Többekben felmerült már, hogy miért lehet gombával annyi embert jól lakatni, miközben a pandákat már két húsüzem kiírtja. És hogy miért nincs nyúlpaprikás.

Az egyes fajok hasznosítása közti különbségek alapvető oka a táplálékláncban elfoglalt helyük és a méretük. Az előbbi azt jelenti, hogy növényből (és gombából) több van, mint növényevő állatból, amiből pedig több van, mint ragadozóból (bővebben lásd itt: Nálatok laknak-e állatok?). Az utóbbi pedig azt, hogy bár lehet finom a nyúlpaprikás, népélelmezési szempontból nagyon nem hatékony (kicsi és még a hús-csont aránya sem a legjobb). Ezért van, hogy nagytestű állatokból (zsiráf, marha, barna medve) lehet a legtöbb táplálékot kinyerni (mármint az állatok közül).

Minél több kell egy adott növényből/állatból adott élelmiszermennyiséghez, annál kevesebb embert bír el az ökoszféra, és annál nagyobb a feldolgozás munkaerő és energiaigénye is. Így amíg nincs leprogramozva az egészség vonal, addig érdemes kizárólag producenseket (növényeket, gombát) kitermelni.

A növények terményadatai (kg/hektár) a FAO statisztikáiból származnak, az állatok testtömege (kg/egyed) pedig a Wikipediáról.