Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

Vörös Egyes

2012.08.03. 09:01 cu2

A múltkori után Norris újabb írással örvendeztet meg minket. Konkrét történet egy konkrét játékbeli eseményről, de azért megint több van benne, mint első ránézésre gondolnánk...

- Fényt ki, holovetítő bekapcsol!

A karthapolisi tanácsteremre fekete fátyolként hullt alá a sötétség, majd egy zöldes derengés kíséretében megjelent az Omen galaxis egy kis szelete, az Astarte körzet. A derengő-remegő félgömb alakú vetítés mellett álló idős Lacombe a pálcával egy pontra mutatott.

- Feltehetőleg itt törtek be a területre, tanácsos.

- Milyen erőkkel?

- Nem tudjuk. A vészcsatornákon kívül minden kapcsolat megszakadt a kolóniával. Az ellenség elsőnek vagy a távérzékelő rendszert bombázta le, vagy pedig valamiféle álcázó technikát használnak a hajóik. Komoly károkról érkeztek jelentések, illetve a nyersanyagraktárak szisztematikus fosztogatásáról. Feltehetőleg szállítósugarakat használnak.

Eucer Teward főtanácsos ujjai izgatottan doboltak széke karfáján, de az ingerültségnek más jelét nem mutatta. Soha nem mutatta. Amióta megalakult a Nova Konglomerátum az űrnek ebben a szegletében a menekültekből, azóta még csak a hangját sem kellett felemelnie, hiszen már a város, Karthapolis alapításakor belátták, hogy célszerű, ha rá hallgatnak. Ugyan tudni nem tudták miért, Eucer pedig soha nem avatta be őket, de érezték, hogy így helyes. A város pedig virágzott, szépen épült, olyannyira, hogy azóta a Nova képes volt kolonizálni két, a közelben található gazdátlan naprendszert, a kellemes éghajlatú Sheenait és a forró, sivatagos Astartét. Mindösszesen csak néhány szakadár kalózt kellett elintézni, akik jogot kívántak formálni a bolygókra, de őket könnyedén eliminálták és a bolygók azóta a Nova irányítása alatt állnak. Most pedig mindkét rendszerben ez a prosperitás és befolyás került veszélybe.

- Akkor talán küldjük oda az Embracer anyahajót.

- Khm...uram, a jelentés szerint az Embracer éppen az Astarte körzetben tartózkodott, amikor a támadás történt...és az elsők között semmisítették meg. – közölte az őszülő halántékú Perin tanácsos. Eucer, ekkor kissé megemelkedett a székében és megvillantotta jól ismert szemöldökhúzását, amely már komoly izgatottságra utalt nála.

- Tessék?

- Sajnos ez a helyzet uram. Az Embracer nem felel a hívásra. Feltehetőleg megsemmisült, vagy olyan komoly károkat szenvedett, hogy a tűzerejére nem számíthatunk.

- Ez bizony nagy baj. – vakarta meg szakállát Eucer – Ebben az esetben azonnal indítsák be az N-Tech hajógyárat, hogy védekező flottát állíthassunk fel. Kowaryan főmérnököt informálják a helyzetről. Én pedig közben megmozgatok más szálakat... nos... rendben uraim, befejeztük. Amennyiben bármi történne, a Toronyban megtalálnak. – mondta, majd felállt, és öles léptekkel elhagyta a termet.

x x x

Eucer a Toronyba sietett, amely tulajdonképpen a saját kormányzói palotája és személyes szentélye volt, felszerelve minden kényelemmel, minden olyan berendezéssel, amely szükséges a Konglomerátum irányításához akkor is, ha ki sem lépne a lakosztályából. De a kormányzó határozottan szeretett kilépni, és személyesen felügyelni a dolgokat. Most azonban a társaság helyett inkább magányra vágyott. A lakosztálynak egyenesen a meditációs termébe sietett, ahol a hozzá hasonlók képesek voltak tudatalatti úton akár galaxisnyi távolságokból is kapcsolatban lépni egymással. Elhelyezkedett az ágyon, majd hátra döntötte, hogy a lába egy kicsivel magasabbra kerüljön. Kedvelte ezt a pozíciót, segítette a kapcsolat megteremtésében. Mikor a szívverése kellően lelassult, szabadjára engedte tudati energiáit a galaxisban, hogy minél többet megtudjon arról, mi is áll ennek az egésznek a hátterében, illetve gondolati csápjaival kinyúlt, hogy megkeresse régi ismerőseit – ha még léteznek – hogy tanácsot vagy segítséget kaphasson.

A folyamat hosszú órákat vett igénybe. Nem meglepő, hiszen az évezredek alatt alaposan kiesett a gyakorlatból. Ez alatt a tanácsos mozdulatlanul feküdt. Arcán csak apró fintorok, rángások futottak végig. Mikor véget ért, légzése szaporább lett, szemei lassan kinyíltak, és immáron sokkal árnyaltabban látta a képet a világról. Természetesen tudta, hogy sokan hazudtak neki. A fajtájának egyik túlélési stratégiája a hazugság és a megtévesztés, de ezzel mindig számolt is. Viszont minden rossz hír mellett néhány hasznos ötlettel is gazdagodott. Felállt, majd a kommunikációs egységhez ment. A központot hívta.

x x x

Egy hét múlva az N-Tech jelentette, hogy elkészült az első vadászosztag, ami után átállnak a kissé munka- és energiaigényesebb űrfregattok gyártására. A hajók pedig a karthapolisi űrkikötő egy katonai részlegében várakoznak. A vezetésükre kiképzett pilóták a hajók közelében tevékenykedtek, amikor Eucer kormányzó személyesen lépett be a hangárba. Először észre sem vették, mert nem kedvelte a pompát, a ceremóniát meg a testőröket, de amint rájöttek ki is érkezett vendégségbe, a bent lévők azonnal vigyázzállásba vágták magukat.

- Gyönyörűek. – szólt halkan a magas rangú vendégük és végigsimította a rája formájú gép szürkéskék oldalát. A hajók orrán és hátsó stabilizátorain vörös színű festett jelzés hirdette, hogy a raj a Vörös Kötelék nevet kapta.

- Ide hallgassanak emberek. – fordult a pilóták felé közvetlenül a tanácsos – Amint azt nyilván tudják, vészterhes időket élünk. Egy briganti-szövetség támadást indított a békés, senkit sem fenyegető Konglomerátumunk ellen. A büszkeségünket és sokuknak, vagy sokuk szüleinek az otthonát, az Embracer anyahajót elpusztították, és azóta is folyamatosan támadják mindkét kolóniánkat. Sőt, most már nem csak egyszerűen fosztogatják, hanem bombázzák is. Nincsenek adataink az ellenség létszámáról, hajóhaduk összetételéről, ezért valakinek egy felderítő küldetésre kell indulnia az Astarte körzetbe...

Amint ideért, a kilenc pilóta mindegyike egyként lépett egyet előre, és fennhangon kiáltották:

- Jelen, uram!

Eucer halványan elmosolyodott.

- Igazán értékelem a bátorságukat. Önök mind kiváló hazafiak, de nem kockáztathatunk, ezért csak egyetlen gépet küldhetünk. Viszont... eme gép pilótájának, tartok tőle, hogy nem sok esélye lesz a visszatérésre.

A pilóták meg sem moccantak. Dacos tekintettel nézték a vezetőt. Ő pedig egyenesen a bátor szemeikbe nézett, hogy gondolataival elérje a lelkük legmélyét. Tudta, hogy neki kell választania ezek közül a vakmerő fiatalok közül, és egyiküket a biztos halálba küldenie. Ez viszont amióta a világ a világ az uralkodás egyik kellemetlen velejárója volt. Váratlanul balra fordult, és egy nálánál egy fejjel kisebb, köpcös, fekete tüskés hajat és alig sarjadzó bajszot viselő pilótára nézett.

- Téged választalak a feladatra.

A pilóta arcán enyhe remegés futott végig, és ádámcsutkája fel-le szánkázott.

- Igen, uram!

- Hogy hívnak fiam?

- Matthias Crow, uram.

- Nagy szolgálatot teszel a hazádnak. – mondta Eucer és szelíden, barátilag a pilóta vállára tette a kezét, majd körbenézett. – A Vörös Egyes vadászgép lesz a tied. Készülj az indulásra. A többiek leléphetnek.

x x x

A hajóknak majdnem legbiztonságosabb hely a „Köztes Űr”, vagy ősi kifejezéssel élve a hiperűr, ahová elmerülve rövid idő alatt óriási távolságokat lehet megtenni, bár minél mélyebbre merülünk benne, ugyan annál gyorsabban és messzebb juthatunk el, ám az eltűnésünk kockázata is annál nagyobb. Ezért Matthias Crow csak kevéssé ment mélyre a köztes űrbe, hiszen nem kellett nagy távolságot megtennie, és nem is kockáztathatta a küldetése sikerét felesleges hősködéssel. Tudta, arra még úgy is lesz lehetősége. Az út alig egy napig tartott, így a pilótának volt még ideje egy utolsót aludni, illetve a hajó fekete dobozának rögzítőjére néhány személyes üzenetet felvenni a családja számára. Éppen a szerény reggelijét fogyasztotta volna el a tubusából, amikor a vezérlés jelzett, hogy egy perc múlva elérik az Astarte rendszer belső gyűrűjének peremét. Elrakta hát az étel a dobozába, majd beszíjazta magát az ülésbe. A visszatérés az ilyen kis hajókon némiképp gyomorforgató érzés. Egy pillanatnyi sötétséget érzékelt, a lét és nemlét határán, majd ismét megjelentek előtte a csillagok, a távolban pedig a rendszer napja. Még bőven az esetleges támadók hatótávolságán kívül volt, de jobb az óvatosság. Lefuttatott egy gyors keresést... semmi szokatlan. Közelebb kell mennie, lehetőleg észrevétlenül.

Amint az útirányt táplálta a navigációs számítógépbe, bevillant egy ötlet, amely... amely még működhet is, és amely reményt ad a túlélésre. Valahol olvasott egyszer régen egy pilóta trükkről, a „Sasmadár manőverről”. Itt az ideje, hogy kipróbálja. Crow arcán széles vigyor terült el. Amint kész volt a pályaszámítással az Astarte felé, teljes gázt adott, és maximálisra állította a gyorsulást. Hat percen keresztül az ájulás határán gyorsította a gépet, majd egyszerűen minden aktív egységet kikapcsolt. A Skorpió vadászgép pedig hangtalan és szinte láthatatlan lövedékként suhant az űrön át.

Négy órán keresztül száguldott, amikor a távolban feltűnt az Astarte sárgás félgömbje, majd újabb kettő, amire olyan nagyságúra hízott, hogy szabad szemel is kivehette azt a csillogást, amely a bolygó légkörének határán pislákolt.

- Hajók. – gondolta Crow, majd bekapcsolta a passzív szenzorokat. Valóban. A képernyőn egy fregattokból és más kísérőhajókból álló flotta képe villant fel. Matthiassal ellentétben ők nagyon is akítvan pásztázták az űrt, de kicsi volt az esélyük, hogy ilyen távolságból rábukkannak a felderítőre. Ám sajnos a távolság Crow számára is hátrányt jelentett, mivel így képtelen volt pontos adatokkal szolgálni. Hasra ütéses becslésekkel pedig nem állhat Eucer Teward tanácsos elé, mert ha téved, akkor nem hogy vadászgépet nem vezethet soha többé életében, de még targoncát sem a kikötői dokkban, úgy lefokozzák. Tudta, hogy innentől – ha eddig nem tette volna – az életével játszik. Kénytelen lesz aktiválni a rendszereket és berepülni a flotta magjába, hogy felvételeket készítsen, és letapogató adatokat szerezzen. Ehhez viszont fel kell fednie magát. De csakis az utolsó pillanatban. Lapított hát tovább és reménykedett. Már csak egy percnyire volt a flottától, amikor aktiválta a rendszereket és teljes sebességre kapcsolt...

A MERX szövetség „Tyr” expedíciós flottájának ugyanerre a névre hallgató vezérhajóján elég nyugodt volt az élet, amióta megérkeztek erre a „farmbolygóra”, ahogy azt a szlengben szokás volt mondani. Ellenállás semmi, a helyiek inkább elmenekültek, a nyersanyagokat pedig akadály nélkül lehetett a birodalom szívébe küldeni. A Nova Konglomerátum uralkodója ugyan próbált néhány diplomáciai lépést tenni a blokád feloldása érdekében, de Lord Matteo, a zsoldos-szövetség vezetője a biztos túlerő tudatában hagyta figyelmen kívül az összes üzenetet, amely a Kartháról – sőt egyéb más helyekről is - érkeztek. A fosztogató hadjárat gond nélkül haladt a maga útján, amikor az egyik űrfigyelő egy anomáliát vett észre a képernyőjén. Fennhangon odaszólt a kapitánynak.

- Uram! Valami nagy sebességgel közelít hátulról!

- Rakéta?

- Nem hiszem, uram. Annál nagyobb. Letapogatást végzek... ez... egy vadászgép uram. Skorpió osztály. Ellenséges jelzésű. Tíz másodperc múlva halad el mellettünk. Indítsunk elfogó vadászokat?

- Felesleges. Nem jelent veszélyt. Bizonyára felderítő. – mondta a kapitány, és kinézett a fregatt ablakán.

- Itt is van.

A Skorpió elsuhant a fregatt mellett, és kanyarodni kezdett.

- Mi legyen, kapitány?

- Készítsék a hátsó nehézlézereket. Ha távolodni kezd, tüzeljenek szabadon. – mondta, majd visszaült a székébe, hogy folytassa keresztrejtvényét, amivel idáig foglalatoskodott.

x x x

Crow el sem hitte, hogy ilyen könnyű lesz. A túlélés reménysugara egyre erősebben fénylett lelkében. Egyelőre mintha észre sem vették volna, annyira nem törődtek vele. Mindenféle gond nélkül egyszerűen teljes gázzal átsuhant az ellenséges flottán, ahonnan még egy kósza figyelmeztető lövés sem érkezett, és elfogókat sem küldtek ellene. A Skorpió érzékelői és rögzítői azonban teljes kapacitással működtek, és továbbították az adatokat egy relén keresztül vissza, a Karthára. Az érzékelők szerint 293 hadegységnyi flotta volt 400 000 km-es körzetben szétszóródva a bolygó körül. Olyan közel suhant el a vezérhajóhoz, hogy még az oldalára festett „Tyr” feliratot is le tudta fotózni. Ahogy átsuhant a hajók közt, azonnal egy széles fordulóba kezdett, hogy menekülőre vegye a dolgot. Minél kevesebb időt tölt itt, annál esélyesebb a túlélésre. Minden idegszálával a menekülésre koncentrált és arra, hogy elérje a biztonságos pontot, ahol már gond nélkül a köztes űrbe léphet. Ez annyira lekötötte a figyelmét, hogy nem vette észre azt a dupla nehézlézer üteget, amelyik időközben szép komótosan befogta. Mikor Crow a vészjelző hangjára feleszmélt, már késő volt. A Skorpió ugyan teljes sebességgel távolodott, de a valós térben még ez a gyors kis hajó sem tudott gyorsabb lenni, mint az a nagyenergiájú, koherens lézersugár, amelyet az ellenséges hajó küldött ki magából utána. A menekülő Skorpió már éppen a megfelelő ponton járt volna, mikor örökre eltűnt egy narancsszín plazmafelhőben.

A Vörös Egyes skorpióról utoljára érkezett video adás dekódolt anyaga:

2 komment

Címkék: fan fiction s8

A bejegyzés trackback címe:

http://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr554693483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Freelancer19 2012.08.03. 14:48:29

Grat! Szép kis eseménysor, bár azért titkon reméltem, hogy kissé tovább húzza, vagy legalább magával ránt pár másik vadászt. ;D

Norris74 2012.08.03. 23:00:53

Amit írtam, keveset írtam, igazat írtam. :) Nem vitt magával senkit. Lelőtték egy pukkantással szegényt.