Egy massively multiplayer online stratégiai játék blogja a fejlesztés kezdetétől a játék indulásáig, és túl...

Utolsó kommentek

  • devDavid: Közérdekű közlemény #1 Készítettem egy kisebb adatbázis dump-ot, amivel könnyebb dolgozni (fejles... (2012.12.24. 14:11) Letölthető Zandagort
  • cu2: @devDavid: Lehet, hogy én voltam félreérthető, mert nem vettem rossz néven a(z egyébként jogos) kr... (2012.12.23. 17:42) Letölthető Zandagort
  • devDavid: @cu2: ne érts félre, nem kritizálni akarom, nagyon nagy dolog - szerintem - hogy egy ilyen projekt... (2012.12.23. 17:24) Letölthető Zandagort
  • Utolsó 20

Címkék

Bosszú, hidegen tálalva

2010.06.16. 04:36 cu2

Egy egészen friss, bugos történet Yaulk tolmácsolásában...


Frikk Gjunnarhesson alig 158 centi magas volt, és leírhatatlanul gyűlölte ezt! Haragudott emiatt apjára, anyjára, a genetikára, a sorsra, és úgy általában az egész világra. Folyamatosan gúnyolták iskolatársai, a Pöttöm csúfnevet akasztották rá, és csak Pöttöm Frikk-ként beszéltek róla mindenütt. Már ha beszéltek, már ha felfigyelt rá egyáltalán valaki. Ifjú évei ebben a megkeseredett hangulatban teltek, és evégett lett malíciózus fiatal felnőtt. Legnagyobb bánatára az Észak Bástyái hadserege sem tudott vele mit kezdeni, mivel a legalacsonyabb még besorozható magasság a 160 centiméter volt a férfiaknál. Frikk megpróbálta lefizetni az orvosokat, de azok északi vére hajthatatlanná tette őket. Így lett kénytelen politikai pályára tévedni, s így futotta be azt a karriert, amely végett az Észak Bástyái bolygószövetség egy tagjának kormányzóságáig vitte. Itt már persze csak a háta mögött merték Pöttöm Frikknek nevezni. A kormányzói székben minden kicsisége ellenére nagynak tudta magát érezni, és ezért ragaszkodott is hozzá. Magában megfogadta, hogy az életét ennek a munkának és az Észak Bástyáinak szenteli.

Frikk éppen a reggeli kocogásból tért vissza, mikor az első plazmabombák hullani kezdtek. Mindenütt felüvöltöttek a légvédelmi szirénák, és a közeli hangárokból sivítva emelkedtek fel a bolygót védő vadászrajok. A kormányzó azonnal, ahogyan volt, tréningruhában és törölközővel a nyakán, a flottaparancsokság irányítótermébe sietett, hogy megtudakolja a helyzetet. Odabent nagy volt nyüzsgés. Minden tiszt parancsokat ordítozott egymásnak, vagy a rádióba. A taktikai hologram előtt Frode Nielsen altábornagy állt, és mereven bámulta a megjelenő hajók képeit, amelyet a műholdháló közvetített. Amint meglátta Frikket, így szólt:

- Uram! Amint látja, támadás alatt állunk. A Fehér Sárkány Lovagrend csatahajói blokád alá vonták a rendszert, elvágtak minden menekülési útvonalat. Felküldtük a vadászokat, de kétséges, hogy képesek lesznek megállítani őket. Uram, ebben a csatában csak vesztesek lehetünk. Vagy halottak.

Frikk elgondolkodott, ránézett a kivetítőre, amelyen egy Dreadnought osztályú csatahajó flaklövegjei éppen apró cafatokra téptek egy egész vadász századot, s gyorsan döntött.

- Nielsen altábornagy. Hívja a Fehér Sárkányok vezérét. Feltétel nélkül megadjuk magunkat.

Frikk mindig kifejezéstelen és szomorkás arcán egyetlen érzelem sem tükröződött, bár odabent forrt a düh. Tudta, az idő neki dolgozik.

* * *

Nem kellett még tíz nap sem ahhoz, hogy az egész Észak Bástyái bolygószövetség minden zegét-zugát megszállják a kimeríthetetlen hajó- és nyersanyagkészletekkel megáldott Fehér Sárkányok. Természetesen Frikk kormányzót elfogták, és előzetes letartóztatásba helyezték. Napokon keresztül folyt a kihallgatás, a lelki terror, de Frikk erős volt, és nem tört meg. Néhány nap múlva együttműködőnek bizonyult, s mivel a Fehér Sárkányok, bár hajónak bőviben voltak, a helyi bürokrácia átszervezéséhez már nem volt apparátusuk, ezért meg kellett elégedniük azokkal, akik adottak voltak. Fenyegetésük hatására a bolygók kormányzóinak hűségesküt kellett aláírniuk, s cserében megtarthatták korábbi bolygóikat. Akik ezt nem tették, már másnap a kivégőosztag plazmavetői előtt találták magukat, mint reménybeli hősi halottak.

De nem Frikk. Őt nem ilyen aprófából faragták! Az első két hónap alatt olyan meggyőző teljesítményt mutatott fel a Fehér Sárkány Lovagrenden belül, hogy megszüntették a bolygó blokádját. Fél év múlva már Frikk és hadvezetése parancsolt egy kisebb helyi flottának, s nem kellett hozzá három röpke év, Pöttöm Frikk kormányzó már regionális, sőt Pán-Lovagrendi belépőkódokkal rendelkezett, s parancsolhatott a neki felesketett flottáknak. Az embereinek mindent megadott, amit csak lehetett, a katonák imádták, és köztük egy kis időre elfelejthette azt, amiért csúfolták világ életében. Sőt, egyes katonák még "Hatalmas Frikknek" is kezdték nevezni.

Öt év eltetével a bosszú késznek látszott a tálalásra.

A vacsora végén Frikk a tiszti szolgától még egy kávét rendelt, és a legfrissebb galaktikus információkat. A gőzölgő fekete, és a dossziéba rendezett jelentések hamarosan a kis dohányzó sarkának asztalkájára kerültek. A kormányzó az olvasólámpa fényénél cigarettára gyújtott, és a kávé kortyolgatása közben a jelentéseket böngészte. Keresett valamit, ami közelebb viheti céljához, amely még ennyi idő után is izzó parázsként égett szívében. Amikor megpillantotta a harmadik oldalt, majdnem félrenyelte a forró italt. Megtalálta, amit oly régóta keresett!

A jelentésben az állt, hogy az Exolon Királyság vezetője, a titokzatosan sok száz évet megélt, mégis ifjúnak kinéző (egyesek szerint szűzlányok vérén élő vámpír) király és Cornerius nagyúr, a Fehér Sárkányok egyik vezetője nem tudott megállapodni egy vitás kérdésben a Galaxis nyugati részén, így a viszony elhidegült a két csillagszövetség között. Olyannyira, hogy igaz csak korlátozottan, de fegyveres konfliktusra is sor került. Frikk már korábban is hallott az Exolonról, bár ilyen északra nem terjeszkedtek soha. Úgy érezte ők lehetnek számára a megfelelő partner, főleg úgy, hogy már az indíték is adott volt. Azonnal beleszólt a belső kommunikációs rendszerbe.

- Olafsdottir kisasszony! Azonnal küldesse be hozzán Heyerdal őrnagyot a titkosszolgálattól!

A kémhálózat rangidős tisztje hamarosan megérkezett, és csendes tanácskozásba mélyedt a kormányzóval. Kisvártatva felállt, szalutált, és sietősen távozott. A hajója egy órán belül belépett a hipertérbe, amely egyenesen az Exolon birodalom szívébe repítette.

Frikk pedig kiadta a végső utasítást. A környező szektorok minden, az irányítása alá tartozó flottája azonnal kapituláljon az Exolon Királyságnak, és várják be a flottákra érkező királysági tiszteket. A többi utasítást tőlük kapják majd. Ezek után már csak az volt hátra, hogy a Primas-on (amelynek kormányzója volt) szintén felhúzzák az Exolon bolygós-csillagos lobogóját. Ő maga pedig személyes kihallgatást, és menedékjogot kért a királytól.

* * *

Néhány hét múlva Frikk, egy vadonatúj, a hősiességért kapott, Háromszoros Kék Félhold medállal nyakában Exolon City egyik felhőkarcolójának teraszán üldögélt, és a naplementében gyönyörködött. A titkára egy hordozható holoprojektort hozott, amelyen a kémműholdak legújabb felvételei voltak láthatóak a Fehér Sárkány Lovagrend területéről. A felvételeken pedig FSL bolygók lángoltak az intenzív bombázás alatt, és Sárkányos felségjelzéső hadihajó estek darabokra az intenzív tűzben. Frikk mosolygott a látványtól. A bosszú hidegen tálalva a legjobb.

És itt, a királyságban többé már senki nem merészelheti Pöttöm Frikknek szólítani!

3 komment

Címkék: fan fiction s2

A bejegyzés trackback címe:

http://zandagort.blog.hu/api/trackback/id/tr192085127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

legyes 2010.06.16. 08:43:34

Élőben néztem végig az egészet, nyomkodtam is az F5-öt, hogy biztos valami bug lehet csupán :) Legalább most már az előtörténetet is ismerem.
Nagyszerű szösszenet.

Hettita 2010.06.17. 09:32:25

Na a novelláért megérte:) Mondjuk Frikk azért nem ilyen okos :) XD de szép volt Yaulk

Daedalus 2010.06.19. 14:55:56

grat!!

tényleg a hidegen tálalva a legjobb:)