Sötét van, hideg, egy kicsit fázok. Nem sokára sötétebb lesz, s hidegebb is. Ha majd dezintegrálják az utolsó csillagot is, semmi sem marad, ami fűtené ezt a jól működő porhüvelyt, meg ezt a mára jobbára csak porból, s hamuból álló galaxist. Ha nem járunk sikerrel a társaimmal, akkor az emberi faj túlélőinek a napjai csak az örökös semmibe való bámulással telhetnek, no meg persze a színekre való visszaemlékezéssel, keserves nyifogásokkal, meg "bezzeg, ha" mondatok ismétlésével, mert más nem marad nekik ezeken kívül ebben a határtalan ürességben majd. Egy szőrlabdacs ellebeg a sarokba hajított labdák felett. Ha érte nyúlnék, innét a túloldalról is könnyedén elérném. Igen, egy kissé szűkös a helyem. Bár ezen semmi csodálkozni való nincs, lévén, hogy a szondákat általában nem értelmes élet hordozására építik. Hogy mégis, mit keresek akkor én itt? Egy szonda belsejében kuporogva, várva valamire? Erre nincs egyszerű válasz. Magam már néhány hete keresem azt, de még nem találtam meg, bár időm bőven volt rá. Leginkább azt mondanám, a hitem miatt.

Legegyszerűbb az lesz, ha újra végiggondolom, s ezúttal lejegyzetelem, ki is vagyok, s hogy jutottam el ebbe a pozícióba. Legalább telik az idő. Lehet, már csak ez marad meg az egész emberi fajból, s akkor majd azok a förtelmes zandalények törhetik a fejüket, ha van nekik, hogy vajon ebből hogyan tudják rekonstruálni a számunkra oly fontos idők eseményeit. Persze lehet, hogy nem is áll szándékukban. Meg lehet, tök sügérek, s csak valami evolúciós hiba folytán képesek bolygóroppantó gépezeteket készíteni, s tán méhszerű társadalomban élnek, s most, értelmezve a korábbi felderítőik méhtáncát, erre jönnek begyűjteni galaxisunk (virág)porát, hogy még több kaptárt építhessenek belőle pusztán azért, hogy elszaporodva ledózerolják a teljes Univerzumot majdan. Hmm. Kár ezen agyaskodnom, jobb, ha jegyzetelek. Nagy szerencsémre az akció kezdete előtt kaptam egy csomagot híres történetírónktól, Herr Arthorus McManaganus ÜberCsicskuszMinimusz professzortól, aki Szabad Hunnia teljes históriáját megörökítette, s memokristályokra másolta, majd ezeket nekem adta, hogy erőt merítsek belőle szent küldetésem során a végtelen üres ürességben sodródva tova kétségektől gyötörve, ahogy ő mondta! A barom! Ha nem lenne, illetve nem lett volna Végtelen Fényünk kegyessége folytán kivételezett helyzetben (valami oldalági harmaduncsitesó volt), a helyszínen szétszaggattam volna pimaszságáért a vén fószert. Kétségbe vonta hitemet!! EZT TETTE VELEM, a Birodalmi Inkvizíció nagyra becsült munkatársával, a Többszörös Városátépítőnek, a Kiváló Fejvadász Aranypöckökkel Tűzdelt Gyémántfarzsebgombja, a Zseniális Viselkedésmegváltoztató Szögletes Mandzsettája Hosszú Loknikkal, és még számos, nem kevésbé kiérdemelt érdemrend tulajdonosával, aki szakmám megbecsült mesterembere vagyok, aki nagy civilizációk bolygóin kifejezésre juttattam Dagbytk4 egyet nem értését diktátoraik felelőtlen tevékenységével kapcsolatban, VELEM, aki mostanra szinte egyedüliként viselem ezen kitüntetéseket! Lehet, hogy nem kellene most is viselnem a plecsnijeimet? Lehet, hogy kissé öntelt vagyok, de megdolgoztam ezekért, hogy úgy mondjam, sok munkám fekszik bennük, s ha majd a túlélők megpillantják megmentőjüket, érdemes lesz nekik is tudniuk, hogy ÉN vagyok az, aki a nyavalyás kis életüket meghosszabbította Zandagort herceg és követői ellenében, és így rám nézve - szembe sosem mernek -, elgondolkozhatnak azon, hogy érdemes volt-e számukra Szabad Hunnia önfeláldozó hízlalása helyett bármi mással foglalkozniuk-é. Áh! Hányszor éltem már át ilyen szituációkat, amikor könyörögtek előttem fetrengve a Nagy-Dagbydia és Szabad Hunnia léte ellen törők, hogy méltóztassam őket életre érdemesnek ítéltetni, eddigi balga létük eltévelyedését semmisnek tekinteni, s engedjem meg, hogy az áldott Dagby the king (the force) nagylábujjáról készült fénykép csókolgatásával tölthessék csekély jelentőségű életük számukra megmaradott idejét! Hiszem, hogy most is ez fog történni, hiszen Szabad Hunnia panteátrális főalakjai dolgozták ki e tervet, mely esetlegesen megmentheti a galaktikus percemberkék életét, s áldásukat is adták rám és társaimra! Igaz, Istenkirályaink egyúttal értésemre adták, hogy mindez mit sem számít, mivel ez csak tesztgém volt számukra (mit jelenthet ez?), s az sem baj, ha másképp alakul, de mivel nekünk, egyszerű halandóknak meg van az a rögeszménk, hogy ragaszkodunk saját létezésünk folytonos fenntartásához, ezért reményt adnak nekünk, s ezt az isteni tervet! No, ne szaladjunk annyira a dolgok elé!

Mint már említettem, kaptam egy rakás kristályt. Végső soron jól jöttek, már kívülről tudok minden bennük tárolt információt. Visszafelé is tudom. Meg csak magánhangzókkal is. Hiába, elég jól kiképeztek egykori mentoraim, nagy gondot fordítva testem, elmém, s szellemem egyaránt emberfelettivé varázslására. Persze időm is volt bőviben, s mivel bámulatosan tudom változtatni alakomat, ezért a tanuláshoz legkedvezőbb "öregisten tudja honnét származó jóga-ászanát" felvéve, körülfontam a Látens Víziópata névre keresztelt otthonom (egykori közönséges pöttyös háttérfigyelő sorozatgyártott szonda) központi bitfeldolgozó és jeltovábbító harmonikacsöveit tartó oszlopot, és életfunkcióimat minimálisra kapcsolva (ilyenkor hetekig elélek egy LED-lámpa fényéből táplálkozva) bemagoltam minden csöppnyi tudást, mely elérhető volt számomra. Most mindez teljes egészében bennem van, bármilyen apró részletre vissza tudok emlékezni, szinte egészen a júra korig. Roppant hasznos egy dolog, hogy tudom, hogy nevezték első flottáinkat, miként hívták az első szupervágóhídon feldolgozott aranyszőrű bárányunkat, merre felé, s milyet köpött MegaIsten a Fatburny diktátor, önkéntes Hunniaromboló tiszteletére tartott zártkörű haditanácson, miféle mintákat rajzoltak a leomló épületek, a felrobbanó erőművek RSA NIKI lakosainak orcájára, stb. Ez utóbbi eseményen egyébként büszkén állíthatom, magam is ott voltam, személyesen vettem részt az uralkodó osztály meggondolatlan, hebehurgya viselkedését megváltoztatandó. Ott vesztettem el a 16. lábamat egy mások által rosszul megépített lakótömb korai szétmállása következtében. Eh, régen volt, már csak engem érdekel legfeljebb, így hát következzék a prof munkásságának kivonata, hogy mihamarabb megérthessék az esetleges túlélők jelen helyzetem fontosságát...

Szabad Hunnia bolygószövetség és egységes bürokratikus despotizmus kialakulásának vázlatos bemutatása Herr Arthorus McManaganus ÜberCsicskuszMinimusz professzor, homoklelőhelyek feltárója, minősített kőkutató, okleveles titánkereső, háromszoros "Az év ércbányásza" tudományos díj jogosult hordozója saját billentyűzetéből.

Elsőként kiemelendő, hogy Szabad Hunnia (továbbiakban SZH) oly sok egyéb, sehol sem jegyzett, csillagközi gazfickók haszonleső társaságai által megfélemlített planéták neokommunista, makogó bennszülött "állampolgárainak" egy kaptafára készült őstörténeti beszámolóival ellentétben, melyek egységesen egy hajdani, mesebeli Gigaterraformáló (rö. GTRF) misztikus megjelenéséről szólnak, ami szemvillanás alatt életet lehelt az élettelenbe - kvázi ez a GTRF egy Legfelsőbb, Univerzumlétrehozó Lény lehetett - s a későbbiekben az így létrejött bolygók lényei hosszas tökvakarászó civilizációkban henyélő időtöltésüket varázsütésszerűen szupercivilizációs fejlődésre cserélték, s alig pár év alatt már mindenhol jelentős mennyiségű ipari hulladékot felhalmozva várták a megint csak villanásszerűen feltűnő ősgonosz (népmesékben ő a Zsákos Ember,a Hólapátos Hentes) megjelenését, tehát ezektől jelentősen eltérve SZH története pusztán tudományos tényekre szorítkozik, kerülve minden légből kapott, kitalált dogmának való felülést. Bizonyára szinte minden apatetikus humán galaxislakó számára meglepően mi, emberek valójában a Föld nevű agyonhasznált, mérgező bolygóroncs felszínéről terjeszkedtünk el valójában ebben a galaktikában, természetesen felprédálva az összes utunkba akadó nem-humán faj életterületeit, planétáit, gazdaságát, hogy végül őket magukat háziasítsuk mérhetetlen étvágyunk csillapítása érdekében ólakba, ketrecekbe űzve egykori nagy gondolkodóik utódait, sípolós plüss állatokkal kedveskedve nekik, elviselhetővé téve nyomorult létezésük értelmetlenségét. Valószínűleg manapság igen kevesen akadnak, akiknek egyáltalán a Föld név mond még valamit, de talán a műveltebbek számára is hasznosítható információk következnek most elfeledett múltunkból.

A földi élet az Univerzum létének majdnem olyan érdekes színfoltja volt, mint a többszintes, remek akusztikával rendelkező hagymakupolás színházak sorában egy éjjel-nappal nyitott késdobálós szórakoztató intézmény, bár az élet eme poénja annyira nem váltotta ki sokak örömét a Galaxisban. Hogy pontosabban megérthessük az emberek jelenlegi államrendszereit, viselkedési szokásait, nem árt némileg áttekinteni az elmúlt évszázadok jelentősebb eseményeit. Az egész történetet nagyjából ott érdemes kezdeni, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy a már amúgy is túlzsúfolt világukban találtak még némi szabad helyet, és hörcsög módjára szaporodni kezdtek. Ennek persze könnyen kiszámítható következményei lettek: éhínség, túlzsúfoltság, és általános közutálat az élet minden területén. Nem sokára olyannyira ellehetetlenedett a helyzet, hogy a Földön létre kellett jönnie egy egységes szervezetnek, amit elneveztek Solaris Koalíciónak.

A Koalíció már az első tárgyalásokon két dolgot jelentett ki:

• egy: gratulál az emberiségnek, mert sikerült annyit kefélniük, hogy mostanra az utolsó közpark helyére is emelhettek egy benga nagy toronyházat, csakhogy a hajléktalanok száma lehetőleg 15 százalék alatt legyen.
• kettő: szintén gratulál, mert mindezt sikerült úgy csinálniuk, hogy szinte minden nyersanyagot kimerítettek a Földön, és már csak brómból van raktáron, így nem ártana, ha a férfi lakosság elkezdené azt fogyasztani a potencianövelő szerek helyett, mert több embert már nem tudnak hol elszállásolni.

A nyilvános lecseszést követően rövid időn belül kidolgozásra került egy program, ami a drámaian egyszerű, valamint legalább annyira semmit mondó "Solaris Tervezet" nevet kapta, és a "dobjuk-ki-a-szemetet-az-ablakon" módon célozta meg a túlnépesedés, valamint a nyersanyaghiány problémájának megoldását.

Nem másról volt szó, mint arról, hogy a földi kormány épített pár tucat, eszement módon túlméretezett űrhajót, majd a népesség egy jó részét belezsuppolva, kilőtte őket a Mars, a bűnözőbb hajlamú részét a Plútó felé, a feltűnően szaporodó, semmihez sem értő többséget hordozó járműveket pedig a közeli csillagok közepébe irányozták. Ez utóbbiak egyébként teljesen érthetetlen módon a legsikeresebb expedicióknak bizonyultak a későbbiekben, javarészt őket tiszteljük mostanában az emberiségként. Velük a 15. kötetben foglalkozunk bővebben, jelen témánk a naprendszerben maradottakról szól.

Ezzel a résszel megoldódott a túlnépesedés, azzal meg, hogy a létfenntartó kapszulák mellett a hajókra felhordtak pár száz tonna, bányászatra alkalmas eszközt is, azzal finoman tudatták a kihajózni kényszerült népességgel, hogy mivel is mulathatják majd hasznosan az idejüket a két planétán.

A Plútó benépesítése viszonylag zökkenőmentesre sikeredett, ugyan az odaérkezettek marhára panaszkodtak a folyamatos sötétségre, és az iszonyú hidegre, de a földi kormány megnyugtatta őket, hogy a következő járattal küldenek nekik pár vagon gyapjú garbót, majd néhány hónapra megszakították a kapcsolatot a bolygóval.

A marsi küldetés viszont bonyolultabb volt, ugyanis az odatelepített civilizáció háromszor is kipusztult, mire rájöttek, hogy bár a planéta klímája sokkal jobbnak bizonyult a Plútóéhoz képest, viszont a Plútóval ellentétben már lakott volt. Amikor az emberek odaértek, a helyiek oly módon nyilvánították ki nemtetszésüket a látogatók felé, hogy kétszer is porig rombolták a telepeket, a telepeseket pedig homokba forgatva pirították meg, mivel jövetelük után azonnal feltúrtak minden érintetlen hegyet, dombot, síkságot, a már lakott helyekre pedig a szemetüket hordták, egyszóval úgy viselkedtek, mint otthon szoktak, ez viszont félreértésre adott okot a gyűlölködő, antiszociális marslakók szemében. A kormány ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy átpasszolja az irányítást a katonaságnak, akik első lépésben kihirdették a katonai egyeduralmat, megalapították a Szolarisz Hegemóniát, majd csak ezt követően mentek a Marsra, azt viszont egyenletesen végig is bombázták atommal.

Hogy ennek mi értelme volt? Nem tudni, de tény, hogy azóta semmilyen kis zöld űrlény nem nyaggatta a telepeseket, ők meg néhány évtized alatt megszokták a 120 kilós ólomvért viselését, hogy ne süljenek ropogósra a marsi nukleáris sugárzásban.

Szóval említve volt, hogy az emberiség eléggé nagy színfoltja lett az univerzális létnek, viszont ebben a szín-kavalkádban túlnyomórészt csak a vérvörös kapott helyet. És ezt nemcsak az első marsi "gyalulásával" mutatta meg, hanem pár tucat évre a telepek létrehozása után újabb vérfürdőt rendezett, ugyanis a Mars és a Plútó szövetsége ekkor jelentette be, hogy "Túró a fületekbe, nem ingyen titán, függetlenség Vivát!", ilyen pofátlanságot pedig nem lehetett megtorlás nélkül hagyni. A Hegemónia nem tétlenkedett, az anyabolygón kihirdette a szükségállapotot, amit fenn is tartott további fél ezer éven át, majd hadüzenet nélkül lerohanta a két bolygót. Mindennemű tárgyalás eleve kudarcba fulladt, mivel amíg a Mars és a Plútó tisztviselői aktatáskákkal, addig a Hegemónia képviselői gépkarabélyokkal jelentek meg, majd miután mindenkit tarkón lőttek, elindították az offenzívát, és egészen addig bombázták a két planéta felszínét, amíg a rádiókon már a megadási üzeneteket sem lehetett fogni.

A Föld történelme során sok név nem volt az, amit eredetileg jelentett. A Hegemónia viszont szakított a több száz éves hagyománnyal, és világosan hirdette ki álláspontját az igazgatásban a nevével. Demokratikus választásokat, mint olyat, már nem látta szükségesnek négyévente tartani. A többpártrendszert szintén elfelejtette, lévén csak bonyolítaná a közigazgatást, így az emberiség otthonául szolgáló Naprendszerben a politika egyfajta utópisztikus-diktatórikus szintre emelkedett titkosrendőrségekkel, kényszermunkatáborokkal, az átlagpolgárok jogainak teljes megfosztásával. Ha valaki némi párhuzamot vélne felfedezni napjaink bolygószövetségei és a Hegemónia vezetési stílusa között, az megnyugodhat, mivel ezek teljességgel egy tőről fakadnak, helyesebben mondva előbbiek utóbbi, bár időben korábbi diktatúra másolásával jöttek létre, egyetlen apró eltéréssel, nevezetesen, ők már nem vállalják nyíltan tetteiket, ugyanis szeretnek mindenféle csillogó álcák mögött ármánykodni. Mostanra világossá válhatott számunkra, hogy a Hegemónia, mint olyan nem létezik manapság (egyes feltételezések szerint párhuzamos dimenziók rejtekében viszont él és virul, sőt köszöni érdeklődésünket, nem sokára eljön hozzánk újfent), annak ellenére, hogy a Naprendszert viszonylag hamar beolvasztotta, s a kezdeti sikereken felbuzdulva rettentő ütemben habzsolta be a közeli, majd a távolabbi, s még távolabbi rendszerek tucatjait, eltűntetve azok minden korábbi jellegzetességeit, miközben jó néhány alkalommal régi térképek, sérelmek alapján emberi kolóniákat is leradírozott. Alig pár évszázad alatt a Solaris Tervezet által deportált emberi fajokat is magába gyömöszölve a Hegemóniának eme galaxisban egyetlen ellenfele akadt: önmaga rengeteg irányba tekergődző csápjai személyében igazi kihívásra lelt, s elmés gibbonutódhoz méltóan el is fogadta azt.

Elkezdődtek a minden eddiginél grandiózusabb kutatóközpontok építési munkálatai. No persze nem abból a célból, hogy minél egészségesebb környezetben élhessünk harmóniában a Világegyetem legapróbb rezdüléseire figyelve kifinomult lelkületünkkel, hanem sokkal inkább azért, hogy kifinomult bombáinkkal a Világegyetem rezdüléseit összekuszálva reszketést okozzunk elleneink ocsmány lelkében. Hamarjában mindent elleptek az újonnan kifejlesztett teleporthálózatok, így még könnyebbé vált a nyersanyagokból rendeltetési helyükön dorgáló eszközöket építeni, s indokolttá vált a drámai nyersanyaghiány miatt fokozni a bolygók kiszipolyozását, ami további eszközök készítését tette szükségessé. Egy titkos társaság leleményes vezetői önnön érdekeiket félretéve elhatározták, hogy először is ők szeretnek baromi jó borokat inni, hosszasan tivornyázni, s napokig ejtőzni ezek után, s mivel ezen tevékenységek végrehajtása némi nehézségbe ütközik a folytonos hadiállapot, a napi rendszerességgel érkező inváziós seregek kötelező elporlasztása miatt, ezért egy furmányos csel segítségével a Fenyegetéskezelő szemfülességének köszönhetően az ősi Solaris Koalicíó Solaris Tervezete újrahasznosításával az összes fejlett technológiával rendelkező lakott és lakatlanná bombázott világot a Kisebb BitIsten tudásának köszönhetően (e tette után egyszerűen a MegaIsten nevet vette fel) a galaktikus teleporthálózat által egy szomszédos galaxis rohadtul távol eső bugyraiba deportálták, de kicsivel előtte még kimutatva mély együttérzésüket a messzire távozókkal szemben, a Vegyész képességeit megcsillogtatva, minden korábban katalogizált, s mostanra rejtélyes módon kihalt fajnak afrodiziákumul szolgáló vegyületet úgy módosított, hogy azok elementáris hatást fejtsenek ki mindazokban, akikbe akármilyen úton bekerülnek. Erről is gondoskodtak, s azóta is sokat töprengenek azon Szabad Hunnia nagy gondolkodói, hogy odaát vajon születtek-e közös utódaik a félintelligens toronydaru-csapott homlokú humán-sivatagi ugró egér pároknak, és ha igen, akkor azok mit szeretnek?

Egy olyan kis hogyishívják bigyusz az összekarcolt pulton éles csipogással figyelmeztet arra, hogy már csak pár ezer parszek és megérkeznek lehetséges célpontjaim. Ideje lenne felpörgetni a történetvezetés szálát, mert lett légyen bármily izgalmas is Szabad Hunnia kialakulása, és annak felelevenítése, ha most nem végzem el dolgomat, akkor várhatok pár milliárd évet, amíg a következő Nagy Bumm jóvoltából újra lehetőségem lesz végrehajtani azt. Az pedig nagyon unalmas időszak lenne egy ilyen lepukkant, felszaggatott borítású, posztmodern tervezésű szögletes, aluszürke dobozban gömbörködzve. Akkor most az első komoly incidensünk emlékképeit tárolom le alább, melyek egy eMOO zsarnok betörési kísérleteiből fakadtak.

Adolphinus Féceszkavarintus regős, Egyesült Hun propaganda- és idegengyűlölő miniszter egy fáradt lépéssel a mikrofonhoz ér, azt megpöcögteti, majd síri hangon, nagyon szomorúan beszélni kezd:

- Kedves honfitársaim, szeretett népem, Tisztelt Szabad Hun nemzetek! Khmm-mmg tisztelt eMOObéli első lord, másod lord, harmad lord,... tized lord, nem tisztelt BŰNÖS fatburny CSUPA KIS BETŰVEL!

Megrökönyödve vettük tudomásul, hogy nevezett diktátor felségjelzéseivel ékített papírvázas vitorlázógépek hatoltak be Szabad Hunnia területére a mai nap folyamán, hogy a bedelaki MegaIsten 38. feleségéről citrompasszírozás közben aktfotókat készítsenek, amiket bűnös személyek meg is akartak tekinteni méltatlan szemeik által!!!! Híveink kifejezték nemtetszésüket e blaszfémia iránt, mire az elkövetők öngyilkos terror-robbantásokat eszközöltek ócska dereglyéik belsejében azon célzattal, hogy a természetvédelmi övezetben épp utódnemzéssel foglalatoskodó kincstári hal- és madárállomány ivarérett példányait epilepsziás rohamok általi szomorú, gyötredelmes halálba taszajtsa a stroboszkópos, füstös, bűzös felvillanásokkal, imígyen egész fajok puszta létét fenyegetve, mely könnyedén végzetes ökológiai katasztrófához vezet! Ennél aljasabb viselkedést (mely felettébb modortalan is egyúttal!) csak igen nagy képzelőerővel lehet kitalálni, mi erre magunk nem is vagyunk képesek!

Szintén a mai napon tudomásunkra jutott, hogy a gépek a közeli Valhalla felszínéről származnak, ahonnét azonban más, sokkal sajnálatosabb információk is a birtokunkba kerültek. Ezzel kapcsolatban csak idézném az MFX Valhalla világáról elcsípett kétségbeesett hangvételű rádióadás egy csekély töredékét, melyet a sokat szenvedett, nyomorgattatott, felettébb kilátástalan helyzetben lévő, a végsőkig elkeseredett, kihasznált nép kiválasztott bajnokai önnön életüket is feláldozva juttattak ki a világéterbe, hogy gyötrelmes életük egy szeletébe belepillantva meghozhassuk az egyetlen, ilyenkor lehetséges döntést. Először halljuk a felvételt:

"...jaj-jaj. Segítség, segítség. Ezek vernek minkss. Most is. Megeszik a gye**ekeinket, és büdösek, meg kutyafejük van, és na**on gonoszak, és megsssznak mindig, kizsásssnyolják még Földanyát is, k***ösen az aljas, antiszociális, kegyetlenkedő, ripacs f****** diktátor, hogy a ragya verje ki a gyolyvás hiperhajtóműveit neki, amiért nem tudja, hova zzzzz a játékszereit..."

Hangfelvétel vége.

- Nos, nem kell sokdiplomás szociológusnak lenni ahhoz, hogy kihalljuk eme üzenetből a segítségkérést, hitelességéhez pedig kétség sem férhet, mivel nem fér hozzá...

Dagbytk4, a Kapcsolatok Tisztelt Felénk Eső Hídfője, Nagy-Dagbydia törvényes uralkodóinak egyetlen, valamire való örököse, Dagbydia szekönd verzsön - a népe által rajongva - tisztelt türannosza, több gyufagyár egyedüli társtulajdonosa, a galaxis egyetlen ÜberCsicskuszMaximusza és általános Fenyegetéskezelő szakasszisztense, a híres gombás-birkapaprikás étteremláncok üzemeltetője, a flitteres, színes üveggyöngyös műanyag alsóruházatok gyártatója, számtalan pálinkafőző kizárólagos fogyasztója, az egyedi vonalvezetésű titánbányák készíttetője, Szabad Hunnia egyharmados többségének bölcs jószágigazgatójának személyes szavaival élve, melyek az Ő szájából léptek ki először világunkra, azt kell mondanom, hogy mi - nemes lelkű lények - nem hagyjuk, hogy ez a gyalázat a továbbiakban is folytatódjék, ezért diplomatáink közül néhányat ráirányítottunk az ügy békés megoldásának folyamatára. Pszichómókusokat is viszünk.

Vált a kép, pár nappal később van, a kamera egy holokivetítőn megjelenő arrogáns, sasorrú férfiarc sziluettjére fókuszál, előtte teljes uralkodói pompájában Dagbytk4 Istenkirály ragyogásával betölti a nagyméretű terem minden sarkát, s miközben méltóságteljesen ül az őt megillető trónon mélyen eltöpreng valamin, amin a hozzá hasonló, végtelen hatalmú lények töprengeni szoktak, vagyishogy nem tudni, min. Néhány csendben eltöltött perc után Dagby the king (, the force) a mérhetetlen nagylelkűség megmagyarázhatatlan kitöréseként egy parányit biccent a szemlátomást egyre idegesebb hologram felé, az azonban nem viszonozza! Vajon csak nem vette észre a nagylelkű gesztust, vagy szándékosan meg akarja sérteni a királyt? Ahogy szóra nyitja száját s harákolva nyálfröcsögő mondandójába kezd lekezelően, hamar kiviláglik szándéka:

- BÉKÉVEL JÖTEM!!!!!WAAAAAAGH! ÉN LENNI FÖSZTLO’D JADESARKANY EGÉSZ GALA KSZISZ URJA NAGY DIPÓMATTA MEGESZ TITTEKET MINDENESTÜL NYIKHAJOK MER KEVESEK VOGYTUK TIK !!- A hologramon ekkor rengeteg nagyon dühös, tajtékzó fej válik láthatóvá, közös szitokáradatuk zöngése kitűnő aláfestést ad vezérük további szavainak. - 100 TÁRSUMUL GENGSZTERKEDŐ BITANG MEGAJÓARC IS LENYOM KISÚJBÚLL BENNETEK! NEM LEVÉLLESZ FELŐLEKTÜL TÖBBET NEM SEHO VA SEM NEM MERHOGY NEM FOGJA MINDEN EMOO KUTYAJÓJINTÉZET AZTAT FELYTŐNI MI LÉNYEGE VAN NEKI LESRÁJBOLUL!!! HHAAAAAAH!! WAAAAAAAAAAAAAGH! EGYÉBKÉNT MEG: ************,, -------------, FSZGFZGDFZFGZGHDF, SNERCLIK! ________KÖLÖNBEN §%=!!) !

Ekkor a Csillagközi Kapcsolatok Párjasincs Vadvirágokkal Igényesen Díszített Holóvíziós Termének Harmadelőkóstolója életének urára vet egy pillantást, s az isteni orcán látott döbbent pislogást értelmezve, a provokáción felháborodva földhöz vágja a gombaszószos, gombával töltött birka felsőszárnyas tálat, majd félhangosan, de érthetően azt mondja:

- Hát mégis vannak orkok! Az meg egy igazi barlanglakó! Az orco mysticetus saimiiri egyedeit pedig szaporodásra képtelennek minősítették korábban Nagyuram. - 2 nappal az eset után kitűntetik, előléptetik főkóstolóvá.

...de ez már teljesen lényegtelen számomra, mivel hirtelen galaktikus felhívás érkezik a rádión. Sercegése bántóan hat érzékeny füleimre. Az elromlott légtisztító miatt beszipákolok egy adag selymes szőrcsomót. Köhögök. Kezdek dühös lenni. Mindegy, inkább a hírek. A Hamisfény Liga Bölcsei szerint egyedül ők érdemesek arra, hogy a Galaxismaradék Felsült Seregeit összesítve irányítsák, kommandírozzák azt az ő saját Megabolygójuk védelmére, frappánsan minden egyéb planétát "A Leves" kategóriába sorolva, s vállalják, hogy néhány csilliárd rabszolga remény nélkül atomizálódjék a messzi távolban. Felhízlalt NordenLight flottájuk pedig hónapokig vár egy helyben, dicsőítve önmagát, elmés storykkal szórakoztatva magamagukat, s békésen tűrik, hogy Zandagort harcosai darabokra szaggassák ismert világunkat, s rémisztő ütemben csökkentsék hanyatló fajunk egyedszámát. Agyfúrt egy terv mondhatom. Összegyűjtünk pár millió teknőt, megkérjük a herceget, hogy fáradjon a vágóhídra, aztán, mikor bekómázva a kívánt pozícióba érkezik, meghenteljük. Uh! Nos, remélem, jóval több sikerrel járnak az Északi Fénnyel, mint Terence és Phillip, mert amikor megmutatták ők azt, bizony tőlük sem volt elragadtatva senki. Jobb, ha egy újabb vidám esemény felidézésével töltöm a várakozásomat...

No, tehát adva volt, hogy egy Redoranos SASKAjárást követően Szabad Hunnia egynémely lakott világa átmenetileg lakatlan jelzőt vett fel, s ezért önkéntes építészek, agrármérnökök, energetikai szakemberek tízezrei keresték fel azon világokat, ahonnét ezen kártevők elszaporodtak, s eközben egy akkora mennyiségű rovarölő szer kiszállítása is folyamatba került, ami csak pár tízezer dereglyén fért el. Miután diplomatikus úton sikerült rendezni a vitás kérdéseket, az ügynökök s a flotta maradéka is hazaindult rég nem látott otthonába... ahol a Redoran Societytől, Mr. Jéghideg uralma alatt álló hadihajók tömege fogadta őket.

Posztgótikus ihletésű, kovácsoltvas szegélylécekkel keretezett zegzugos utcácskán gömbölyödök éppen (valójában egy Nemesis osztályú luxus űrjáró 124. emeletének - fogásközéptől számítva – egy összekötő folyosója), vidáman csapkodnak az ÜCSM-, MegaIsten zászlók, zsoltárok andalító dallama árad a rejtett hangszórókból, hallgatom Dárk Fákker birodalmi megbízott aladmirális szánalmas szörtyögését, melyet a szívét helyettesítő kis teljesítményű olajpumpa ad, s villogó tekintettel bámulom az előttem térdeplő emberi roncsot. Ruházata igen érdekesen lett összeállítva, jobbára teljes feketéből áll, némi koromsötét beütéssel, fejét nehézgyalogos sisak fedi, teste egyetlen pontja sem látott soha napfényt, így megértem, hogy vastag prosztóköpenyt is tekert magára. Most legalább emlékeztet valami emberfélére a megjelenése. Mindez pusztán rettentő paranoiájából fakad, szerinte az ő pozíciójában minden egyes másodpercben assassinoktól kell tartania, s azért jár állandóan feketében, hogy ha netalán egy nem várt támadás következtében a nyílt űrbe kerülne, akkor ott hatásosan elrejtőzzék a figyelő tekintetek elöl. Hmm. Az ő baja, attól még kiváló flottaparancsnok is lehet. Most éppen próbajelentést tesz nekem, mint Dtk4 imitátornak, hogy sokszor elpróbálva ezt a műveletet egészen hitelesen tudja Urunknak elmesélni sikeres válaszcsapása eredményességét. Megkísérlem fenntartani érdeklődésem álcáját, de csillogó bundám némi tisztításra szorul a legutóbbi robbantások után pár héttel is, így fényesre nyalogatom eközben, s néha meg-megvibráltatom csinos kis bajuszszálaimat is, jelezve, hogy milyen fontos nekem egy megbukott flottavezér utolsó néhány mondata. Tudom, némileg furcsa lehet a látványunk – egy 250 kilós házi cirmos előtt nyöszörgő übergoth -, mindazonáltal nem olyan furcsa, mint azon tudósoké lesz, akiknek elmagyarázom majd, hogy miért tartanám fontosnak, ha a következő újjászületésük után gondosan mérlegelnék, hogy milyen génsebészeti technológiákkal próbálják segíteni a titkos ügynökök munkáját idegen világokon. Még hogy ártatlan macska alakban sokkal hatékonyabban tudok járni-kelni az ellenséges városokban, hiszen, bár látnak, senki sem vesz észre! Próbált már valaki nem észrevenni egy negyed tonnás tündi-bündi kölyökmacskát, aki véletlenül eltörte a karját, amikor feldöntve átfutott rajta? Hát én életemben nem bujkáltam még ennyit, mondhatom, meg marhára nehéz csupa fém billentyűzetet találni, ami nem ragad a karmaimra azonnal. Meg kell hagyni, egész jó íze van az egereknek, korábban soha nem gondoltam volna ezt. Egyébként remélem, visszafordítható ez a folyamat, mert különben Csizmás Kandúrként kell majd megfélemlítenem mindenféle ellenünk áskálódót. Hah! Hát mi lehet az? Csak nem egy lézerpointer fénye? Hogy cikázik, hogy villog, micsoda csillogás, milyen bámulatos gyorsasággal kúszik fel a falra, majd le a kicsiny pötty miközben a Gótikus Mufurc Rémisztő/Csapásmérő flotta egységeinek helyzetét szemlélteti vele ez a kis rágcsáló! Huh! Alig bírok utána vetődni, most épp jobbra kell csapnom, de újfent kicsúszik a mancsom alól! Nem értem, hogy lehet ez? Őőőőőő. Azt a rosseb egye meg, majdnem levadásztam ezt az ütődött vödörfejűt! Jobb lesz vigyáznom magammal, úgy érzem, most már biztosan elmondom Miurunknak, hogy ez az izé tényleg egy akkora kretén, aki "Noé bárkájásat" játszik, amikor pedig valójában nem egy állatkertet ment meg, hanem a dolguk végzett hírszerzőket. Bár szerintem magától is rá fog jönni erre Őbölcsessége, ha meghallgatja pl. ezt:

- Igen, minden szempontból sikeresnek ítélem akciónkat Legfőbb Tábornok, békeszerződés köttetett, kivonatott minden kém SZH területéről, fejedelmi zsákmánnyal tértünk haza. Tételesen a következőket sikerült elcsakliznunk tehetetlen ellenfeleink orra elöl: 20 szál fenyőfa, nagy kockakövek, darabjuk legalább másfél mázsa, több antik szamovár, egy talicska Z80A mikroprocesszor, 30 méter kiválóan alakítható bádog ereszcsatorna. Személy szerint igen jó ötletnek tartanám, ha ezekből egyfajta Dicsőség Kunyhót építenénk. Továbbá egzotikus állatok, többek közt egy felfújható gumielefánt, 3 pézsmapocok, egy házőrző plüsstigris, egy aranyos házi cirmos...

- Hörr-hörr, morr!

- Ááááá..,!

Nem, nem, tévedtem. Urunk az én véleményemet fogja meghallgatni.

Egy rövid, feszültség teli időszak elteltével sikerült tisztázni minden félreértést, s hogy SZH polgárait megnyugtassuk, Dtk4, Sir Bedével közösen ünnepségsorozatot tartott Mr. Jéghideg tiszteletére a birodalom több planétáján, mondván, hogy a mi kérésünkre érkezett, s a legújabb trendi szerint másokkal végeztetjük ezentúl az infótovábbítást mi is, s a megnyitó ceremóniáról készült felvételek pedig a következők:

...Egy zöld nadrágot, lila selyeminget, sárga csokornyakkendőt viselő, izmos fiatalember peckesen a színpad jól megvilágított részére sétál. Kezében csillogó sétapálcával integet, elegáns kék sportcipője minden lépésénél nagyot koppan. Eléri a mikrofont, a háttérből dobpergés hallatszik. Ő meghajol, meglóbálja fél méteres cilinderét, majd érces hangján megszólal:

- Én, mint e jeles esemény ceremóniamestere a mai napon azon örvendetes megtiszteltetésben részesülhettem, hogy ragyogóra polírozott, sziporkázóan fényességes tekéntetű MegaIstenünk saját szavait közreadhatom immáron szinte teljes Galaxis-szerte mindazon híveinknek, s minden baráti, felebaráti, de legalábbis a más kultúrák mindennapos cselekedetei iránt feltűnő érdeklődéssel bíró polgári és jogi személyeknek, akik a Redoran Society képviselője - Ice Cool helytartó - által helyreállított és megnövelt besugárzott területű telekommunikációs hálózatunkban közvetített immáron pángalaktikus méretű holovíziós népnemzeti, kultúrális, MegaIsten-központú, mély szociális tartalommal bíró adásainkat követik elmélyült figyelemmel alkalomról alkalomra.

- Ismételten megköszönném minden jelenlévő alattvalónk, s a díszpáholyokban helyet foglaló Nagy, Baráti Birodalomból származó katonatiszturak lelkes, egekig robajló tapsviharát!!! Egyúttal halkan felhívnám a figyelmét mindazon munkanélküli egyetemistának ott a hátsó sorokban a kedves családtagjaikra, - akik a hideg, fűtetlen E-típusú bolygókon dolgoznak a rideg titánbányák mélyén, hogy kibányászott érceikből számunkra oly kedves, értékes MegaIsten-, ÜCSM-, Vegyészszobrocskák, -imalegyezők,- homlokzati díszítőlemek, s karácsonyi süteménykinyomók készülhessenek-, hogy szélesebb mosollyal, ütemesebb tapssal, hangosabb éljenzéssel minden bizonnyal szeretteik is tovább fognak jó egészségnek örvendeni!!!!!

- Most pedig szellemünket csitítsuk le, készüljünk fel a Legmagasabb, Legragyogóbb, mindannyiunk MegaIstene - önnön keze által lediktált -, az elmúlt idők vészterhes levegője által ihletett a "Sanci, a Vegyész átveszi a visszahódított Fort+ jelképes kulcsát Dagbytk4, az ÜberCsicskuszMaximusz kezéből, majd áhitatos mosollyal azt felajánlja Sir Bedevir, a MegaIsten részére, aki azt felsőbbrendűségének tudatában kegyesen visszautasítja és kissé hegyeset pörcint, miközben 39. felesége formás hátsó részére koncentrál" címet viselő elbeszélő, eposzi himnuszkölteményének befogadására. Az operettben közreműködik a R.S.I.C. fulgurisztikus katonazenekara!...

...Megható pillanatok voltak ezek, még most is fülemben van az andalító dallam. A torkomban pedig egy hatalmas szőrlabda. Pfűűű! Emlékeztetőül, hogy e békebeli időszak régen véget ért, épp most közlik az ellenállás tagjai, hogy újabb tucat világot annihiláltak az ellenség erői. A túlélők folytatják menekülésüket, megpróbálják egyesíteni flottájukat másvalakik flottáival, hogy ők maguk tovább menekülhessenek, mivel túlzsúfolt bolygóinkon már az utódjainknak sincs hely, nem hogy jött-ment senkiknek. Fura egy gondolkodás, azt meg kell hagyni. Nekünk Hunniában sokkal jobban kidolgozott terveink vannak. Itt az ideje, hogy említést tegyek feladatomról, ehhez azonban újfent nem árt a körülmények ismerete.

...Pöffeszdóm, új királyi székhely a korábbi anyabolygó (felrobbantása) öööö, elvándorlása miatt. Holokivetítő egy nagy csarnokban, éppen Zandagort Egyháza fenyegeti Istenünket. A hologramon egy duzzadó izommassza látható, vérvörös bőrű teste egy halálfejes fekete ágyékkötőtől eltekintve fedetlen, kosfejének tetejéről szarvak meredeznek két oldalt. Én a trón mellett heverészek, mint különleges beosztásban lévő testőr, kényszerű alakváltásom okán kevesen gyanakodnak rám. Körülöttünk a szolgák, tisztviselők fájdalmukban fülükre szorított kézzel fetrengenek a padlón, némelyeknek vér szivárog testnyílásaiból. Égzengetően mély megabasszus hangjával Executor próbálja meg kivégezni a Legfőbb Döntéshozót, azonban nem tudhatja, hogy hiába romlott el a hangerőszabályzó az akusztikus rendszerben, Mindannyiunk Ura nem evilági testetöltésként immunis minden efféle merényletre, én pedig újabb beavatkozásokon estem keresztül, így szintén nyugodtan hallgathatom párbeszédjüket:

- NYOMORULT FÉRGEK ! ÉN SZÓLOK HOZZÁTOK NOHA SZAVAIM TŐLE SZÁRMAZNAK, KINEK NEVÉT MINDANNYIAN RETTEGITEK MÁR SZÜLETÉSETEK ÓTA, ÉN, EXECUTOR, BORZALMAK SZÜLÖTTJE...

- Részvétünk kedves édesanyja miatt.

- ...MEGÍZLELITEK MAJD VERESÉGTEK KESERŰ ÍZÉT, S AKKOR MAJD Ő ÍZLEL MEG BENNETEKET, S MONDHATOM, OTT NEM FOGJA ABBAHAGYNI, HANEM ANNAK UTÁNA HAGYMÁSAN MEGPIRÍTJA BŐRŐTÖKET, S LEHÁTNVA AZT ISZONYÚ NAGY SÜTEMÉNYES VILLÁJÁRA TEKERI, S SPAGETTIKÉNT FELSZÜRCSÖLI MAJD FENEKETLEN BENDŐJÉBE, HOGY OTT ELŐEMÉSSZE, S...

- Az munka!

- ...IGAZÁN MAJD AKKOR FOGTOK SÍRNI ÉS RÍNI IS ÉS RINYÁLNI MEG NYIFOGNI, TI SZÁNALMAS KORCSOK, KIK AZT HITTÉTEK, ELLENÁLLHATTOK MAJD GYŐZHETETLEN ARMADÁJÁNAK...

- Hársfatea. Csipkebogyó. Sok méz. Kedves Executor, azt javasolnánk ilyen borzalmas harákolásra. Azonban legnagyobb sajnálatunkra nem tudjuk élvezni a továbbiakban is e csodás előadást, mivel e hangrendszer energiafelhasználási szempontból nem éppen nevezhető kis fogyasztásúnak, s inkább hajógyárainkba invesztáljuk e rengeteg powert. Na cs!

Intésére szétmarcangolom a tápkábelt, majd visszatérek Hozzá. Őkegyessége lenyúl, megvakarja bolyhos fülem tövét, s eképp szólala meg:

- Hű igazságosztónk, Mirci! Emlékszel még arra, amikor a Szellem Hadosztály fenyegetett meg minket kiírtással egybekötött nemlétbe csapkodással? Míly gyengéknek gondoltuk őket, mégis széthullott általuk Szabad Hunnia egysége, s többé nem viseltük egykori büszke nevünket. Ej, nem hittük volna ezt, amikor sor került az Aranyos Szegeletünk belűrjén, 250 négyzetparszeknyi területen felépített Szabad Hunnia logó ünnepélyes, hivatalos átadására, mely ettől fogva minden rendű és rangú személy számára egyértelművé tette sajátos véleményünket, miszerint kiket illet eme galaxisunkban elfoglalt pompázatos térség a helyre kis fagyos E bogyókkal, pöttyös háttérrel, titánhulladékkal, fagyott hódítók tetemeivel karöltve. Ha ők ezt tették velünk, mit tehetnénk az Egyházzal szemben, anélkül, hogy isteni mivoltunkat felfedvén egyetlen ujjunk csettintésével véglegesen eltörölnénk őket eminnét, amit pedig bármikor megtehetnénk, hiszen épp az elébb mondottuk volt.

Egy bajuszrezdítéssel tudtára adom, hogy emlékszem rá, hiszen akkor is csak mi voltunk itt mindössze, meg pár száz simogatásra vágyó talpnyaló. Hah! Az egy nagyon érdekes esemény volt, mivel az agresszorok csak holmi ürügyként küldtek hadüzenetet Szabad Hunniának, hogy a birodalmukban emiatt bekövetkező halálfélelmet meglovagolva egy palotaforradalom keretében átvegyék a kulcspozíciókat saját maguktól, mivelhogy ezen zsírosbödönből való kikerülést érthető módon sajnálatosnak vélték volna saját személyük irányába, így demokratikus diktatúrájukban újfent a népi akarat közvetítőjeként állhattak oda,ahol eddig is voltak.Persze ez nem volt számukra sem egyszerű, mivel mi minden bennünket ért támadást megtoroltunk, pusztán csak az univerzális egyensúly örökös megtartása végett. E háborút röviden összefoglalhatom most, amíg Ő mereng, azaz hogy meditál jövendő tervein...

- Mi, Dtk4, ünnepelt, dicső s különösképp bölcs uralkodó - kedvenc vasár- és ünnepnapi uralkodói orcánk tökéletességét sem kímélve - mélyről jövő könnyekre fakadtunk, midőn - immáron ex-személyes írástudó rabszolgahajadonunk halálmegvető bátorsággal (JELZEM, KÁR VOLT MEGVETNIE!) önnön méltóságunknak elrebegte utolsó szavait, melyek ama tényt hordozák magukban, miszerint a mi birodalmaink eddigi közös, gyümölcsöző, mindannyiunk javát szolgáló tevékenysége véget ért, s eztán már csak az esztelen öldöklés, több tízezres seregeink űrbéli ütköztetése, elárvult alattvalóink szeretteinek folyton panaszra nyíló szájának prezentációs, olajból sajtolt futurisztikus csokival való betömködése marada meg nekünk elütendő Zandagort főgonosz eljöveteléig visszalévő időnk java részének felettébb nagyobb hányadát. Kitüntetett művészeink már saját maguktól is tudják, hogy ilyenkor a legjobbat kell kiadni magukból, s ezért nemsokára freskók ezrei, költemények tízezrei lesznek megtekinthetők, meghallgathatók a "Kihalt, idegen, s sosemvolt civilizációk" műtermében pöffeszdómi kultúrfővárosi programunk keretében, ami mostantól a "Ki tud többet a hajdani, mesebeli Szellem Hadosztályról?" hangzatos nevet viseli majd!...

Tulajdonképpen ezen válaszüzenettel kezdődődtek SZH végnapjai, bár akkor még nem tudtuk ezt. E csillagközi birodalmakban dúló háború igen hosszan tartott, többszöri békülési kísérlet után végül is vezetőink megállapodtak a tűzszünet aláírásában, s ezek után közös kutatási programok indítását is tervezték. Ezt bizonyítja az alábbi részlet is, mely az utolsók közt váltott üzenetekből származik:

"- ...Nagyra becsült és mindenféle antiszimpátiától mentes, sőt, kapcsolatunkat határozottan pozitívnak minősítő gondolataink által a mélyebbnél is mélyebben tisztelt Szabad Hunnia, valamint a két szövetség között lévő kapcsolat hídjának Tisztelt Felétek Eső Hídfője! A Mi Egyetlen és Aránylag Mindenható FőFührerünk utasítására a komoly vizsgák és próbák során legkiválóbbnak bizonyult Udvari Történészek azonnal elkezdték a kutatást, melynek immáron hivatalos címe: Átfogó És Teljes Körű Nyomozás Annak Kiderítésére, Hogy Vajon A Mi Oldalunkról Is Bizonyítható-e Kis Szívünket, Illetve A Mi Egyetlen És Aránylag Mindenható FőFührerünk Hatalmas Szívét És Lelkét Egyaránt Felvidító Információ, Mely Szoros Gyakorlatban Értelmezve Dinasztikus Házassági Viszonyt Feltételez A Szellem Hadosztály, Illetve A Szabad Hunnia Szövetségek Között Című, A Mi Egyetlen És Aránylag Mindenható FőFührerünk Által Elindíttatott Kutatás. Mivel azonban többen sérelmezték alattvalóink közül, hogy eme viszonylag hosszú név túlságosan lelassítaná a fent említett témáról való beszélgetést, ezért A Mi Egyetlen és Aránylag Mindenható FőFührerünk nagy kegyesen megengedte, hogy az alábbi névvel, mint rövidítéssel lehet rá utalni: ÁÉTKNyAKHVAMOIBKSzIAMEÉAMFHSzÉLEFIMSzGyÉDHVFASzHIASzAHSzKCAMEÉAMFÁEK
Erre megbékéltek. Sajnos azonban szövetségünk lakosainak magas száma, valamint szövetségünk hosszú időkre visszanyúló históriája okán mindezidáig nem sikerült nekünk is hasonlóan szívderítő bizonyítékot találni a két szövetség közti rokoni alapon fűződő szálakra, a lakosság körében A Mi Egyetlen és Aránylag Mindenható FőFührerünk, ezekben a percekben indítja a fentihez hasonló című akciót, megkérdezéses/kivallatásos alapon..."

Hát. Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen szép kapcsolat pont ennyiben is fog végződni, de Zandagort herceg, lévén, feltűnően gonosz, ördögi módon tönkrezúzott minden további tervet.

Na, ez az a perc, amikor eddigi létem elnyerte méltó jutalmát, s Dtk4 felkért a Galaxis Legveszélyesebb Küldetésének végrehajtására! Tehát, csarnok, trón, fülvakarászás.

- Kiváló titkos ügynökünk, ki minden kitüntetést elértél hosszú szolgálatod során, fanatikus hívünk, Legrettegettebb Mirci! Mivel e galaxis népei jelen pillanatban is csak egymás vérének szívásával foglalatoskodnak, nem voltak hajlandóak önös érdekeiket feladva, egy bölcs vezényletünk alatt álló Unióban egyesülve pöttyös gumilabdákat, napernyős koktélkölteményeket, marcipánvirágokat gyártani, hogy ezen termékekkel is gyengítsék a szívükben lakozó Zandagort sikerét, ezért az alábbi döntést hoztuk! Nem védjük tovább e galaxist, kivonjuk erőinket mindenhonnan, ugyanis a népek még most sem értik felsőbbrendűségünket! Tehát nem dezertáltak Nemesiseink százai, mint ahogy azt ellenségeink terjesztik, hanem esőbeállókat építettünk belőlük erdei Tanösvényeink mentén! Továbbá nem annihilálták bolygóinkat, hanem végtelen szégyenükben elgurultak egy szebb galaxis-csoport kialakulásához! Ezt jobb, ha jól az eszedbe vésed! DE! Továbbra is átérezzük minden alantas lény nyafogását, s azért, hogy senki se panaszkodjék, a mi részünkről legfőbb haderőnket - ez te vagy! -, elküldjük élete legveszélyesebb feladatára, mert valóban helyesen elemezve az információkat, e bitgalaxis percemberkéinek ez az egyetlen esélye a túlélésre!

- Tehát te és válogatott társaid egy-egy speciálisan átalakított szonda belsejében elrejtőzve - mindannyian tudjuk, hogy ezeket nem támadják meg soha sem az inváziós erők - közel navigáljátok magatokat egy idegen flottához! Ott pedig a következők történését várjuk el: Hajófoglalás, a többi szétlövése, Zandagort megkeresése, nagy bumm, naplemente, happy end! A részleteket ráérsz a helyszínen kidolgozni! Küldetésed során eme Pucokeltávolító töltőtoll artifakt a segítségedre lesz. Tanulva a plútói hibából, most vegyél magadhoz egy aranygyapjú pulóver relikviát, mert a vákuumban nagyon hideg van, meg ne fázz nekünk! Kifelé menet kapcsold le a lámpát! Hááát sok szerencsét! Csá!...

...Hát így kerültem én ide! Mindig is arról álmodoztam, hogy én lehessek a galaktika egyetlen reménye, s gyerekkori vágyaim, ím teljesültek! Valószínűleg én vagyok az egyetlen élő ember, gyakorlatilag hívhatom magam az emberiségnek is! Azt hiszem még játszhatok egy utolsót a pamut gombolyagjaimmal... Lassan szétesik ez a megfigyelőállomás a hatalmas sugárzás miatt, ami a folyamatosan áramló hajókból származhat. Tán ideje felhúzni a kardigánt, mert még vagy 200 parszeket kell úsznom a legközelebbi Castorig. Öltözés közben eldorombolom magamnak bölcs vezetőnk utolsó szépirodalmi művét a "Félelemteli őrületbe, s ádáz háborúságra készteti Zandagort közelegő megjelenésének híre a Szellem Hadosztály kiváló Alfahímét, de a békevágyó, bölcs király javaslatára társai az osztályban befejezik az öldöklést, majd e peacemakerek közösen felismerik gyökereik azonosságát, melyet szövetségeik nevei még magukban hordozának, s szent esküvéssel együtt látnak a főgonosz arcának széjjelcsapkodásához valami nagy szeneslapáttal" című szonettet. Ez mindig még a szokottnál is lelkesebbé tesz! Azt hiszem, ez a kedvenc nótám! Utolsó levegővétel, még hallatszik búcsúnyávogásom:

- Meghaltok rüszük, ha bele döglötök is!!

Dagbytk4, Arthur McManus írásának felhasználásával

Ezt az irományt Dagbytk4, a 3-5 fős Szabad Hunnia szövetség egyik tagja küldte át, azzal az instrukcióval, hogy ha lehet, ne hajtsak rajta végre aggresszív szerkesztői beavatkozásokat. Ennek a kérésnek örömmel tettem eleget, mert az írás egyedi, posztmodern, stream-of-consciousness jellege, és Saramago-i hosszúságú mondatai miatt bajban is lettem volna, ha komolyabb átalakításra lett volna szükség.