Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

Egy ügynök keresztje

2012.06.06. 21:39 cu2

Két éve nyáron Ernobius novellái ihlettek meg, hogy én is megpróbálkozzam az írással. Most úgy tűnik fordítva történt: Ernobius kapott kedvet, hogy visszatérjen. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy csak annyi, hogy érdemes végigolvasni...


Kedves Olvasóm! Ezekben a viharos időkben nem tanácsos ügynökök körül ólálkodni, ugye tudod? És ugyancsak nem tanácsos olvasni a személyes irataikat. Persze Te más vagy. Ha ezeket a sorokat olvasod, én már rég nem élek. Amúgy sem tőlem kell tartanod, én igazából nem csak magamnak írtam ezt a kis memoárt. Tudod, kikről beszélek ugyebár, nem kell részleteznem a polc meg a létra bizonyos fokait. Azokat, akik szeretik, ha a titkok titkok maradnak.

De már ők is halottak. Mindnyájan azok vagyunk.


Amikor nap nap után a gyári munkás, az iskolás gyermek, és a nemzetvezető elméi elhaladnak a fényes üvegépületeink előtt, általában a saját gondjaikkal vannak elfoglalva, és nem is gondolnak arra, mi lehet a fényes üvegkülső mögött. Számukra csak egy másik épület a sok ezer közt, milliméter pontos mása a szabványnak. Ami attól eltér, az csak a szokásos: a város és az intézet címere, megnevezése és hasonló apróságok. A második pillantás már időpazarlásnak számít.

Engem viszont már gyermekkoromban foglalkoztatott, mik lehetnek ezek az épületek. Míg nem tudtam olvasni, kérdeztem. "Médiaközpont", "Planetáris Szerverház", "Térképészeti Intézet", "Légiforgalom Felülvigyázó" - valahogy így hangzott a válasz. Érdekesnek találtam, hogy míg még a kutatóintézetek sablonja sem mentes a kereskedelmi "bitorlástól" - köztudottan az informatikai cégek és a tudományos munkát kiszolgáló iparágak rajonganak a tervrajzáért – addig ezek az épületek mind olyasmivel foglalkoztak, amiben a kormány nagyon érdekelt, de persze csak közvetetten – így a hivatalos verzió.

Később megfeledkeztem erről a gyermeteg hobbiról, és egyebekre koncentráltam. Egyebekre, mert azt nem állíthatom, hogy a tanulmányaimra. Engedtessék meg nekem, hogy zseniálisnak nevezzem a képességeimet. Sokra vihettem volna, csak sajnos borzasztóan lusta voltam. Viszont ha valami érdekelt, pár hét alatt felfaltam a témát. Ha utána meg is feledkeztem róla, a tanultak megmaradtak, és mindig tudtam őket használni, ha úgy hozta a szükség vagy a kedvtelés.

Egy nap eszembe jutott a fényes épület. Nem szeretném részletezni a pontos történetet. Röviden az történt, hogy nyomozni kezdtem, szervereket törtem fel, és rövid idő alatt minden világossá vált számomra: mindegyik ilyen típusú épület a nemzet kémeit és kémelhárítóit rejti. Legyen bár híres interplanetáris informatikai cég logója is rajta, neveztessék akár mozinak is, ezek egytől-egyik a legképzettebb ügynökök székhelyei.

Június 9-e volt a nap, amikor úgy éreztem, már minden titkot tudok róluk (megjegyzem, nem beszéltem erről senkinek, hisz ez az én trófeám volt – megosztani annyit jelentett volna, mint elveszíteni). Június tizedikén kopogtak az ajtómon, és a következő pillanatban már az egyik ilyen hírszerző központban álltam az egyik vezetői posztban levő ügynök előtt. Gratulált, és azt mondta, hogy átmentem a teszten...

Június 11-én saját irodám volt. Később persze megtanultam, hogy mindaz, amit megtudtam akkor róluk, mind a teszt része volt, részben igaz, részben nem – semmi igazi kényes dolog nem került a kezembe nyomozásom alatt. Így van ez minden ügynökkel: nem állásbörzén keresik őket, ezért a munkáért harcolni és gondolkodni kell.

Két izgalmas és szép évet töltöttem velük, a Belügyeknél. Minden bizonnyal sok bolygón amolyan elnyomó titkosrendőri szerepük van, máshol félig-meddig csendőrök. A mi bolygónkon ők őrangyalok. Két évem alatt munkám gyümölcseként élve tudhattam három polgármestert (kettő kontinentális gigalopolisz polgármestere, az egyik regionális metropoliszé), öt vezető kutatót, nyolc kitűnő hadmérnököt és számtalan civil aktivistát.


Aztán egy nap sokkal bonyolultabb feladatra osztottak be. Akkortájt változott meg teljesen az élet. Nem az enyémről beszélek, a bolygóméról. Mi több, a bolygórendszerünkről.


Annyit tudtunk, hogy a legtávolabbi bolygónkat, a Galaktikus Térképészeti Hivatalnál E kategóriásnak nevezett Csíkvárat támadás érte. Nem tudtuk, hogy kicsoda-micsoda, mert a védő flotta másodpercek alatt pusztult el. Annyi idejük sem volt, hogy bemérjék az ellenség pontos pozícióját. Lényeges volt, hogy ne hagyjuk elfoglalni a bolygót, a nehézipara ellátta majdnem az összes többit. Tudtuk, nélküle a rendszer összhajógyártása az eddigi tizenöt százalékát sem bírja el.

A főflotta a hír közlésétől húsz percen belül el is indult, két külön fulgurszakasz pedig gerilla egységként száguldott előre. Ötezer ügynök is elindult akkor titokban. Az én kapszulám egy anyahajóban rejtőzött. Ezek a kapszulák, az ügynökök szállítóeszközei, teljesen rejtve utazhatnak hadi- és kereskedőhajókon. Szinte bármilyen álca illik hozzájuk (egyik nagy kedvencem az orvosi mentőkapszula), hihetetlenül gyorsak és a legjobb: megfelelő energiával semmilyen radar nem látja őket a teljes álca módban.

Tudtommal négyezerötszáz-hetvennégyen értünk talajt épen, beépültünk, és elkezdtünk minden információt összeszedni, amit csak lehetett. A két gerillaflotta a két első napon megsemmisült, a főflotta fogadására kissé eltávolodott tőlünk a megszálló sereg. Nagyjából úgy számoltuk, hogy három napot nyerhetünk így.


Hamar fényt derítettünk kétezer vélt ellenséges ügynök és áruló tevékenységéről, a győzelem biztos tudata elaltatta óvatosságukat. Ezek tömörülését nevezzük magnak. Egy ostromlott bolygón ez az elképzelhető legnehezebb helyzet: ha rájössz az ellenséges ügynök kilétére, két napon belül ő is rájön a tiédre. Ha megölöd, elárulod magad az ellenséges flottának. Ha nem ölöd meg, ő öl meg, de addig tovább szivárogtat létfonosságú titkokat.

Olyat tettünk, amire nincs bocsánat. Nem is várom el. De le kell írnom, legalább ennyit könnyebbüljön a lelkem: két fő magot azonosítottunk. Ilyen tömöreket nem is látott talán ügynök. Az egyikre hamis ellenséges céljelet tettünk, amire fél órán belül mindent megsemmisítő bombatalálat volt a válasz, a másik, nukleáris reaktor közelében levő magot pedig a reaktorban bekövetkező "baleset" pusztított el, melyet hivatalosan az első mag elpusztításakor keletkező rengéshullámok és elektromágneses vihar okozott. Negyvenezer civilünket öltük meg aznap sajátkezűleg.

Még két napot nyertünk a beálló káosz miatt, addig nemzetközi szervek igyekeztek evakuálni a civileket. De mi tudtuk, hogy nincs, és nem is lehet remény: az ellenséges flotta egy része azonosítatlan felségjelű emberi hajókból, nagyobb része Zandagort hajóiból állt, és amitől megfagyott ereinkben a vér: láttunk, saját szememmel láttam - egy harmadik típusú hajóhadat.

3 komment

Címkék: fan fiction

A bejegyzés trackback címe:

http://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr634570212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sir Bede 2012.06.07. 06:27:54

Lassan kiadhatunk Zandagort történeteket és novellákat... :)

Garmine 2012.06.10. 15:36:30

Szerintem nem is rossz ötlet, akár digitális formában letölthető PDF válogatás minden megjelent történetből és/vagy novellából pár év múlva x összegért.

Vagy akár egy "hús-vér" könyv is belőle, ami meg lehetne rendelni, ezek által támogatva a Zandát. :-)

Garmine 2012.06.10. 15:37:29

@Garmine:

Ui.: Persze ha a támogatós forma lenne belőle, gondolom bele kellene egyezzenek az eredeti írók is.

És ez csak egy ötlet, légyszi finoman kössetek fel érte. :-)