Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

A hős

2012.06.20. 18:38 cu2

Freelancer19 régebben fan videókat készített a Zandagorthoz, most inkább írásra adta a fejét. És milyen jól tette...

 

- Lycoris, most el kell mennem. Pár óra múlva bevetésre indulok.

- Nem maradhatnál még egy kicsit, Tayion?

- Sajnálom, de nem. Sajnos hív a kötelesség. Hamarosan ideér az ellenséges flotta, és így behívtak az eltávom alatt. Ha nem megyek, hadbíróság elé állítanak.

- Értem kedvesem. Vigyázz magadra! - Szólt a hosszú szőke hajú lány, miközben visszahúzta meztelen testére a takarót. - De ígérd meg nekem, hogy egy darabban térsz vissza!

- Megígérem szívem. - Nézett bele a barnaszemű százados a párja égszínkék szemébe.

10 percen belül már az egyenruhájában volt a Tayion százados és az űrbázis hangárja felé igyekezett. A szobája és a hangár között 40 szint különbség volt. Amíg a liftben utazott, addig az éjszaka történteken elmélkedett és mosolygott magában. Szerette volna, ha az éjszaka sosem ér véget, de eljött a hajnal ismét. Mire leért a hangárhoz, az űrbázis már megkerülte a Prometheus 2-t és ismételten napkelte fogadta azokat, akik kint voltak a világűrben, vagy éppen ablak közelben voltak. A hangár bejáratának sugárpajzsán is átvilágított az enyhén kékes fényben tündöklő Sigma 2 nevű csillag, ami körül a Prometheus 2 is keringett. Magabiztos léptekkel indult hát el a hangárban várakozó siklójához, amivel visszatérhetett a közeli Anyahajójára, amin szolgálatot teljesített, mint Raptor pilóta. Amint a sikló áthaladt a sugárpajzson, ami a mesterséges atmoszférát volt hivatott a hangáron belül tartani, és a hangár fényei elhalványodtak, valamint a sikló műszerein kívül, már más fény nem világított a pilótafülkében, Tayion százados arcát kékes fény ragyogta be, melytől valamiféle eufórikus érzés ragadta magával.

- Újra a világűrben... Gondtalanság... - ezek a gondolatok futottak át az agyán.

Perceken belül már az Anyahajó körvonalai is kirajzolódtak előtte a világűr sötétjéből. Először a hatalmas monstrum helyzetjelző fényeinek monoton villogása, majd a parancsnoki fülke ablakán átszűrődő fények, később pedig a hangárok sugárpajzsain keresztülszűrődő belső fény is láthatóvá vált előtte. Mikor közelebb ért, már a hajó kisebb ablakainak a fénye is láthatóvá vált, és a hangárok dokkolást segítő vörös fénynyalábjait is látta már. Már a hajó neve is látszott. A hajó oldalán a felirat így hangzott: Utopia

- Itt a XY32GZ75BLK98 jelzésű sikló. A pilóta Tayion Talentis százados. Engedélyt kérek a landolásra.

- Itt Utópia irányítótorony. Látjuk a radaron. Pár másodperc türelmet kérünk, amíg ellenőrizzük a hangmintát, valamint a hajó jelzését.

- Értettem.

- A hangminta és a hajó jelzése rendben van. Üdvözöljük Tayion százados! A landolást megkezdheti a 4-es hangárba.

- Értettem. A landolást megkezdem a 4-es hangárba.

Mialatt ez a párbeszéd elhangzott az egyik hangár dokkolást segítő fénynyalábja, vörösről, zöldre váltott. A százados lassan megközelítette a hangárt, majd a 4 fénynyaláb közé vezette a siklóját és az autómatikára bízta magát. A hajó lassan elindult a hangár felé. A navigációs fúvókák felváltva süvítettek fel, majd álltak le, hogy a siklót pályán tartsák a mozgásban lévő Anyahajó mellett. A fő hajtóművek csupán 0,3% üzemeltek, hogy némi tolóerőt kölcsönözzenek a "bárkának" és levegyenek egy kevés terhet a navigációs fúvókákról. Amint áthaladt a sugárpajzson a "ladik" a sikló kiengedte a landoló talpakat, megállt a levegőben, majd finoman leereszkedett. A talpak és a talapzat érintkezésekor, hangos, fémes csattanás hallatszott.

- Hiába a tökéletes számítógépes rendszer, és az automatika. A gép, akkor is csak gép marad... - csóválta a fejét a százados.

Amint kinyílt a fülke teteje, egy fiatal magas sportos testalkatú barna hajú, barna szemű alak lépett ki belőle tiszti egyenruhában. A kiszolgáló személyzet azonnal ott termett, szalutált, majd miután a százados is tisztelgett és a dolgukra bocsátotta őket, azok egyből elkezdték a sikló karbantartását.

- Régen láttalak már Tayion. Mi szél hozott erre? - szólalt meg egy ismerős hang a háta mögött.

- Edward, hiszen eltávon voltam, te pedig, ha jól tudom, a kolónia másik felén voltál bevetésen.

- Így is van... de azért reméltem, hogy egy régi cimbora szívesen fog látni, ha én már nem is látok úgy, mint azelőtt...

Mikor Tayion megfordult, észrevette, hogy barátjának a jobb szeme mesterséges implantátumra lett cserélve.

- Mi történt veled?

- Tudod, a Raptoromat találat érte, és így kényszerleszállást kellett végre hajtanom egy közeli bolygón a bevetés alatt. A landoláskor viszont a talpak hiába nyílottak ki, a sebességem túl nagy volt a zuhanás és a bolygó erős gravitációja miatt, így a becsapódáskor a Raptor darabjaira tört, én pedig a pilótafülkében lefejeltem a műszerfalat és a szkafanderem betört. Az egyik szilánk pedig a szemembe fúródott. Ennyire emlékszem, mert a nagy fájdalomtól eszméletem vesztettem. Ezen kívül 4 törött borda, egy törött kulcscsont, és egy szilánkosra tört sípcsont voltak még a kényszerleszállás számláján, valamint súlyosan sérült a tüdőm is. Állítólag 20 órán keresztül voltam eszméletlen mire rám találtak a mentő csapatok. Aztán szépen összefoltoztak. Egész jó bőrben vagyok. Ha a szemem nem ment volna el, akkor meg sem látszana a részleges kibernetizálás rajtam.

- Ezek szerint már nem vagy aktív szolgálatban?

- De igen! Már ismételten szolgálatban vagyok. Csak 2 hónapot voltam a lábadozón. De ez alatt helyre jöttem, mint azt te is láthatod.

- Mit tudsz a bevetés részleteiről?

- Elvileg kb. 30-ezer Vadász valamint 4-5ezer Raptor tart a Prometheus 2 felé. 30 óra mire ide érnek. De hamarosan eligazítás.

- Akkor az eligazítóban többet megtudunk majd.

Mikor az eligazítóba értek már majdnem teltház volt.

- Nos, hölgyeim! Nemrég kaptuk az értesítést, hogy 32379 Vadász illetve 4987 Raptor tart éppen a Prometheus 2 felé. A szondáink nem olyan rég vették csak észre őket, köszönhetően a lopakodó rendszernek, de ez nem minden. Az érkezésükkel egy időben érkezik oda egy 20452 hajóból álló Fulgur flotta is. A mi feladatunk, hogy lekössük a vadászgépeket, valamint a Fulgurokat, amíg ide ér a 32-es Romboló hadosztály illetve a 304-es Romboló század. Már Anyahajóra tették az erősítésünk 75%-át, de a maradék 25% még mindig sebességi problémákkal küzd. Ők kb. 2 óra múlva tudnak csak indulni, míg az Anyahajókon lévő erősítés fél órán belül menetkész, és útra is kel. A találkozási pontnál fogunk rájuk várni, valamint ott fogjuk feltartóztatni az ellenséges flottát is. Senki, ismétlem, Senki sem juthat át rajtunk, különben a Prometheus 2 elesik. Amint a rombolók ide értek, már sima ügy lesz őket visszavonulásra kényszeríteni. Van-e kérdés?

- Nekem lenne egy, Mardukast parancsnok! - jelentkezett Tayion.

- És pedig mi lenne az? - Kérdezte az eligazító tiszt.

- A 304-esek ugye rendelkeznek OHS-1-esekkel is?

- Igen. Rendelkeznek.

- És melyik flotta ér ide előbb? A 304-es, avagy a 32-es?

- Sajnálatos módon a 32-es ér előbb ide és a 304-esnek csak egy része tud velük együtt ide érni.

- Tehát nem számíthatunk az OHS-1-esek védelmére a csata alatt?

- Sajnos kevés OHS-1-es jön csak az első transzporttal. Viszont szerencsére a 32-eseknél van párszáz Koordinátor, ami segít majd a harc során.

- Tehát az érkező OHS-ek csak a Koordikat védik majd illetve néhány rombolót?

- Pontosan így van.

- Na, akkor megint kerülgethetjük a plazmalövedékeket, mint az őrültek! Hihihi! - lökte oldalba Edward a társát.

- Edward Blacksmith százados, ha van valami hozzáfűzni valója, kérem, ossza meg velünk is, had nevessünk mi is rajta. - korholta a parancsnok.

- Elnézést kérek! Semmi fontos.

- Rendben, akkor mindenkinek világos a feladata? Elmondom még egyszer. Az alfa 3-mas ponton feltartóztatjuk az ellenséges vadászgépeket, amikhez később csatlakoznak a Fulgurjaik is. Hozzávetőlegesen 30 percet kell kibírnunk, és megérkezik az erősítés, amit még mindig nekünk kell védelmeznünk, de 20 perc késéssel utol fogja érni őket a 304-es flotta lemaradt része is.

- Tehát ők több Anyahajóra lesznek elosztva, mint a többiek, hogy ilyen gyorsan utolérik őket?

- Igen így van Tayion százados.

- Tehát nekünk 50 percet kell kibírnunk, aztán legyaluljuk az ellenfelet... ez remek!

- Ne bízza el magát százados!

- Értettem!

- Ha mindenkinek világos, akkor kérem, oszoljanak és készüljenek fel a bevetésre! Mindenki a gépébe!

- Igenis Uram! - hangzott az egybefüggő válasz.

Az Utópiához hamarosan csatlakozott még több száz Anyahajó telis tele raptorokkal. Nem is csoda, hiszen a Szövetségnek a galaxis egyik legfejlettebb haditechnikája volt. Már régen túladtak az elavult Vadászokon és Skorpiókon. A hangárokban olyan nyüzsgés volt, mint egy hangyabolyban. A kiszolgáló személyzet sürgött forgott a raptorok körül, a pilóták a helyükön ültek és a rendszereket ellenőrizték. Az üzemanyag feltöltés végeztével azonnal a fegyverzetre terelődött a kiszolgálók figyelme. A protontorpedókat betöltötték, míg a foton ágyúkat alaposan ellenőrizték. Kisvártatva megszólalt egy sziréna és borostyán villogó figyelmeztetett, hogy hamarosan bevetés. A kiszolgálók még elvégezték az utolsó simításokat, majd eltűntek a felszálló állások közeléből. A Raptorok motorjai sorra bőgtek fel egyre hangosabban és hangosabban. Már fehéren izzottak a hajtóművek mikor a borostyán színű villogó vörösre váltott... a pilóták sorra kapták meg a rajtengedélyt, és, mint a méhek a kaptárból, így rajzottak ki az Anyahajóból. Négyesével szálltak fel minden fedélzeten, minden Anyahajóból.

Nem kellett sokat várni az ellenségre. Hamarosan megjelentek a radarokon az első kis piros pöttyök a rengeteg kék mellett. A vadászok ék alakú kötelékeket alkotva elindultak egyenesen az ellenséges gépek felé. Az Anyahajók zárótüzet biztosítottak gömb formációt alkotva, hogy ezzel is fedezzék a vadászgépeket. Hatalmas csetepaté bontakozott ki, miközben a két flotta egymásnak esett. Sorra hullottak el mind a 2 oldalon a Vadászok és a Raptorok. De egyet sem engedtek az Anyahajók közelébe, tudván, hogy azoknak még fontos szerepe lesz a Fulgurok ellen. Ha akár csak egy vadász is kiszakadt volna a zárótűz alól, és az Anyahajók közé kerül akkor ott hatalmas pusztítást végezhetett volna a lomha mozgású hajók között, mert azoknak az ágyúi nem tudták volna követni azt a kis célpontot és egymást lőtték volna szét. Az Anyahajók egyetlen nagy hibája az volt, hogy közelharcban semmit sem ért a fürge és mozgékony vadászokkal szemben, hiába volt gyors és masszív. Az ágyúi képtelenek voltak befogni egy bizonyos távolságon belül azokat a kis gépeket. Nagy távolságból viszont iszonyú pusztítást tudtak véghez vinni azok a hatalmas ágyúk, még akkor is, ha csak találomra lőttek is a tömeg közé. A nagy csetepatéban több kisebb kötelék is kivált az ellenségből, és egyenesen az Anyahajókat célozták. Nagyrészük menet közben megsemmisült a plazmaágyúk találatától, ami meg nem azokat a Raptorok intézték el. Az ellenséges raptorok hirtelen mind külön váltak, majd egyesével indultak el az Anyahajók felé. Nem volt, mit tenni, pár köteléknek őket kiellett üldözőbe venni. Már az Anyahajók között lavíroztak a raptorok mikor utolérték őket. Edward és Tayion is a leszakadt raptorokat üldözte, akik már súlyos károkat okoztak az Anyahajók között. Az egyik raptor pilótája iszonyú ügyességgel lavírozott az Anyahajókhoz oly közel, hogy az ágyúk szinte képtelenek voltak befogni azt, pedig pont előttük repült el. Tayion rátapadt, mint egy árnyék, és pillanatok alatt kilőtte az egyik hajtóművét. A tolóerő csökkenés hatására oly mértékben csökkent a sebessége a raptornak, hogy azt már az ágyúk is könnyedén bemérték. Nem sok kellett hozzá, és keresztül is lőtte az egyik löveg, ami előtt elhaladt. Szépen elfogytak az ellenséges raptorok, amikor hirtelen egy hatalmas ioncsóva találta el az egyik Anyahajót, aminek hatására az kigyulladt több szinten. A radaron hirtelen nagyobb piros pöttyök bukkantak fel. Ide értek a Fulgurok is kb. fél óra késéssel a vadászokhoz képest. Hamarosan több ioncsóva követte az előzőt. Valamint a turbólézereik elkezdték a Raptorokat megtizedelni. Az Anyahajók azonnal alakzatot váltottak, és szétszóródtak "V" alakzatban. A Raptorok fele azonnal támadásba lendült a Vadászokat otthagyva.

- Edward, kövess szorosan! Szétkapunk pár Fulgurt!

- Remélem, tudod, mit csinálsz! Nekem már így is döcög a szekerem... Betalált az előbb egy Vadász és az energiaszint szabályzóm szórakozik.

- Ne aggódj! Te leszel a háttérben és én brillírozom, neked csak védened kell a seggem.

- Rendben, aztán nehogy kinyírasd magad! A végén még nekem kellene elmondanom Lycorisnak, hogy elpatkoltál.

- Nyugi, nem áll szándékomban elpatkolni.

Tayion nekirontott a legközelebbi Fulgurnak és rögvest kiszedett rajta 3 ágyút és 2 turbólézert Edward sem maradhatott ki a buliból, és ő is megtépte kicsit a hajót. 4 turbólézer és 1 ionágyú került az ő számlájára. A két vadász spirális formában lavírozott egymás körül mintha egy képzeletbeli tengelyt követnének ezzel zavarva meg a turbólézerek célzó rendszerét. Lassan megérkezett a Fulgurok erősítése is pár vadász képében. A 6-os kötelékeke azonnal védeni kezdték saját flottáikat. Jó néhány Fulgur már több szinten is lángokban állt az Anyahajók plazmaágyúinak köszönhetően. Erre rájátszottak a vadászok is, amik fürgén repülték körbe a nagy hajókat és az ágyúikat lőtték sorra szét, hogy ne viszonozhassák a tüzet. Már mind a 2 oldalon fogyatkoztak a vadászok rendesen, de a nagy hajók még mindig sokan voltak. A több tízezer Vadász és szintén hasonló mennyiségű Raptor is rendesen meg lett tizedelve, amikor megérkeztek a nagyobb hajók.

- Edward, elboldogulsz a követőinkkel? Addig én szétszedek még néhány turbólézert ezen az oldalon, hogy ne legyen vele bajunk és csatlakozom.

- Viccelsz öcsi?! Simán kiszedem addig egyedül is ezt a 6 elavult vadászt!

- Csak nem meghibásodott energiaszint szabályzóval. Kösd le őket, amíg végzek, 2 perc.

- Ahogy gondolod! De ugye leszedhetem azt, aki a célkeresztem elé áll?

- Evidens! Tépázd meg kicsit őket. 6 az 1 ellen neked nem akadály.

- Na, megyek is. Csöcsi! - kurjantotta Edward.

- Minden Raptorpilótának! Ismétlem, Minden Raptorpilótának. 5 perc és megérkezik az erősítés első hulláma. Kezdjenek el visszatérni az anyahajókhoz védelmezni azokat az ellenséges Vadászoktól és Raptoroktól! - hangzott a parancs a rádión.

- Most mi legyen Tayion?

- Folytatjuk, amit elkezdtük, és majd ha rommá lőttem ezt a lángoló ócskavasat, akkor visszamegyünk. Nem lesz abból baj, ha megritkítjuk őket kicsit.

- Ahogy érzed! Akkor én még végzek ezzel a maradék 4 Vadásszal.

Tayion oldalazva siklott végig a Fulgur mellett miközben ez a beszélgetés elhangzott és folyamatosan tüzelt mind a foton ágyúival, mind a protontorpedóival. Hatalmas károkat okozott ezzel a Fulgurban, ami egyre jobban lángolt. Egyszer csak hatalmas lángcsóva lobbant fel egy olyan részén is az ellenséges Interceptornak ahol eddig még nem kapott találatot.

- Júhúúúúú! Ennek annyi! - Üvöltött bele a rádióba a srác.

- Remek, akkor segíthetnél is kicsit... már megint szarakodik az energia szintszabályzóm, és egyre lassulok. Így nem tudom lerázni a Vadászt, aki rám tapadt. Ez az utolsó.

- Mire is mennél te nélkülem?

- Most ne ezen vitázzunk, hanem szedd már le!

- Máris, máris...

Tayion ráfordult az ellenséges vadászra és célba vette. Eleresztett egy protontorpedót aztán félre is kanyarodott.

- Ajánlom, hogy kezdj el jobbra húzódni, mert ez nagyot fog szólni!

- Azt ne mond, hogy protontorpedót lőttél ki egy Vadászra!

- Pedig de! nem akartam elhibázni, mert akkor téged is eltrafálhatlak. Na, gyere vissza az Utópiához! Azt kell most védenünk.

Épp, hogy ez a mondat elhangzott, egy hatalmas villanással, felrobbant a protontorpedó, ami széttépte a Vadászt. Edward meglovagolva a lökéshullámot felgyorsította a Raptorát, és hamar utolérte, sőt, még le is előzte társát.

- Köszi, a gyorsítót! Így én érek oda hamarabb.

- Menj csak, te, űr cowboy!

- Az utolsó egy birka!

- Na, majd adok én neked birkát, ha utolérlek.

Ebben a pillanatban értek oda a Rombolók és a Koordinátorok, valamint az OHS-1-esek a csatatérre jó néhány anyahajó kíséretében. Hamar ki is dokkoltak, és azonnal zárótüzet biztosítottak a visszavonuló Raptorok számára. Míg a rombolók előre nyomultak, a Koordinátorok átvették a csata irányítását, és az OHS-ek felvonták előttük a védőpajzsokat, hogy nehogy kilőhessék azokat. Hamar fogyatkozni kezdtek a Fulgurok a Rombolók összehangolt támadása során, valamint a Vadászok is rendesen megfogyatkoztak és szétszakadoztak. Már mindenki a saját feje után ment, és az életét mentette vagy éppen elkapta a harci láz, és megpróbált minél nagyobb károkat okozni. Az ellenséges haderő teljesen elvesztette az összehangoltságát. Miután megérkezett a maradék OHS-1-es is egy újabb csoport Anyahajóval, ár teljesen széttagolódott az ellenség. Edward és Tayion ketten maradtak a kötelékükből. Éppen egy ellenséges vadász köteléket üldöztek, akik az anyahajókat támadták. Már alig marad a kötelékből 3 vadász, amikor azok szembe fordultak velük és elsüvítettek köztük.

- Mi a fene volt ez? - üvöltött fel Edward.

- Ne azzal foglalkozz, hanem lődd szét őket, ha legközelebb ilyen közel jönnek!

A 3 Vadász a 2 raptort kezdte el támadni. Az anyahajók nem nyithattak tüzet, mert félő volt, hogy saját egységeiket találják el. Ide-oda cikázott a 2 Raptor és a 3 Vadász és egyre csak lőtték egymást, persze hasztalan. Minden lövés célt tévesztett, de Proton torpedót ilyen közelről egyik fél sem használhatott, mert az egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Kis idő múlva egy másik Raptor kötelék is becsatlakozott segíteni nekik, és a belépő elég látványos volt! 2 vadászt darabokra téptek, a harmadikat pedig csúnyán kigyújtották, de az ahelyett, hogy menekült volna, egyenesen Tayion felé tartott. Nekivezette a Vadászát akár egy kamikaze pilóta. Mind a 2 gép felrobbant egy hatalmas villanással.

- Tayioooooooooooooon! Te nyomorult! Azt mondtad, hogy nem kell Lycoris-szal közölnöm! Azt mondtad! - üvöltött keservesen Edward, miközben zokogott.

A csata lassan lecsendesedett, ahogy a Fulgurok menekülőre fogták és a vadászok nagy része elpusztult, vagy kapitulált. Edward gépe csupán ott lebegett az űrben enyhén füstölögve az a bizonyos találat helyén ami tönkre tette az energia szint szabályzóját.

 

1 nappal később:

Lycoris örömmel az arcán fut az ajtóhoz a csengetés hallatán. Mikor ajtót nyit, érdeklődve tekint Tayion régi barátjára, Edwardra, aki díszegyenruhát viselt. Majd mielőtt ő megszólalhatott volna a lány sírva rogyott a földre, mert rájött, hogy miért nem szerelme állt az ajtóban. Edward némán letérdelt mellé, majd átkarolta, és vigasztalni kezdte. 1 hét múlva Edward kísérte a talpig feketébe öltözött csinos lányt a temetési ceremóniára. A búcsúbeszédet pont Edwardnak kellett mondania, így nagy volt rajta a teher, hiszen neki kellett közölnie a rosszhírt is a lánnyal, és még neki kellett búcsúbeszédet mondania is a temetési szertartáson.

- Egy igazi hőstől búcsúzunk most, aki harcban esett el. Rengeteg csatán vettem részt mellette, és cseppet sem féltem, mert tudtam, hogy bármikor számíthatok a bajtársamra. Ő nem csupán a bajtársam volt, hanem Igaz barátom is. Többek nevében is mondhatom ezt, hiszen itt a 42. Raptor századnál sokak kedvelték őt, és tisztelték harcban elért sikereit. Sajnáljuk mindannyian, hogy elment, de így már végre békében nyugodhat, és neki nem kell tovább eme értelmetlen háborúban részt vennie, amelyben emberek ontják más emberek vérét. Tisztelegni tudok csak hőstettei előtt.

Mindenki szalutált, miközben egy jelképes koporsót löktek ki az Utópia hangárajtaján, ami tele volt aggatva a százados kitüntetéseivel. Edward odasietett Lycoris mellé, aki már alig állt a lábán a sírástól. Finoman átölelte, majd egy székhez vezette, és leültette. A lány csupán egy mondatot ismételgetett folyamatosan mióta megtudta a halálhírt:

- De hiszen megígérted nekem!

- Nem csupán neked ígért valamit, hanem nekem is, és mégis megszegte, de ne okold ez miatt. Dicső halált halt, és mindenki tiszteli is ezért.

4 komment

Címkék: fan fiction

A bejegyzés trackback címe:

http://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr984601180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AjemMarci 2012.06.21. 07:52:21

Állat lett nagyon :) Grat!

Freelancer19 2012.06.25. 17:16:36

Köszi!
Rajta voltam éppen az ügyön, hogy én is kreáljak valami értékelhetőt. Amúgy már a következőn dolgozom igaz, csak félgőzzel, mert a végén még hamar elkészülne ;D

solon 2012.06.25. 21:09:01

Nagyon jó lett !
Gratula ! Várom a következő írásodat !

Freelancer19 2012.08.01. 18:55:27

@solon: Nagyrészt már kész van, már csak a jelenetek össze kötése folyik, meg a végső simítások, és ellenőrzések