Paul Krugman, a mai naptól Nobel-díjas amerikai közgazdász 1978-ban a fenti címmel írt egy rövid kis tanulmányt arról, hogy a speciális relativitáselmélet mennyiben módosítja a csillagközi kereskedelmet. Maga Krugman úgy jellemzi az írást, hogy "egy nevetséges téma komoly elemzése, vagyis pont az ellenkezője annak, amit megszoktunk a közgazdaságtanban".

Krugman egy trantori kereskedő dilemmáját mutatja be, aki arról próbál dönteni, hogy kereskedjen-e a Földdel.

1. Megvesz mennyiségű trantori árut áron, plusz fizet -t a szállításért (ez nem az a c!). Tehát a költsége .
2. Az árut a Földön elcseréli mennyiségű földi árura (ahol és a trantori és földi áruk ára a Földön).
3. Végül ezt visszaviszi a Trantorra és ott eladja áron, vagyis a bevétele .

Ha a kereskedő végig a Trantoron marad, és onnan nézve az utazás 2N évig tart (N oda, N vissza), akkor a befektetés nettó jelenértéke:

ahol a trantori kamatláb.

Ha viszont ő felügyeli a szállítmányt, vagyis az áruval együtt elutazik a Földre és vissza, akkor az idődilatáció miatt az ő szemszögéből az utazás évig tart, így a jelenérték:
.

A kérdés ezek után az, hogy melyik NPV szerint döntsön a kereskedő?

Krugman arra jut, hogy az egész jelenértékesdi azon alapszik, hogy a kereskedés alternatívája egy ( hozamú) trantori kötvény megvásárlása lett volna, tehát a megfelelő inerciarendszer a Trantor és nem az űrhajó. Ezért a kereskedőnek ugyanúgy kell döntenie, mint csillagközinél jóval kisebb távolságokon is.

Az elemzés tovább folytatódik, akit érdekel, letöltheti innen.

A játék szempontjából az a megnyugtató tanulság, hogy a relativitáselmélet figyelembe vétele nélkül is lehet realisztikus gazdasági rendszert építeni. :-)