreteink miatt elkerülhetetlen volt. Elkészült a szabályzat, ami már a kezdetektől fogva szabályozta az adót és az antidemokratikus hozzáállásunkat, ezért is lepett meg annyira, amikor az emberek az Egyház hatására lázadozni kezdtek az ellen, amibe előzőleg önként beleegyeztek. A szövetség szabályozását is meg kellett oldani, több ember önállósította magát, pl. egy diplomata a nevemben kezdett MNT-ket osztani, és társaik. Ezekkel a problémákkal akkor azonban még megbirkóztunk. Sajnos itt is felmerült az állandó emberhiány, a tisztek alacsony számát kénytelen voltam bürokráciával pótolni, szabályoztam a külpolitikát, fosztogatást, be/kilépést, adót, mindent amiből probléma lehetett volna. Elkészült a külső fórum is, ami a szövi igazgatásának elsődleges színhelyévé vált, míg a belső fórum megmaradt helpnek. Ekkorra sikerült nagyjábol stabilizálni az embereket, bár még ezután is előfordult egy-egy játékos összeomlása...

A második hónap^*

Továbbra sem pihenhettünk, megkezdődött az iparosodás, a hónap végére már elkészültek az első high-end épületek, legördültek a gyártósorrol az első hajók. Újabb kihívást jelentett az alapok elmagyarázása után az iparral megismertetni a kezdőket, de ez már egy fokkal jobban sikerült, ők is tapasztaltabbak lettek, kevesebbszer kellett gyorssegélyben részesíteni őket. Megkezdődtek a bolygófoglalások, és ekkor próbáltuk meg végrehajtani a központosítás következő fázisát, az áttelepítést. Szerettük volna egy helyen tudni a birodalom magját, ezért megszerveztük, hogy mindenki kaphasson hajót a magban, hogy a második, harmadik, negyedik... bolygóját már egy jól védhető helyen tudhassa. Azonban ebből sajnos nem lett semmi a nagy ellenállás miatt. :S Kirajzolódtak a birodalom végleges határai, nagyjábol egységesek voltunk, egyedül a Magánuniverzum ékelődött be a birodalomba északon, ezért felmerült, hogy őket be kellene olvasztani valahogy, de erről a Heroes-os kapcsolataik miatt lemondtunk. Bevezettük a provincia rendszert, de ennek sok látszatja nem volt, egyrészt ismét szembekerültünk az emberhiánnyal (ekkor még az újakra nem mertünk vezető poziciót bízni), másrészt ennek eleve csak később lett volna haszna. A Heroes tovább erősödött mellettünk, ami ismét további nyomást gyakorolt a szövetség vezetésére. Ekkor már felmerült, hogy belátható időn belül lemaradunk. Emiatt a tervezettnél korábban kezdtük meg az adók beszedését, hogy létrehozzunk egy közös vagyont, amivel már kezdhetünk is valamit. Az adók Róma fejlesztésére mentek, amit néhányan úgy értelmeztek hogy én sikkasztom el az egészet, holott Róma a kezdetektől fogva közös tulajdonnak számított, amit én csak kezeltem (gyakorlatilag saját vagyon nélkül). Ekkor jelentek meg az első lázítók...

Diplomácia

Az események megértéséhez innentől fogva ismerni kell az akkori diplomáciai viszonyokat. Ekkor a szervert négy nagy szövetség uralta: a legnagyobb az IR, a második a Heroes, a harmadik a TGF, és végül a Heroes testvérszövije, a MU. A Heroes és a MU együttes ereje ekkor kb az IR-ével egyezett meg, míg a TGF-é kb. a fele volt. Fontos megjegyezni, hogy ekkor flottája még csak az IR-nek illetve a Heroes-MU-nak volt, a TGF-nek csak pár hajója volt ekkor. Mindhárom szövi (IR, Heroes-MU, TGF) MNT-ben állt egymással. A bel- és külpolitikai nyomás hatására ekkor került az IR lépéskényszerbe. A tervünk az volt, hogy (mivel a Heroes-MU érinthetetlennek tűnt) a TGF révén kell előnyhöz jutnunk.

Az első lépésünk egy egyesülési ajánlat volt a TGF-nek. Azt a feltételt szabták az egyesüléshez, hogy nekünk kell átmenni hozzájuk. Ezzel a céljuk nyilván az volt, hogy az IR újoncainak lemorzsolódásával (egyesével kellett volna önállóan jelentkezni a TGF-be a tagoknak) megszerezzék az IR kemény magját, ezzel emelve a szövetségüket a Heroes szintére. Még ebbe is beleegyeztünk volna, ha a vezetést átadják nekünk az új szöviben, de erre sem voltak hajlandók. A TGF-nek politikai berendezkedése gyakorlatilag nem volt, teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a két szövetség egyesüléséből létrejött közel 200 fős szövi életben maradt volna a TGF zászlaja alatt. Épp emiatt a feltételeik, amikből egy hajszálnyit nem voltak hajlandóak engedni, teljességgel irreálisak voltak. Gyakorlatilag elvárták volna, hogy egy kétszer akkora szövi, mint az övék, ami barátian felajánlotta, hogy csatlakozzanak, kapituláljon előttük. Ilyen feltételekkel az egyesség nyilván lehetetlen volt, egyszerűen mondhattak volna nemet is. Hogy mi vitte rá őket erre a nyilvánvalóan értelmetlen (elkeseredett?) lépésre, azt nem tudom. A tétlenséggel járó bel- és külpolitikai problémák vállalhatóak lettek volna abban az esetben, ha jó viszonyban fejeződnek be (az akár sikertelen) tárgyalások, azonban amilyen lekezelően viselkedtek a tárgyalások során, az utolsó aggályaim is elszálltak az invázió megindításával kapcsolatban, ami a Heroes-MU-val folytatott versenyhez nélkülözhetetlen termelési potenciál megszerzésére irányult...

A háború

A háborúban kezdetben hatalmas (talán 10-szeres) túlerőben voltunk hajók terén, és az utánpótlásunk is legalább háromszor akkora volt. Ezen kívül nem elhanyagolható, hogy a TGF hadikapacitással rendelkező játékosai a galaxisban szétszórva helyezkedtek el. A TGF még csak akkor kezdte a hajók gyártását, ezért a haditerv kezdetben arra irányult, hogy ezt a termelési potenciált iktassuk ki, és eleve ne tudjanak flottát kiállítani. A hadüzenet este ment, az első nap reggelére a terveknek megfelelően 3 főbolygó került a kezünkre. Majd a flották tovább indultak, hogy kiiktassák a kisebb célpontokat. Kezdetben két, később három, majd egy kisebb negyedik támadó flottával operáltunk, míg a főflotta végig a hajógyárakat védte Rómában. A háborúnak megfelelően az egyéni fosztás is támogatottá vált, amivel éltek is néhányan.

Kezdetben minden a tervek szerint haladt. Minimális veszeségekkel foglaltunk főbolygókat, rengeteg volt a zsákmányolt nyersi, és ellentámadás ekkor még nem történt. Kiemelném AproHeron hősies ellenállását, akinek sikerült kiiktatni az egyik támadó flottát. Később a TGF is összeszedte magát, és elkezdtek ők is aktívan részt venni a háborúban. Folyamatos problémát jelentettek az elfoglalhatatlan bolygókról érkező partizán támadások az elfoglalt bolygók ellen, illetve sikerült kiállítaniuk az első flottájukat is. Azonban ekkor a háború még sikeres volt, továbbra is napi rendszerességgel hódítottunk, biztosítottuk a sikerélményt a polgároknak, és a nehézségek ellenére továbbra is igen kifizetendőnek bizonyult a háború. Egészen addig amíg...

Az Egyház első szárnypróbálgatásai

Az Egyház eredetileg (ekkor még) Heroes-on belüli szervezet volt. Ekkor kezdték terjeszteni a "vallásukat", egyelőre még a Heroes-MU védőszárnyai alatt. Ez akkoriban (sem) volt túl népszerű, ha nem Heroes-osok lettek volna, minden bizonnyal meg is kapják érte a magukét a nemzetközi közösségtől (de legalábbis tőlünk biztosan). Meg is kerestem ez ügyben Mordort, de ő nem vette komolyan őket (azt mondta csak hülyéskednek), de én ebben nem voltam olyan biztos. Mindenesetre jobb híján hagytam őket. Mint írták, ekkor kezdték el a lehető legetikátlanabb eszközökkel belülről lebontani az IR-t, állítólag a nagy hazafiságuk okán. Hogy később a Heroes-nak is ugyanúgy keresztbe tettek, arról már hallgatnak. Akkor azonban még nem volt világos, hogy mindez az ő művük, csak az általános elégedetlenség volt érezhető, amit ők szítottak. A polgárok sokallták az adókat, keveselték az eredményeket, holott azok voltak a leghangosabbak, akik addig még egy szalmaszálat nem tettek keresztbe a szövetségért (adót sem fizettek), és azokat becsmérelték (vezetőséget), akik a lelküket kidolgozták a szövetségért. Ez azonban csak a kezdet volt! Ellenünk hangolták az egész Heroest, akikkel hagyományosan jó viszonyt ápoltunk. A felbujtásuknak hála sikerült elérniük, hogy az egész Heroes-MU a kis szövik többségével együtt ellenünk forduljon...

Végjáték

Ekkorra világossá vált, hogy most már nem csak a TGF-fel állunk háborúban, hanem az Egyház ármánykodása következtében a Heroes-MU-val is. Az már csak apróbb részlet, hogy ténylegesen nem üzentek hadat, csak épp minden hajójukat átadták a TGF-nek. A háborúban ekkor következett be fordulat. Hirtelen túlerőbe került az ellenség, és a diplomáciai helyzet is tarthatatlanná vált. A háborúról tudni kell, hogy gyakorlatilag öten vívtuk az IR-ből, három szövetség egyesített flottája ellen. Ennek ellenére sikerült kitartanunk, és még az elfoglalt területek egy részét is megőrizni. De ez így nem volt tartható helyzet, valamilyen megoldást kellett találni. Bár Mordor nem támogatta a háborút, azt megakadályozni nem tudta, és nyilvánvalóvá vált, hogy ekkorra már nincs elég hatalma a Heroes-on belül.

Ekkor keresett meg ez Egyház követe. Az Egyházat hatalmasnak állította be, és békét, támogatást, top 1 helyet ígért. Azért cserébe, hogy fölvesszük államvallásnak az Egyház hitét. És persze, hogy az Egyház titokzatos irányítójának, az "agynak" legyek a szolgája. Az, hogy főpapi címet is ajánlott, már szinte mellékes. Nyilvánvaló volt, hogy a szorult helyzetünket akarta kihasználni. Azt, hogy minderre van is elég befolyása, hittem is, meg nem is, abban viszont biztos voltam, hogy nem bízhatok benne. Azonban továbbra is megoldást kellett találni, ekkor már közeledett Rómához a Heroes-tól kapott TGF-es flotta. Ugyan az összevont flották elégségesek lettek volna Róma megvédésére, ez a problémáinkat nem oldotta meg.

Fölmerült tervként, hogy az elsőként kifejlesztett (akkor legyőzhetetlennek számító) interceptorokkal az éjszaka leple alatt akkora koncentrált csapást mérjünk a Heroes-ra, ami kiegyenlítette volna az erőviszonyokat. Azonban ez a terv, amellett hogy kockázatos, és végleg magunk ellen fordította volna a közösséget, olyan elkeseredett háborúhoz vezetett volna, amely több száz játékos játékát tette volna tönkre. Ezt mi az Egyházzal ellentétben nem szerettük volna, tiszteltük ellenfeleink játékát (is), és cucuval sem szerettünk volna kitolni, aki annyi munkát fektetett ebbe a nagyszerű játékba, ami annyi kellemes pillanatot szerzett nekünk, játékosoknak. A közvélemény teljesen ellenünk fordult, néhány régimotoros IR-esen kívül (akiknek ezért nagyon hálás vagyok) szinte mindenki ellenségnek tekintette a Birodalmat, még a saját tagjaink is ellenünk fordultak. A diplomáciai helyzet tarthatatlan volt, és egy elkeseredett háború elé néztünk, mindezt pedig kizárólag az Egyháznak köszönhettük. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem játszok tovább ekkora @@@@@@@@@, mint az Egyház. Ekkor töröltem magam...

Végszó

Sajnálatos, hogy Róma, miután töröltem, az enyészeté lett, az volt addig a játék messze legerősebb bolygója. Mielőtt töröltem, beadtam közösbe és Vulpion gondjaira bíztam, kár, hogy a kilépéskor ennek ellenére törlődött. Az Egyházat leszámítva mindenkinek gratulálok ehhez a szép játékhoz, amit a végén Zandagort ellen produkáltatok. Nekem már nem volt gyomrom ilyen emberekkel (Egyház) végig játszani ezt a szervert. A legkevésbé sem bántam meg, hogy három szerveren játszottam. Mind a hármat nagyon élveztem, jó ismerősökre tettem szert. Külön köszönet ezért cucunak, aki ezt a csodálatos játékot fejleszti a mai napig!

akos999, Róma alapítója

^*Valójában első-második két hét lehetett, mert a játék július 31-én indult, az IR pedig augusztus végén esett szét, vagyis az egész egy hónapig tartott. [a szerk.]