Folytatódnak az exoloni történetek. (Még mielőtt valaki felvetné, hogy elfogult vagyok: nyugodtan tessék küldeni jól megírt sztorikat, itt fognak landolni.)

A király, amint belépett a palota kommunikációs termébe, hangosan így szólt:

- Mindenki hagyja el a termet!

A technikusok felálltak és engedelmeskedtek az utasításnak. Csak a két őrgárdista maradt az ajtóban. Yaulk, amint látta, hogy ők továbbra is ott állnak, nekik is intett.

- Ti is.

- Igenis felség – mondta a rangidős, majd hozzátette - A szomszéd teremben várunk.

Tisztelegtek és elhagyták az irányítót.

A sejtduplikációs agenetikán átesett, immáron ismét egykori, harmincöt éves, életerős testének örvendő király egyedül maradt a teremben, a villódzó képernyők, ezernyi színben játszó kezelőfelületek közt. Leült az egyik technikus helyére, majd a hiperhullámokkal működő szubűri adóvevő készüléket a megadott frekvenciatartományba állította. A torony tetején lévő adóantenna engedelmesen a megfelelő irányba fordult. Yaulk megnyomta az adás gombját, és beleszólt a mikrofonban.

- Itt Exolon Prime a vendégeknek. Merre járnak?

Némi kis statikus zörej után meglehetősen tisztán és gyorsan érkezett a válasz.

- Itt Zax. Fél óra múlva törünk ki a hipertérből az Exolon felett. Készüljenek a fogadásunkra.

- Rendben. A leszálláshoz minden előkészítve. Küldöm a koordinátákat.

- Ne olyan gyorsan felség. Megvan a kialkudott összeg?

- Amiatt ne fájjon a feje. Az Exolon bőségesen megjutalmazza szolgálataiért.

- Ezt el is várom. Adás vége. – fejezte be az ismeretlen hang a túloldalon.

Yaulk lezárta a csatornát, feláll, kellemeset nyújtózott, és elégedetten megdörzsölte a kezét.

- A főnemesek és az alattvalók elégedettek lehetnek a sikerrel, amit ma elértem – gondolta, majd elhagyta a termet.

Az őrök kíséretében a legalsó szintre ment a felvonóval, ahol a kamarások már előkészítették azt a ládát, amelyet dugig töltöttek shylockkal. Ha az ember kufárokkal üzletel, jó, ha vastag csekkfüzettel bír. A kamarás átadta Yaulknak a ládát, majd lecsukták, és két katona megmarkolta a két oldalánál. Innen az épület oldalánál álló garázsba mentek, ahol már egy felkészített suhanó várta őket, járó motorral. A ládát a csomagtérbe helyezték, majd beültek. Yaulk imádott suhanót vezetni – és nem csak vakmerően, de nagy biztonsággal tudott is – ezért maga foglalta el a vezetőülést, fittyet hányva a protokollra, a testőröket pedig hátra ültette. Amint gázt adott, a suhanó repulzorain megemelkedett, az orra előre billent, és kirepült a szélesre tárt acél garázsajtón, egyenesen ki az állathangoktól zajos exoloni éjszakába.

Kifordultak a völgykatlanból, ahol a főváros és a palota állt, majd a folyó irányát követve északnak fordultak, és olyan alacsonyan repültek, de olyan gyorsan, hogy szinte felszántották maguk alatt a vizet, és hatalmas párafelhőt korbácsoltak fel. Tíz percig így haladtak, majd balra fordultak, és egy lankás dombgerinc felett átrepülve egy kis, a domb tetején található füves platóra érkeztek. A király repült még egy tiszteletkört a hely felett, majd a leszállótalpakat kieresztve, lágyan landolt a szélén. A turbinák még egy ideig sivítottak, majd minden elcsendesedett, s egy kis idő múlva már ismét az éjszakai béka- és rovarzene dallamai szálltak a sötétben. Yaulk, csak a helyzetjelző fényszórókat hagyta felkapcsolva, hogy vendégei tudják, itt vannak a megbeszéltek szerint.

Már nem kellett sokat várni. Néhány perc múlva egy fényes csillag jelent meg a horizonton, egyre nagyobbá és nagyobbá vált, majd hamarosan az éjszaka neszei ismét a motorok dübörgéssel vegyített sivításába vesztek, amint a hajó közeledett. Nem volt túl nagy hajó. Az Exolon mellett eltörpült volna, de Yaulk űrhajós szíve mégis megdobbant, mert idejét sem tudta, mikor látott már ilyen szépséget, ahogy a football pálya hosszúságú titánmadár kecsesen, lángcsóvákat és füstgomolyokat eregetve landolt a tisztáson. Támasztó lábai a földbe süppedtek, majd a hidraulika egyensúlyba hozta a járművet. Egy perc múlva ez is elcsendesedett, és úgy álltak ott a suhanóval a hasa alatt, mint valami anyaállat a szoptatásra váró újszülöttjével. A légnyomás kiegyenlítődött, majd kinyílt a hajó legénységi ajtaja, és kicsúszott a rámpa.

Kisvártatva hárman léptek ki rajta. Egy magas, vékony, szürke csuklyás köpenyt viselő alak, aki teljesen az arcában húzta a kámzsát, hogy még csak véletlenül se lehessen felfedni valódi kilétét. Mögötte pedig két marcona fegyveres, láthatóan tűzkész eszközökkel, mintha csak arra várnának, hogy használhassák. Így mennek ezek a dolgok ilyen körökben.

Yaulk testőrei szintén felvették a biztonságos pozíciót. A titokzatos vendég megállt, majd így szólt.

- Bocsásson meg felség, hogy nem hajolok meg, és nem rázom meg a kezét üdvözlésül... de az ön érdekében teszem, - mondta, majd előrenyújtott fém kézimplantátumán halványan megcsillant az égre időközben felkúszott Lumis fénye.

- Eltekintek tőle, mivel úgy látom remek árut hozott.

- Én csak remek árukkal dolgozom, felség. A hajó csak néhány héttel ezelőtt libbent ki a gyártósorról. Még bejáratós. De inkább térjünk az üzletre. Elhozta a pénzt?

- Én mindig állom a szavam – mondta Yaulk, és a válla felett intett a katonáknak. Ketten közülük kivették a ládát, majd nyitott fedéllel elhelyezték az idegen és a király között. A vendég egy detektort vett elő, és ellenőrizte a shylock-ok valódiságát. A műszer zölden világított, az összeg pontos, minden rendben volt.

- Meg is volnánk, uram. – mondta az idegen, és a suhanóra mutatott.– Ha nem bánja, egy kicsit kölcsönvennénk a járművét, hogy elmehessünk a találkahelyre.

- Legyenek a vendégeim.

Az ismeretlen kereskedő egy kódkulcsot nyújtott át Yaulknak, majd így szólt.

- Öröm önnel üzletelni, uram. Sok sikert az új játékszeréhez.

A három vendég berakta a ládát a suhanóba, beszálltak, felemelkedtek és elviharzottak az éjszakába.

A király pedig megállt a frissen vásárolt harci fregatt ajtajában, és csak annyit mondott büszkén:

- Ad astra, per aspera... göröngyös úton, a csillagokig.

Hátranézett a testőrökre, elmosolyodott és így szólt:

- Próbáljuk ki akkor. Remélem még emlékszem hogy is kell vezetni...

Tíz perc múlva a hajó ionhajtóművei megelevenedtek, lassan felemelkedett, hasa alá húzta a leszállótalpait, majd dübörögve távolodott el a Lumis irányába...